Ukrajnát kijátszották



Fokozatosan súlytalanodik el az ukrán gázhálózat, amely az egykori 80 százalék helyett ma már az orosz földgázexportnak csak a harmadát juttatja az EU-ba. Az EU és Oroszország láthatóan megegyezett, Németország válhat az első tranzitállammá. Ukrajna elárulva érzi magát – állapítja meg az Index elemzése.

 

Lenullázódik az ukrajnai gáztranzit, ha a cég nem von be európai vállalatot az irányításba – mondta ki a keserű igazságot az ukrán gáztársaság feje. Andrij Kobolev nyilatkozata geopolitikai realitást takar: nem azért kell nyugati befektető, mert a pénzpumpa nélkül, karbantartás híján tönkremegy a rendszer – bár a vezetékek modernizálása is okozhat gondot az országnak –, hanem azért, mert különben nem lesz senki, aki érdekelt lenne abban, hogy Ukrajnán keresztül haladjon az orosz gáznak legalább egy része az EU-ba.

A dolog egyrészt logikus: mielőbb találjon el a forrás a vevőhöz. Másrészt cinikus: a Krím elcsatolása miatt az EU Oroszország elleni szankciókat léptetett életbe, a kelet-ukrajnai beavatkozást is elítéli, ugyanakkor kész kicsavarni Ukrajna kezéből a legfontosabb, Oroszországgal szembeni gazdasági aduját. Tehát a gazdasági érdek felülírja a politikai szempontokat – vagy valójában mások a politikai szempontok is, mint amilyenek hangoztatása alapján legalábbis vitatható a szoros együttműködés.

Ennek legújabb fejezete az volt, hogy az Európai Bizottság kivette a monopólium kialakulását megakadályozó 3. energetikai csomagból a Németország keleti részén délre futó OPAL vezetéket, amelynek kapacitását eddig csak 50 százalékban foglalhatta le a Gazprom. Más azonban nem tudta megtölteni, eleve az Északi Áramlatra – az Oroszországból közvetlenül Németországig futó vezetékre – találták ki. Az Európai Bizottság októberi döntése nyomán már 90 százalékra mehet fel a Gazprom, azaz növelheti a szállításait az Északi Áramlaton keresztül, tovább csökkentve az ukrán tranzithálózat jelentőségét és értelmet adva a most 55 milliárd köbméter kapacitású vezeték megduplázásának.

Lengyelország azonban megtámadta a döntést, amelyet december 27-én fel is függesztett az Európai Bíróság. Lengyelország egyrészt Ukrajna védelmében, másrészt saját tranzitvezetékeinek érdekében lépett fel. Az OPAL sorsa tehát még nem dőlt el, de a helyzet fontos figyelmeztetés Kijevnek: a felfüggesztésig decemberben rövid idő alatt 19 százalékkal csökkent az ukrán vezetékeken átnyomott orosz gáz mennyisége. Miközben az orosz gáz a legfontosabb piaca, Németország, úgy tűnik, első számú tranzitállammá is akar válni.

Moszkva már az első, 2005–2006 fordulóján kitört orosz–ukrán gázháború előtt dolgozott azon, hogy az egykor az orosz földgázexport 80 százalékát vezetékein nyugatra továbbító Ukrajnát végleg kivegye a szállítási láncból, közvetlenül jutva el az európai vásárlókhoz. Az első lépés ehhez a 2006-ra elkészült Jamal–Jevropa vezeték megépítése volt, amely már úgy haladt át Alekszandr Lukasenko országán, Belaruszon a lengyel határig, hogy a kezdetektől orosz tulajdonban volt. Ez 2013-ban már 35 milliárd köbmétert szállított a csúcsévekben 210 milliárd köbméteres orosz földgázexportból. Közben 2007 és 2011 között a Gazprom két részletben megszerezte a Beltranszgazt is, így Ukrajnától északra már sikerült orosz kézbe vennie az Európába tartó gáztranzitot.

Az új időszámítást azonban az Északi Áramlat megjelenése hozta el, amit már Lengyelország is a Molotov–Ribbentrop-paktummal állított párhuzamba: Németország kiegyezett Oroszországgal, így a Balti-tengeren át, tranzitállamok nélkül közvetlenül juthatott el a vezetéken keresztül el az orosz földgáz a Gazprom legnagyobb külföldi piacára. A balti államok tiltakozása miatt csúszott projekt első szakasza végül 2011-re készült el, 27,5 milliárd köbméteres kapacitással, amit egy évvel később egy újabb vezetékkel duplázott meg a projektet 51 százalékban birtokló Gazprom.

Az összeállításból látszik, hogy elég egyértelmű EU-s szövetségeseket talált a Gazprom a projekthez, amelyhez a vezetéket építő konzorcium részvényeseinek bizottságának fejeként maga Gerhard Schröder, frissen leköszönt német kancellár adta a nevét, akit ezután az orosz sajtó előszeretettel becézett „Oroszország első számú külföldi munkavállalójának”.

Bár az 55 milliárd köbméteres kapacitást teljes egészében nem sikerült kihasználni, 2014-ben 34 milliárd köbméter ment át rajta, 2015-ben már 40 milliárd. Ezt körülbelül 10 százalékkal fejelte meg 2016-ban.



Márpedig ez Ukrajnának legalább hárommilliárd dollárt jelent évente, még úgy is, hogy az orosz gáznak most már csak 30-35 százaléka megy át az országon. Tavaly több mint 60 milliárd köbmétert továbbított Ukrajna, 100 kilométerenként 4,9 dollárt számítva fel ezer köbméterenként. Az út valamivel több mint ezer kilométer.


Szerző:

Index.hu