Ez sem az ukrán állam érdeme



Mintegy háromezerrel nőtt a magánvállalkozások száma Kárpátalján a magyarországi gazdaságfejlesztési támogatásoknak köszönhetően – közölte a hét közepén Hennagyij Moszkal, Kárpátalja kormányzója a moskal.in.ua című hivatalos honlapján. A megyevezető bejegyzésében rámutatott, hogy az újonnan létrehozott magánvállalkozások új munkahelyeket, költségvetési bevételeket, új mezőgazdasági gépeket és idegenforgalmi létesítményeket jelentenek, amelyek sehová nem távoznak Ukrajnából, hanem Kárpátalja boldogulását fogják szolgálni.


Moszkal kimondta a tutit, mert végre valaki ki merte mondani, hogy az Egán Edéről elnevezett kárpátaljai gazdaságfejlesztési program az ukrán államnak is jól hoz a konyhára, ahogy minden egyes fillér, amit a magyar állam a kárpátaljai magyarok megmaradására és boldogulására fordít. A vidék kormányzója nem először állt a kárpátaljai magyarság pártjára, megnyilvánulásaiban reális, valós megközelítésre törekszik. Emiatt szélsőségesek egyre gyakrabban mondják róla, hogy Budapest “bábja”. De a számok a kormányzót támasztják alá, és nehezen vádolható meg szeparatizmussal.

Mint ismert Ukrajnában az egyszerűsített adózást választó egyéni vállalkozók második és harmadik csoportjai január 1-jétől havi 704 hrivnya egységes társadalombiztosítási hozzájárulást kötelesek megfizetni, függetlenül attól, hogy az adott időszakban keletkezett-e bevételük vagy sem. Vagyis a háromezer új vállalkozás havi 2,1 millió, éves szinten 25,3 millió hrivnyával gazdagítja az államkasszát. Ha ehhez hozzáadjuk a hadiadót, az áfát, a több embert foglalkoztató vállalkozásoknál a személyi jövedelemadót akkor ez az összeg könnyen megduplázódik, sőt megtriplázódik.

A magyar vállalkozók gyakorlatilag több tízmilliót talicskáznak be az ukrán államkincstárba úgy, hogy az ukrán kormány kisujját sem mozdította ezért, ellenkezőleg, egyes nacionalista körök egyenesen ellenséget látnak a magyar kormány segítő jobbjában, amit egyébként, nem csak a kárpátaljai magyaroknak, hanem az ukrán lakosságnak is nyújt. Gondolok itt a több kamionnyi humanitárius segélyre, a több ezer védőoltásra, és az orvosi eszközökből és kórházi berendezésből álló egészségügyi adományra, amiből minden ukrán állampolgár részesül, nemzeti hovatartozástól függetlenül.

A gazdaságfejlesztési program révén nemcsak költségvetési bevételekhez jut az ukrán állam, de új munkahelyek létesülnek, az emberek nem szorulnak rá az állami segélyekre, hanem tisztességes munkával tartják el magukat és a családjaikat. Míg az ukrán hatalom ölbe tett kézzel végignézi, hogy jórészt a megélhetés miatt külföldre vándorol az ukránok többsége, addig Kárpátalján vállalkozások nyílnak, új beruházások és munkahelyek jönnek létre.

Néhány hete nagy port kavart a 112-es hírtelevízió kárpátaljai riportfilmje, – nem ez volt az első, és nagy valószínűséggel nem is az utolsó – amiben azt bizonygatták csalárd módon, hogy mi itt, kárpátaljai magyarok mekkora szeparatisták vagyunk. Itt lenne az ideje, hogy NEM hiányos ukrán nyelvtudásról, a hivatalokon lobogó magyar zászlókról, a százezer kettős állampolgárról, a mozgósítások alól kibújt férfiakról beszéljenek, hanem olyan “KÁRPÁTALJAI” magyarokról, akik vállalkozásuk révén a romokban heverő ukrán gazdaság talpra állítását segítik. De mivel ez nem az ukrán kormány érdeme, így inkább elhallgatják a dolgot, vagy, ahogy eddig minden Budapest által nyújtott segítség ez is megkapja majd a szeparatista jelzőt.

Bálint Sándor

Nyitókép: szerződésaláírás Beregszászban (2016), Kárpátalja hetilap