Kárpátaljai festőművész képeiből nyílt kiállítás Budapesten



Soltész István kárpátaljai festőművész képeiből nyílt kiállítás szerdán a budapesti Forrás Galériában, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet Kárpát-haza Galéria című eseménysorozatának keretében.

Szász Jenő, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet elnöke a megnyitón felidézte, hogy az alkotó életére és munkásságára komoly hatást gyakorolt édesapja, Soltész Zoltán görögkatolikus lelkész, a kárpátaljai festőiskola egyik jelentős alakja, akinek – fiához hasonlóan – fő témája Avolt.

“Soltész Istvánnak a természetben van ihlete, témája, műterme, ezek jelentik számára a szépet, a Kárpátok, a Beszkidek, a Tátra, ez a hazája, otthona”

– mondta Szász Jenő. Annak ellenére, hogy mind az alkotó, mind édesapja komoly sikereket ért el külföldön és belföldön egyaránt, mindketten hűek maradtak Kárpátaljához és mindig visszatértek szülőföldjükre – emelte ki hazaszeretetüket Szabolcs Attila, a Magyar Országgyűlés nemzeti összetartozás bizottságának alelnöke.

Filep Sándor festőművész, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja a tárlat bemutatásakor kiemelte, hogy Soltész István műveivel a hagyományosnak mondható, realista, figuratív kárpátaljai festészetet képviseli, amely a tájat, a természet gazdagságát, valamint az azt körülvevő sokszínű világot tekinti fő ihletforrásának. Alkotásain éppúgy megjelenik a kárpátaljai fatemplomok világa, mint a városrészek, várromok, erdei látképek, hegyormok, hófedte tájak és csörgedező patakok látványa. Az alkotó művészetével a Boksay-Erdélyi-féle realista, posztimpresszionista kárpátaljai iskolát képviseli.

Filep Sándor beszélt arról is, hogy Soltész István művészetére édesapja mellett komoly hatást gyakorolt még Bakonyi Zoltán tanítómester is, akinek rajzstúdiójában sokat tanult a környező világ megörökítéséről.

Soltész István tanulmányait a Kijevi Állami Művészeti Főiskola építészeti karán végezte 1967-ben. Kárpátaljára visszatérve 1969-ig tervező műépítészként dolgozott, majd a Kárpátaljai Művészeti Alapnál helyezkedett el, és ott is maradt nyugdíjazásáig. Számos épület született meg tervei alapján például Remetén, Rákoson, Kusnicán vagy Szerednyén, amelyek jól ötvözik a népi és a modern építészet vívmányait.

Az utóbbi három évtizedben egyre többet foglalkozott a festészettel, leginkább olaj-, pasztell- és akvarellképeket készített, amelyeket nagy sikerrel mutatatott már be egyéni kiállításain Ukrajnában, Franciaországban, Magyarországon és az Amerikai Egyesült Államokban egyaránt. Csoportos kiállítások résztvevőjeként is szerepelt, munkáit a közönség Ungváron, Kijevben, Ilosván, Beregszászon és Kassán láthatta. 1969 óta tagja a Nemzeti Építészeti Szövetségnek, munkásságát 2006-ban Ukrajna Érdemes Művésze kitüntetéssel ismerték el.

A július 29-ig látható tárlat kurátora Tóth Norbert, a Forrás Művészeti Intézet igazgatója.