Az állampolgárság-üzlet Kárpátalján máig nem szűnt meg



Budapest megkezdte a csalárd módon szerzett magyar állampolgárságok visszavonását, ám az állampolgárság-üzlet Kárpátalján máig nem szűnt meg – adja hírül a HVG.

Növekszik a szigor a magyar–ukrán határon. Az utóbbi hónapokban tesztkérdéseket tesznek fel a gyanúsnak tartott magyar útlevelet felmutató utasoknak. Ha az igazolvány tulajdonosáról kiderül, hogy nem tud magyarul, rendőrségi jegyzőkönyv készül, s már indul is az állampolgárság visszavonásával végződő eljárás. Az új módi következménye, hogy a magyar állampolgárságot szerzett ukránok jó része fél az ukrán–magyar határon mutatkozni, így inkább Szlovákia felé kerülve, a schengeni határon lép be Magyarországra.

Áder János államfő az utóbbi hónapokban csupán néhány tucat – elsősorban Szerbiából, illetve Ukrajnából próbálkozó – „álmagyar” állampolgárságát vonta vissza, ám Kárpátalján biztosak abban, hogy a szám gyorsan emelkedik majd. Úgy tudják ugyanis, hogy a budapesti hatóságok visszamenőleg is elkezdtek ellenőrizni, s nem csak a nyelvtudást nézik. A kiadott útlevelekben szereplő arcképeket például összehasonlítják az állampolgársági kérelem benyújtásakor beadott adatlapon szereplő fényképpel, s ha eltérést tapasztalnak, az úti okmányt érvénytelenítik. Ez a fajta csalás azért is működhet, mert a honosítási okirat – amelynek a birtokában a magyar útlevél is elkészíthető – nem tartalmaz fotót. A technika az, hogy megvesznek egy ilyen honosítási okiratot, az azon szereplő személy nevére előbb készíttetnek egy ukrán útlevelet, majd miután e két dokumentummal igazolták a (hamis) személyazonosságot, a csalók magyar útlevélért folyamodnak. A lebukás veszélyét csökkenti az okmányiroda munkatársainak megkenése. Amikor még lazább volt a magyarországi ellenőrzés, Kárpátalján szinte mindenki ismert valaki olyat, akinek köze volt az állampolgársági üzleteléshez, vagyis pénzért tudott segíteni. Az igazán nagy halak – akik jellemzően nem helyi magyarok, hanem ukrán nemzetiségűek voltak – nemcsak a kárpátaljaiak ügyeit vállalták, hanem Ukrajna más részeiből, sőt az egész posztszovjet térségből voltak klienseik. Az ő esetükben a nyelvtudás mellett a felmenők igazolását is meg kellett oldani, amit természetesen csak hamisítással lehetett. Eleinte a Kárpátaljai Megyei Levéltárból szereztek be felmenői igazolásokat, ám erre rájöttek Budapesten, így egy idő után ezeket az igazolásokat nem fogadták el. Alighanem ezzel lehetett összefüggésben az is, hogy a levéltár akkori igazgatóját a titkosszolgálat nyomozói a munkahelyéről vezették el. Ezek után terjedt el az anyakönyvi kivonatok hamisítása: az áldokumentumokat kisebb magánnyomdákban gyártották le, darabonként 100–200 eurós áron. Küllemre teljesen hasonlítottak a szovjet időkben kiadott eredetikre, a tartalmát az igények szerint variálták. Bárkinek tudtak ily módon felmenőt „rajzolni”.

Míg 2011-ben, a kedvezményes honosítás bevezetése után viszonylag könnyű volt megszerezni a magyar állampolgárságot, mára megváltozott a helyzet. A budapesti hatóságok azóta jelentősen szigorítottak az eljárási renden: 2013 márciusában például a községektől a járási székhelyekre tették át az ügyintézés jogát. Akkor ért véget az utaztatási biznisz, amit Szabolcsban két évig szinte az összes faluban űztek, de nemcsak az Ukrajnával közvetlenül határos megyében, hanem Hajdú-Biharban és Borsodban is virágzott az üzlet. Amikor a kisbuszokban utazó családokat, társaságokat az ukrán határon megállították, a határőr vagy a vámos kérdésére nem is tagadták: „Megyünk állampolgárságért.” Kárpátalján úgy tudják, Nagydobronyban vagy Técsőn volt érdemes megindítani a honosítási eljárást, a magyar oldalon pedig állítólag Nyírteleken, Sonkádon, Nyírturán, Cigándon, Záhonyban, Fehérgyarmaton, Kisvárdán és Füleken volt kiugró a „segítőkészség”.

Mivel időközben tovább szigorítottak az egyes részletszabályokon, mára jelentősen visszaszorult ez a fajta állampolgárság-biznisz. Ám még most is vannak, akik tudnak segíteni. Azt állítják, a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatalt elérő magas szintű kapcsolataik vannak. Persze a korábbi tarifa is megnőtt: néhány ezer helyett minimum 15 ezer euróba kerül most a segítségnyújtás.

A magyar hatóságok eddig sohasem ismerték be nyíltan a nemzetbiztonsági megfontolásokból is kockázatot jelentő útlevélüzlet létét – a HVG értesülései szerint a több mint 120 ezer ukrajnai magyar állampolgárságnak akár a fele is a csalárd módon szerzettek közé tartozhat. A fokozatos szigorítások közvetve mégis annak beismerését jelentik, hogy hibás volt az eredeti rendszer.

A kárpátaljai magyar politikusok többször is figyelmeztették a budapesti vezetőket a visszaélésekre, a válasz vagy a hallgatás, vagy az elutasítás volt. Helyi források szerint részben a Budapesten feleslegesnek tartott figyelmeztetések állnak annak a hátterében, hogy a „rossz hírek” egyik hozóját, Kovács Miklóst, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) volt elnökét magyarországi sugalmazásra váltották fel a jelenleg hivatalban lévő Brenzovics Lászlóval.

Ukrajnában – ahol hivatalosan tilos a kettős állampolgárság, a hatóságok mégis szemet hunynak a gyakorlat fölött – sokan akadnak, akik úgy vélik, Budapest szándékosan engedi, hogy ne csak magyar nemzetiségűek juthassanak magyar állampolgársághoz. Úgy vélik, azért érdeke, hogy minél több állampolgára legyen Kárpátalján, mert ez segíthet, ha Magyarország konfliktusba kerülne Kijevvel.

HVG