2020-ra ütemezték át az ExoMars orosz-európai űrexpedíció második szakaszát



Két évvel átütemezték, 2018-ról 2020-ra halasztották a Roszkoszmosz és az Európai Űrügynökség (ESA) első közös Mars-expedíciójának második szakaszát, az európai marsjárónak az orosz Proton-M típusú űrhajóval való útnak indítását – közölte hétfőn az orosz űrkutatási hivatal.

exomars-proton-hoisted-baikonur

A Roszkoszmosz és az ESA az ExoMars projekt közös irányító testülete, a JESB, a tavaly létrehozott közös szakértői csapat, a Tiger Team, valamint az orosz és az európai ipari beszállítók javaslatai alapján döntött úgy, hogy a második szakasz kezdetét a következő “indítási ablakra”, 2020 júliusára ütemezi át. A halasztást az ipari végrehajtásban és a tudományos berendezések szállításában mutatkozó késedelemmel indokolták.

Az ExoMars expedíció az élet jelei után kutat majd a “vörös bolygón”, és egy újabb lépéssel hozza közelebb az űrhajósok első Mars-utazását. Ez lehet az első alkalom, hogy európai űrjármű a Mars felszínén landol. 2003-ban a ESA Beagle 2 Mars-szondája szállt volna le a vörös bolygóra, a Mars Express anyaszondától történő leválása után azonban többé nem adott életjelet magáról. Évekkel később fedezték fel a Mars felszínén.

A Roszkoszmosz és az ESA első közös Mars-expedícióját március 14-én indították útjára a kazahsztáni Bajkonurból. Az ExoMars program első ütemének keretében az űrhajósok nélküli TGO (Trace Gas Orbiter) űrszondát és a Schiaparelli leszállóegységet egy orosz Proton hordozórakétával bocsátották fel.

Az ExoMars szondája hét hónapnyi utazást követően legalább 2022-ig fog keringeni a Mars körül, a többi között metán nyomai után kutatva. Az élet valamikori jelenlétének lehetséges indikátoraként számon tartott metánt elsőként az ESA Mars Express nevű műholdja fedezte fel 2004-ben a bolygó légkörében.

A szonda fedélzetén található a Berni Egyetem vezetésével kifejlesztett CaSSIS (Color and Stereo Surface Imaging System) nagyfelbontású színes sztereókamera, amelynek fedélzeti szoftverrendszerét a magyar SGF Kft. szoftverfejlesztői készítették.
A Schiaparelli tesztmodul a TGO-ról történő, október 16-ára tervezett leválása után három napig tartó leszállási műveletbe kezd a Mars felszínére. A landolóegységet Giovanni Schiaparelli (1835-1910) olasz csillagászról nevezték el, aki feltérképezte a Mars felszínét.
A Schiaparelli feladata, hogy információkat gyűjtsön a misszió most elhalasztott második szakaszához, amelynek központi eleme egy “rover” eljuttatása lesz majd a “vörös bolygóra”. Az Airbus által Nagy-Britanniában tesztelt marsjáró olasz gyártmányú fúrója két méter mélyre tud majd lefúrni, szemben a Marson 2012 óta dolgozó amerikai Curiosityvel, amely csupán néhány centiméter mélyre hatolt a talajba.
Az európai-orosz együttműködés politikailag nehéz időszakban valósul meg:

az ukrán válság és Oroszország beavatkozása a szíriai konfliktusba a hidegháború vége óta nem tapasztalt kihívás elé állítja Moszkva és a Nyugat viszonyát.

Oroszország 2013-ban szállt be a projektbe, amikor a NASA a növekvő költségek miatt kénytelen volt kimaradni a becsvágyó tervek megvalósításából. Az amerikai űrkutatási hivatal ennek ellenére továbbra is nyújt anyagi támogatást a projekthez.
Az ESA több mint 1,3 milliárd eurót fektetett a projektbe, a Roszkoszmosz pedig szakértők szerint egymilliárd euróval járult hozzá a megvalósuláshoz.

Az elmúlt ötven évben több mint negyven űrhajó indult útnak a Marsra. Bár sok projekt meghiúsult, az Egyesült Államok több rovert is a Marsra juttatott.

mti