Demográfiai katasztrófa fenyeget



Megállíthatatlannak tűnő demográfiai katasztrófa zajlik Magyarország több járásában, 2051-re a népességük megfeleződhet. Budapest környékén nőhet a népesség, míg főleg az északkeleti régióban jelentős visszaesés jöhet. Németh Zsolt, a KSH elnökhelyettese szerint figyelni kellene arra, hogy országon belül ne alakuljanak ki túl nagy demográfiai és gazdasági különbségek.

demografia

Több járás népessége akár 50 százalékkal is csökkenhet 2051-re – állítja egy friss felmérés. Tagai Gergely, az MTA Közgazdasági és Regionális Tudományi Kutatóközpontjának munkatársa egy népesség-előreszámítást készített, hogyan is alakul majd a járások lakossága a következő évtizedekben. A kutató a számítás során figyelembe vette a születési és halálozási számokat, az el- és bevándorlást, valamint a korcsoportok alakulását.

A 2011-es népszámlálás szerint kevesebb mint tízmillió lakosa volt Magyarországnak. Az ország népessége 2051-ben várhatóan 8 és 9 millió fő között alakul. Az alapmodell 8,44 millió főre teszi a népesség számát. Ez a korábbi időszakhoz képest gyorsuló csökkenés, hiszen míg az 1980-as népességcsúcs (10,7 millió fő) óta mintegy 700 ezer fővel csökkent az ország lakossága, addig 2051-ig ennek a fogyásnak a kétszerese is valószínűsíthető. A negatív forgatókönyv szerint 2051-ben csak 8,01 millióan leszünk, míg a pozitív változat estén 9,07 millióan.

A 2051-ig valószínűsített népességváltozás területi képe járási szinten igen nagy mértékű egyenlőtlenségeket mutat. A népesség-előreszámítási modell szerint még 35 év múlva is lehetnek olyan járások, amelyek népessége növekszik. Ilyen például a szigetszentmiklósi, a dunakeszi, a pilisvörösvári, a budakeszi és a gödöllői járás.

Ezzel szemben az ország járásainak túlnyomó többségében kisebb-nagyobb mértékben csökkenni fog a népesség. A nagyobb városok, megyeszékhelyek járásainak egy része a jövőben is belső migrációs célpont marad, így a bevándorló népesség némileg mérsékelheti a természetes népmozgalmi tényezőkből következő fogyást (kaposvári, pécsi, szegedi, kecskeméti vagy szombathelyi járások).

Nagymértékben módosulhat a magyar lakosság korösszetétele is. Valószínű, hogy a gyermekkorú népesség és az aktív korban lévő lakosság száma és aránya jelentősen csökken, míg az idősek arányának számottevő növekedése feltételezhető az előre jelzett időszakban. Mindez a jövőben egyre fokozódó nyomást jelent majd, többek közt a gazdaság vagy a szociális ellátórendszerek fenntarthatóságára.

A helyi népesség-előreszámítások korábbi népszámlálások eredményei és a népmozgalmi statisztikák alapján készülnek, ahol az adatokon kívül különféle hipotéziseket is alkalmaznak. A legnehezebb a belső- és külső vándorlás mértékét meghatározni – erről már Németh Zsolt beszélt az Origónak.

A szakember szerint a most meglévő különbségek spontán módon belátható időn biztosan nem egyenlítődnek ki. A nyugati-európai országokban jelentős iparág alakult ki arra, hogy a területi különbségeket állami és piaci eszközökkel is csökkentsék. Magyarországon is vannak de ezek hatásait rövid távon nagyon nehéz mérni, mivel az eredmények hosszabb távon jelentkezhetnek, miközben a tervezéskor nem ismert spontán folyamatok hátráltathatják, vagy akár támogathatják is a célok elérését. Gondoljunk például az 1990-es és 2000-es években előbb nagyon intenzívvé váló, majd lelassuló szuburbanizációra.

A népességcsökkenés nemcsak Magyarországon komoly probléma. Romániában a 2010-es 20 milliós lakosság 2050-re 15 millióra zsugorodhat, Szerbiában a 2010-es 9 millióról 2050-re 7,3 millióra eshet a népesség. Még ennél is katasztrofálisabb a helyzet Ukrajnában, ahol 2050-re 35 millióra csökkenhet a népesség a mostani 45 millióról. Oroszországban sem lehetnek nyugodtak, várhatóan 34 év múlva már csak 128 millióan fognak ott élni a mostani 143 millióval szemben.