Mi vár ránk, kárpátaljai magyarokra?🇭🇺❓



Minél erősebben fenyegetőzik Magyarország, annál makacsabbul, vagy inkább gonoszabbul viselkedik Ukrajna. Sajnos, valami hasonló kezd kialakulni Magyarországgal és az itt élő magyarokkal szemben, mint ami Oroszország és az oroszok vonatkozásában figyelhető meg.


Az embernek már-már az az érzése támadhat, mintha mi tehetnénk minden rosszért, ami errefelé történik. Mert ha mi jól elsajátítanánk az államnyelvüket, biztosan egy csapásra megoldódna minden: a hivatalban lévők már nem lopnának, az utak hirtelen járhatóvá válnának, elviselhetőbbek lennének a közműdíjak, meg lehetne élni fizetésből vagy mondjuk a nyugdíjból.

Merthogy az ország vezetői, a központi sajtó velünk vannak elfoglalva.

Kijevben nap, mint nap velünk, kárpátaljai magyarokkal hozakodnak elő. És ami a legelszomorítóbb, a könnyen félrevezethető lakosok sokasága ugyanúgy reagál az ukrán propagandagépezetre, mint ahogyan „mi” is hajlamosak vagyunk bevenni azt a sok blődséget, amit a magyar állami tévé és rádió harsog arcba mászóan. Sokan elhiszik, amit a képernyőn látnak, a portálokon és újságokban olvasnak. Egyre többen éreznek valami megmagyarázhatatlan ösztönzést arra vonatkozólag, hogy mi dobjuk sutba őseink édes anyanyelvét, és helyette az ukránt tanuljuk. Mert ha önszántunkból nem ezt fogjuk tenni, jól móresre tanítanak bennünket. Naponta fenyegetnek minket. Könnyítés, kompromisszum helyett csak még erőszakosabb elképzelések bukkannak fel.

A legújabb ilyen abszurdum az óvodai képzés nyelvére vonatkozik. Vagy itt van a beregszászi főiskolát és annak kiváló nyelvészét ért durva és alattomos támadás. Vagy a mai szélsőséges tüntetés, az ungvári konzulátus előtt.

Nem tudni, mi lesz ennek a vége…

Optimista beállítottságú vagyok, de most a pesszimistább jóslatoknak adok nagyobb esélyt, miközben szurkolok, hogy ne így legyen. Egyszerűen nem látni, mi az, amitől Ukrajna meggondolhatja magát. A magyar fenyegetésektől egyre kevésbé tartanak, talán sohasem féltek. Azt remélik, az EU és a NATO vezetői előbb-utóbb úgyis Budapest fejére koppint. Az ukránok kezére játszik, hogy lassan elfogynak Budapest szövetségesei, s lássuk be, Brüsszel nem éppen az a hely, ahol nagyon szeretnék a mostani magyar miniszterelnököt. Kijev oldalán viszont ott van az USA.

És az EU is többet enged meg Kijevnek, mint amennyit szabad lenne, de majd ők is megtanulják, kivel van dolguk…

És ne várjunk csodát a Velencei Bizottságtól sem, aligha tartja be az abban foglaltakat Kijev, de arra sem vennék mérget, hogy az annyira nagyon-nagyon letorkollja majd ezt a törvényt. Kijevben úgyis bebizonyítják, hogy a fekete az fehér, vagy éppen fordítva…

Petro Porosenko elnök nem fog szembemenni Budapest kedvéért több millió nemzeti érzelmű szavazóval. Itt rossz taktikához látszik nyúlni Budapest.

Nem tudom ki hogy van vele, de nekem továbbra is nagyon hiányzik a miniszterelnök személyes kiállása.

Mondjuk egy zártkörű, bizalmas Porosenko–Orbán megbeszélés nem ártott volna, talán még most sem késő, de jobb sietni ezzel, mert az ukrán szervek kezdik elővenni külön-külön is a helyi magyar szervezeteket, intézményeket, azok vezetőit. Utána pedig tömegesen sorra kerülhet mindenki. Az sem jó, ha Budapest viselkedése miatt mi válunk itt céltáblává, pedig most ez kezd megvalósulni. A magyar miniszterelnök és köre naponta migránsozik, ha kell, ha nem, de a kárpátaljai magyarság jövőjét elemeiben meghatározó témában eddig még semmilyen (rész)eredményt nem tett le az asztalra.

Nemes István