Fehéroroszország államfőt választ



Október 11-én, vasárnap elnökválasztást tartanak a Fehérorosz Köztársaságban.
A húsz éve hatalmon lévő Aljakszandr Lukasenka (oroszul Alekszandr Lukasenko) ismét ringbe száll az elnökségért. A 61 éves államfő a nyugati országok nyomására ez év augusztusában több bebörtönzött ellenzékinek amnesztiát adott, köztük a szociáldemokrata Mikalaj Sztatkevicsnek, aki jelölt volt az öt évvel ezelőtti elnökválasztáson, de bátorságáért szabadságvesztéssel fizetett. Lukasenka mellett még hét elnökaspiráns, köztük három ellenzéki nyújtotta be indulási kérelmét a választási bizottságnál.

BELARUS-RUSSIA-DIPLOMACY

A kelet-európai síkságon fekvő szláv állam nyugaton Lengyelországgal, északnyugaton Litvániával és Lettországgal, északon és keleten Oroszországgal, délen Ukrajnával határos, területe 207 600 négyzetkilométer. A 9,6 milliós népesség 83,7 százaléka fehérorosz, 8,3 százaléka orosz, 3,1 százaléka lengyel, 1,7 százaléka ukrán nemzetiségű, 3,3 százaléka pedig más etnikumhoz tartozik. A lakosság 80 százaléka a keleti ortodox vallást követi. A főváros az 1,8 milliós Minszk, a hivatalos nyelv a fehérorosz és az orosz, a hivatalos fizetőeszköz a fehérorosz rubel.

[su_spoiler title=”Történelem” style=”fancy” icon=”plus-circle”]A mai Fehéroroszország területén élt keleti szláv népcsoportok a 9-11. században részei lettek a Kijevi Rusznak, majd a 14. század elején a Litván Nagyfejedelemségnek. A 16. század közepén az egyesült lengyel-litván állam, a Rzeczpospolita uralma alá kerültek, a keleti orosz területektől így elkülönült földeket azóta nevezik Belaja Rusznak, s akkortól gyorsult fel az önálló fehérorosz etnikum kialakulása is. Lengyelország többszöri felosztása után a fehérorosz területek a 18. század végén Oroszország fennhatósága alá kerültek. Az önálló fehérorosz államiság megteremtésére 1917 után került sor, majd a minszki bolsevik kormány 1919. január 1-jén kihirdette a Belorusz Szovjet Szocialista Köztársaságot, mely 1922. december 30-án önálló köztársaságként a Szovjetunió része lett. A kommunizmus összeomlásának idején, 1990. július 27-én a minszki parlament szuverenitási nyilatkozatot fogadott el, majd 1991. augusztus 25-én függetlenségi deklarációt tett közzé. Fehéroroszország 1991 decemberében alapító tagja volt a Független Államok Közösségének. Az önállóvá vált országban kezdettől jelen volt a saját lábra állást szorgalmazó nemzeti irányzat, illetve az Oroszországgal való szoros összefonódást hirdető politikai szándék. Az egykori kommunista párttitkár és kolhozigazgató, Aljakszandr Lukasenka 1994. júliusi elnökké választása óta egyértelműen az utóbbi irányzat határozza meg a fehérorosz politikát, Minszk és Moszkva 1999 decemberében uniós szerződést is kötött a politikai és gazdasági integráció elmélyítésére.[/su_spoiler]

[su_spoiler title=”Gazdaság” style=”fancy” icon=”plus-circle”]Fehéroroszország fejlett mezőgazdaságú, ásványkincsekben szegény ipari ország, amely nagymértékben függ az oroszországi energiaellátástól és piacoktól. A kapitalista reformok 1991-94 közti felpörgése után a gazdasági növekedés lelassult, nem utolsósorban amiatt, hogy az 1994-ben államfővé választott Lukasenka a “piaci szocializmus” útjára terelte országát. Az ipar 80 százaléka állami kézben maradt, a külföldi tőkét távol tartotta a vállalkozásellenes politika, a bankszektor 75 százalékát ma is az állam felügyeli. Az ezredfordulót követően némi fellendülés következett be, mivel a szubvenciós áron kapott orosz kőolaj feldolgozásával nyert termékeket Minszk világpiaci áron adta tovább. 2006 végétől azonban Oroszország fokozatosan növelte a fehéroroszoknak szánt kőolaj és földgáz árát, az így kibontakozott árháború 2010-ben érte el csúcspontját, amikor Moszkva leállította, és csak hosszas alkudozások után újította fel kőolajexportját. A bajokat tetézte, hogy 2011-ben pénzügyi válság robbant ki, és a fehérorosz rubelt le kellett értékelni. A krízisen az Oroszország vezette Eurázsiai Gazdasági Közösség hárommilliárd dolláros és az orosz Szberbank egymilliárd dolláros kölcsöne révén sikerült úrrá lenni, s annak árán, hogy a Beltransgaz fehérorosz gázvállalat 2,5 milliárd dollárért az orosz Gazprom tulajdonába került. 2014-re Moszkva újabb kétmilliárd dolláros kölcsönt folyósított Minszknek. 2014-ben a gazdasági növekedés 1,6 százalékos, az egy főre eső GDP vásárlóerő-paritáson számolva 18 200 dollár, az infláció 16,2 százalékos, a hivatalosan regisztrált munkanélküliség 0,7 százalékos volt.[/su_spoiler]

[su_spoiler title=”Államszervezet” style=”fancy” icon=”plus-circle”]Az 1994. március 15-én elfogadott alkotmány értelmében a végrehajtó hatalom feje az öt évre közvetlenül választott államfő. Az 1996. november 24-i népszavazás kiterjesztette az elnök jogkörét, egyben két évvel meg is hosszabbította a hivatalban lévő Lukasenka megbízatását. Az államfő – akit “Európa utolsó diktátoraként” is emlegetnek – 2001 szeptemberében nagy fölénnyel (75,7 százalék) újabb győzelmet aratott, majd miután a 2004. októberi referendum eltörölte az elnöki terminusok számának korlátozását, hasonlóan elsöprő választási eredményt könyvelhetett el a 2006-os (83 százalék) és a 2010-es (79,7 százalék) megmérettetéseken is. Öt évvel ezelőtt újraválasztották ugyan, de elégedetlenségüknek hangot adó tömegek vonultak az utcára. A törvényhozás feladatkörét a kétkamarás Nemzetgyűlés látja el. A felsőház szerepét betöltő Köztársasági Tanács 56 tagját a regionális tanácsok és Minszk város tanácsa küldik, 8 tagját pedig az államfő delegálja 4 évre. A 110 fős alsóház, a Képviselőház tagjait ugyancsak négy évre, közvetlenül választják egyéni választókörzetekben. A legutóbbi, 2012. szeptemberi választáson – 2008-hoz hasonlóan – ellenzéki jelölt nem jutott be a parlamentbe, minden helyet a Lukasenka-párti indulók nyertek el. Az EBESZ megfigyelői szerint a lebonyolítás nem volt szabad és részrehajlástól mentes, és számos helyen gond volt a szavazatszámlálással.[/su_spoiler]

mti/inforadio