Szurkoljunk a magyar ügynek!



Július 14-én, kedden dönthet a parlament a helyhatósági választásokat szabályozó új törvényről. Első olvasatban már határoztak a jogszabályról, s az Unian közlése alapján Volodimir Grojszman házelnök nagyon biztos annak közelgő elfogadásában. Olyannyira, hogy megkockáztatta, nemcsak a koalíció tagjai, hanem azon kívüli szereplők is igent nyomhatnak majd rá az ülésteremben. A választások feltehetőleg október 25-én lesznek, a pontos játékszabályok pedig napokon belül kiderülnek.

Mindez számunkra azért is különösen érdekes, mert Brenzovics László ettől tette függővé a további egyeztetéseket a magyar–magyar együttműködést illetően az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetséggel (UMDSZ). Sajnos, nagy esély van arra, hogy módosul a bejutási küszöb, ami gyakorlatilag kötelezné a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetséget (KMKSZ) a másik szervezet által nyújtott békülő jobb elfogadására.
A hosszú évek után végre megindult párbeszédnek, kis túlzással közeledési folyamatnak szerencsére vannak mozgatórugói. Az egyik ilyen Zubánics László személye. Az UMDSZ új elnöke tiszta lappal nyithatott, s igyekszik minden tőle telhetőt megtenni a korábbi sérelmek elfelejtéséért, abszolút híve a korrekt és tisztességes együttgondolkodásnak a kárpátaljai magyarság érdekében.
Hasonlóan dicsérhető ebben a történetben Potápi Árpád János nemzetpolitikai államtitkár. Alig pár hónap alatt lényegesen többet segített itt Kárpátalján a magyar ügynek, mint elődei együtt az elmúlt öt évben. Belátta, hogy sehová sem vezet az ellenségeskedés, a rivalizálás, a kirekesztés, s igyekszik lebontani ezeket a negatívumokat. Persze kegyetlenül nehéz dolga van, mert valóságos bástyák épültek az ügy ellenében, s bírnia kell a budapesti kormányzás jóindulatát is pozitív kezdeményezéseihez.

Harmadrészt nagyon kellemes meglepetés volt, hogy nyilatkozatban üdvözölte az elkezdődött párbeszédet a két szervezet között a Jobbik, s méltatta, bátorította munkájában Potápi Árpád Jánost. Erre is nagyon nagy szükség van, s azt tartanám szerencsésnek, ha az összes magyarországi parlamenti párt hasonló nyilatkozattal állna elő még az új ukrajnai választási törvény kedden várható elfogadása előtt. Elsősorban a kormányzó Fidesz-KDNP pártszövetségnek kellett volna ezzel előállnia, de még most sem késő.

Egy teljes anyaországi kiállás a jó ügy mellett talán arra sarkallná Brenzovics Lászlót is, hogy legyőzve, meggyőzve saját táborában a meglehetősen erős ellenállást, igenis felvállalja a közös magyar ügyet. Belső információk alapján ugyanis nem ő a fő kerékkötője ennek az egésznek. A látszat ellenére neki is nehéz dolga van, mert a KMKSZ szűk vezérkarában sokan attól tartanak, hogy az együttműködés majd azzal is jár, hogy osztozni kell azon a bizonyos koncon. Márpedig erre sokan nem hajlandóak, mindent csakis saját maguknak akarnak. Ezért aztán kitalálnak mindenfélét, csakhogy elzárkózhassanak az összefogástól, ezzel pedig nyomást gyakorolnak a szervezet elnökére.

A legutóbbi főkonzulátusi egyeztetésen például az hangzott el, hogy egy közös magyar lista csak elijesztené a KMKSZ szavazóit. Lehet, hogy egy nagyon, de nagyon szűk réteget talán igen, ám az is biztos, hogy még ők sem szavaznának bosszúból ukrán pártra, de az meg garantált, hogy sokkal, de sokkal többeket sarkalna arra, hogy október 25-én a húsz éve óhajtott magyar összefogásra szavazzanak. Ezt ékesen bizonyítja a KárpátHír múltkori heti kérdése is, aminek az eredménye több, mint meggyőző volt (azon vádak ellenére is, miszerint oldalunkat csak UMDSZ szimpatizánsok olvassák)!

Nemes István


[poll id=”15″]