„Otthon lehet maradni…”



Már hetek óta elviselhetetlenek a hatalmas sorok a magyar–ukrán határállomásokon. Hiába panaszkodnak az utazók, a helyzet mit sem változik. Valóságos tortúra, amíg az ember átkel Magyarországra. Ám a hazaút sem túlságosan könnyebb…

Korábban csak a Csap–Záhony átkelőnél voltak nagyobb torlódások, mostanra viszont már az Asztély–Beregsurány és a Mezőkaszony–Barabás határállomásokon is elviselhetetlen a várakozási idő. A legkevésbé forgalmas Harangláb–Lónya és Tiszaújlak–Tiszabecs átkelőknél is sokszor olyan sorok vannak, mint amilyenek a kilencvenes évek „csencselési” időszakában voltak.

A határokon kígyózó sorokról a regionális ukrán nyelvű sajtó is egyre gyakrabban ír. Legutóbb például a KarpatNews olvasói panaszkodtak. Egyikük elmondta, öt órájába telt, amíg Asztélynál átért a magyar oldalra, egy másik utazó pedig azt panaszolta, hogy kedden délután hazatérőben három órát vesztegelt a záhonyi határon. Hasonló sztorikat kivétel nélkül mindenki tudna mesélni, aki az elmúlt hetekben határátlépésre kényszerült.

A több órás várakozási idő sokakat elriaszt, hogy Magyarországra utazzon. S ugyanezt javasolják egyes magyar határőrök is. A KárpátHír egyik olvasója elmesélte nekünk: szóvá tette Záhonynál a magyar határőrnek, hogy pokoli és idegtépő ez a sorban állás. Mire lekezelő módon csupán ennyi volt a válasz: „Ha nem tetszik, otthon lehet maradni…

Arra nincs világos válasz, hogy miért lettek ennyire riasztóak a sorok, miért lassultak le a magyar vámosok? Sokan a helyzetet összefüggésbe hozzák azzal, hogy nemrég 18 vámost kapcsoltak le Záhonyban. Akárhogy is legyen, azért azt furcsa, hogy miközben Budapesten kormányzati szinten azt harsogják, mennyire fontos a magyar–magyar kapcsolattartás, különösen a kárpátaljai közösség esetében, a gyakorlatban a határokon elriasztják az embert az anyaországba utazástól!

Akkor hogy is van ez?!