Szaakasvili: barátból ellenség



Petro Poroshenko ukrán elnök 2015. május 30-án Odesszában Miheil Szaakasvili kormányzói kinevezését követő ünnepi beszéde során Grúzia (újabban Georgia) ex-elnökét „Ukrajna nagy barátjaként” jellemezte.


Az államfő aznap így írt Twitterén, ahogy ő fogalmazott egyetemi barátjáról: „erős akaratú és határozott ember, és jó okom van arra, hogy bízom benne”. Úgy fest a bizalom és a több évtizede tartó barátság nem állta ki az idő próbáját, vagy inkább az érintettek politikai ambícióit. Ugyanis az államfő a múlt hét közepén arról rendelkezett, hogy megfosztja ukrán állampolgárságától barátját.

Szaakasvili 2015 közepén mondott le grúz és kapta meg ukrán állampolgárságát a kormányzói kinevezés megkönnyítése érdekében. Töretlen bizalmat élvezhetett Petro Porosenko ukrán elnök mellett. Aztán Szaakasvili elszabadult, mint Django Tarantino híres westernjében. Népszerűségvadász, populista és botrányos kijelentései mellett egyre gyakrabban kritizálta a kormányt és az akkori kormányfőt Arszenyij Jacenyukot. Kirohanásain egyre többet csámcsogott a nemzetközi sajtó. Rövidre sikeredet ukrán politikai karrierje talán a legismertebb “gyógyszerelgurulós” őrjöngése az volt, amikor a kormány egyik ülésén heves szócsata végén üvegpoharat hajított Arszen Avakov belügyminiszter felé. Az államfő ekkor még szemet hunyt barátja kifakadásai előtt, hisz ezek a hangos acsarkodások elterelték a figyelmet az egyre mélyülő gazdasági válságról a kilátástalannak tűnő kelet-ukrajnai konfliktusról, segített levezetni a társadalomban felgyülemlett feszültségeket. Viszont, amikor ő került célkeresztbe azt már nem viselte ilyen jól.

Kettejük kapcsolata azután romlott meg végérvényesen, miután Szaakasvili lemondott kormányzóságáról és új politikai pártot alapított ellenzékiként, egyre gyakrabban kacérkodott az előre hozott választások gondolatával. Django szerepébe bújva a grúz westernhős, felvette a harcot a kizsákmányolókkal, a rabszolgatartókkal vagyis az ukrán oligarchákkal. Szinte minden belföldi és külföldi fórumon bírálta Porosenko politikáját és azt hangsúlyozta, hogy az állam legmélyebb bugyraiba beivódott a korrupció. Azzal vádolta az ukrán elnököt, hogy csak szavakban küzd a korrupció ellen – fura ezt az ő szájából hallani, hisz hazájában korrupcióval  és hivatali visszaéléssel gyanúsítják –, de valójában egyik fő haszonélvezője annak. Ezzel gyakorlatilag Szaakasvili hátba szúrta barátját, aki javában készülődik az 2019-es elnökválasztásra. Egyre kínosabbá vált Porosenko számára korábbi szövetségese, mely gyakorlatilag az ő székére pályázott. Ugyanakkor félnivalója nem volt, hisz a legfrissebb felmérések szerint Szaakasvili pártjának mindössze 2 százalékos volt a népszerűsége, vélhetően kitiltásával ez tovább nő, de tudjuk mit ér egy párt vezetője nélkül, gyakorlatilag semmit. Ugyanakkor volt félnivalója az ukrán hatalomnak, hisz Szaakasvili jó kapcsolatot ápol amerikai politikusokkal, akik egyszer már hatalomra juttatták.

Az állampolgárság visszavonását egy átlátszó indokkal kommunikálta az elnöki hivatal, miszerint Szaakasvili állampolgársági kérelmén elfelejtette feltüntetni, hogy országában elfogató parancs van érvényben vele szemben. Szaakasvili azt állítja, hogy a világhálóra kikerült kérelmen, nem is az ő aláírása szerepel. Jobb indokot is kitalálhatott volna a Porosenko propaganda, hisz a grúz hatóságok az elmúlt két évben két alkalommal írásban kérték az ukrán legfelső ügyészségtől Szaakasvili kiadatását, amit mindkétszer elutasítottak. Tehát tudtak az ellene folyó büntetőeljárásról.

Szaakasvili korábban lemondott grúz állampolgárságáról, mert csak így kaphatta meg az ukrán útlevelet. Így jelenleg hontalan. Nem mellesleg az egyetlen állampolgárságtól történő megfosztás ellentétes egy halom nemzetközi és európai egyezménnyel. De mint kiderült, a belpolitikai megfontolások felülírják a nemzetközi jogot, ez nem újdonság, sőt bevett szokás Ukrajnában. Ahogy az sem véletlen, hogy pont akkor fosztották meg ukrán állampolgárságától Szaakasvilit, amikor az USA-ban tartózkodott. Ugyanis ukrán útlevele is elvesztette érvényességét, gyakorlatilag a tengerentúl ragadt, messze az ukrán politikától.

Szaakasvili parkolópályára tételével két legyet is ütött egy csapásra Porosenko, megszabadult a korrupció elleni harc legnagyobb szószolójától és üzenet az ellenlábasoknak, hogy nem jó az oroszlán bajszát húzgálni.

Bálint Sándor