Nem hozott áttörést az ukrajnai gengszterváltás



Két évvel a 2014-es forradalom után az ukránok egyre rosszabbul élnek, az ország a permanens csőd szélén táncol, és a korrupció és a belpolitikai káosz miatt már az IMF sem hajlandó fizetni. Ezt azonban nemcsak az oroszoknak és a háborúnak köszönhetik, hanem az Ukrajnát kezükben tartó oligarcháknak is, akik köszönik szépen, jól vannak, és mindent megtesznek, hogy továbbra is zsákszámra tudják kilapátolni a pénzt az államkasszából. Így pedig előállt az a furcsa helyzet, amikor a népnyúzó IMF és a népnyúzó oligarchák közül kell választania annak az ukrán vezetésnek, amelyet egyébként egy oligarcha elnököl, tagjainak jelentős része pedig a többi oligarcha zsebében van.

 

Terjedelmes cikket közölt Ukrajnáról az Index. Mészáros R. Tamás szerző nagy alapossággal veszi sorra az országot sújtó problémákat. Az Euromajdan kapcsán kiemeli: az eredmények csak annyiban különböznek, hogy másodszorra még rosszabbul sült el a dolog. Az első, narancsos forradalom csak szépen lassan és fokozatosan belefulladt a korrupcióba és az oligarchák és érdekcsoportok gazdasági és politikai machinációiba, hogy aztán Janukovics visszatérjen. A második Majdan után viszont személyesen egy offshore-ozó oligarcha foglalta el az elnöki széket, az ukránok pedig kaptak mellé egy háborút a nyakukba, megspékelve a gazdasági összeomlással és egy megszorításokkal teli IMF-mentőcsomaggal.

A változás legnagyobb ellensége pedig nem is feltétlenül Oroszország. Az igazi gazdasági háborút az intézményesült oligarchia, a hamisítatlan kelet-európai rablógazdálkodás, a mindent átszövő korrupció, a szovjet idők és a zavaros kilencvenes évek jegyeit magán hordozó gazdaságszerkezet ellen kellene megvívni. Ebben a háborúban azonban még rosszabbul állnak az ukránok, mint az oroszokkal szemben.

Bár a forradalom megtérülési ideje valóban hosszabb szokott lenni, mint egy-két év, Ukrajna esetében nemhogy a fény az alagút végén, de igazából még a prosperitáshoz vezető alagút bejárata sem látszik, állapítja meg az igazságot a cikkíró. A gazdasági adatok egészen lesújtóak. 2014-ben 6,6 százalékkal, tavaly pedig 9,9 százalékkal csökkent a GDP. Az életszínvonal bezuhant: a bérek reálértéke 25, a nyugdíjaké 40 százalékkal esett vissza. A kiskereskedelmi forgalom tavaly 16,8 százalékkal csökkent, a beruházások 40 százalékkal estek vissza. A feketegazdaság 60 százalékra tehető.

A forradalom  hiába követelt néhány vezéráldozatot, az Ukrajnát a rendszerváltás óta irányító oligarcharéteg alapvetően megtartotta hatalmát. Olyannyira, hogy közülük került ki az új elnök, Petro Porosenko is. Az oligarchák hatalmának megtörése pedig legalább olyan nehéz, mint Oroszországé.

Más szóval Porosenko elkezdte ugyanazt csinálni, mint Janukovics, csak ő az oroszok helyett nyugatra próbál nyalni. Európát pedig, ahogy azt a holland népszavazás eredménye is mutatja, egyre kevésbé érdekli, hogy hogyan vergődik Ukrajna.

Az utólag a méltóság forradalmának elnevezett 2014-es események tehát sem méltóságot, sem gazdagságot nem hoznak Ukrajnának. És akkor arról még nem is volt szó a mindennapok korrupciójáról, az oligarchák alatt tevékenykedő, “középszintű” közpénzrablókról, a bürokráciáról és a társadalom általános állapotáról és hozzáállásáról.

Kicsit több, mint két évvel a Majdan után úgy tűnik, hogy a történtek hatásait még a gengszterváltás kifejezéssel sem lehetne leírni, mivel a gengszterek közül is csak egy-két nagy halat sikerült leváltani, a maradék a helyén maradt.  Amíg ez így marad, addig teljesen mindegy, hogy az oroszok az ország mekkora részét foglalják el, vagy hogy milyen szerződéseket ír alá Kijev az EU-val, Ukrajna ugyanolyan elátkozott hely lesz, mint eddig volt.

A cikket teljes terjedelmében itt találni.