Kárpátalján élek, ments ki innen! 🆘



Magyarország egyik vezető kereskedelmi csatornáján hét elején elkezdődött a Celeb vagyok, ments ki innen! új évada. Ha esetleg valaki nem tudná – bár kétlem, hisz az emberek úgy tapadnak az ilyen degradáló műsorokra, mint légy a légypapírhoz – a realityt Dél-Afrikában forgatják, a műsor lényege, hogy ismert személyiségek a dzsungelbe mennek és maguk szerzik az élelmüket különböző feladatok teljesítésével. Persze azt azért hozzá kell tenni nem ingyen, senyvednek, a forgatásáért egy kisebb vagyont fizet az RTL Klub a sztárszereplőknek. Most képzeljünk el ugyanezt, csak a helyszín nem a dzsungel, hanem Ukrajna, Kárpátalja lenne.


Tegyük fel, ha mégis létrejönne egy ilyen valóság show – amire gyakorlatilag nulla az esély – eleve kíváncsi lennék egyáltalán hányan vállalnák be, hogy Kárpátaljára jöjjenek. Hisz az Ukrajnáról szóló híradásokból, amik kicsit puhultak már az elmúlt egy-másfél évben, visszaköszönő háborús jelenetek úgy elrettentették a külföldieket, köztük a magyar turistákat, hogy be nem tennék a lábukat az országba. Annak ellenére, hogy a gépfegyverek tőlünk több, mint ezer kilométerre ropognak. Ettől elvonatkoztatva, így láthatatlanba elmondható sokkal nagyobb, próbatétel vagy fogalmazhatunk úgy is, hogy

jókora szívatás lenne a magyar celebek számára, hogy egy hónapra egy kárpátaljai átlagpolgár bőrébe bújjanak, mint a dzsungellét.

A képernyőn futó eredeti műsorral ellentétben, mindössze egyetlenegy egyszerűnek tűnő feladatot kéne teljesíteni a résztvevőknek, mégpedig, hogy éljék egy kárpátaljai embert próbáló, néha kilátástalannak tűnő életét. Vegyük sorra, milyen megpróbáltatások várnák képzeletbeli celebjeinkre. Jó esetben havi bruttó 3200 hrivnya, nagyjából 32 000 forintnak megfelelő minimálbérből, rosszabbik esetben 1500 hrivnya, 15 000 ezer forint minimál nyugdíjból kéne gazdálkodniuk. Az elengedhetetlen havi kiadások – a rezsiköltség, ami téli időszakban eléggé húzós, a nyugdíjasoknál az elengedhetetlen gyógyszerek – levonása után jobb esetben megmaradna a jövedelem fele, rosszabb esetben 20-30 százaléka.

Már itt az elején sokan feladnák a játékot.

De hát az itt élők nem dobhatják be a törölközőt, és nem kérhetnek kimentést, így megtanulták beosztani azt a keveset, ami van. De ez csak a jéghegy csúcsa, kíváncsi lennék, hogyan intéznének egy hivatali ügyet, hogyan közlekednének a túlzsúfolt tömegközlekedésen, hogyan reagálnák le a kórházakban uralkodó balkáni körülményeket, az úttalon utakat, nem beszélve a társadalmi igazságtalanságokról és a mindent átszövő korrupcióról. Az itt élők többsége leginkább utóbbiak miatt menekül ebből az országból, Kárpátaljáról. A posványos helyzet, leginkább lehúzza az ember közérzetét, rombolja az emberek szociális kötődéseit.

Nem kérdéses, hogy sokkal nagyobb kihívás Ukrajnában, Kárpátalján túlélni, mint a dél-afrikai dzsungelben. Valószínű két-három héten belül feladná az utolsó, legkitartóbb szereplő is ezt a valóban létező realityt, amit nem szerkesztők és rendezők, hanem az élet ír. Nem tudnák végig csinálni, amit 150 ezer magyar nap mint nap végigcsinál. A magyar kormány támogatáspolitikája és a gazdaságfejlesztési program egyfajta mentőöv az egyre kilátástalanabb helyzetben.

A víz felett tartja a szülőföldjéhez még ragaszkodó kárpátaljai magyarokat.

Ám mentőövvel a derekukon egy cápákkal teli óceán közepén, óriási hullámok és tomboló viharok közepette reménytelenül hánykolódni nem sok jóval kecsegtet. Sajnos egyelőre sem mentőcsónakot, sem pedig szárazföldet, nem látni a horizonton, ami a tényleges megmenekülést jelentené.

Bálint Sándor