Könyörgöm: Ki fogja megállítani őket?!



Kijevben jelentős eredménynek állítják be a héten elfogadott donbászi reintegrációs törvényt. Érdemes alaposabban a dolgok mögé nézni, mert a szóban forgó jogszabály lehet, hogy ukrán szempontból hazafias, de józan ésszel gondolkodva nem sok jóval kecsegtet. Rosszal már sokkal inkább…

Legelőbb is vegyük újra a leglényegesebb pontjait. A Donyec-medence felkelők által uralt részeinek Ukrajnába történő visszaintegrálásáról szóló törvény agresszor államnak minősíti Oroszországot, a két kelet-ukrajnai népköztársaságot pedig ideiglenesen megszállt területeknek tekinti, s az ottani vezetést Moszkva adminisztrációinak bélyegzi. Nem kis abszurd, hogy a kijevi parlament nemzetközi hatóságnak képzeli magát, amikor azt állítja, Oroszország tevékenysége ellenkezik a nemzetközi normákkal, így bármely, a megszállt területekkel kapcsolatban hozott jogi határozata semmisnek tekintendő. A dokumentum alapján az államfő bármikor parancsba adhatja az ukrán fegyveres alakulatoknak, hogy erővel szerezze vissza a szóban forgó területeket. A jogszabály kimondja, hogy minden anyagi és erkölcsi kárért, amelyet Ukrajna a megszállás miatt szenvedett el, Oroszországot terheli a felelősség.

Egészen hihetetlen megszövegezésű, egyoldalú törvényt fogadott el Ukrajna.

Persze Kijevtől másmilyent nehéz is lett volna elvárni. Mindenért Oroszországra tolják a felelősséget. Elfeledkeznek a valódi okokról, arról, hogy az Euromajdanos fordulat után az ott élők maguk fordultak el az új kijevi vezetéstől. Úgy tesznek, mintha csak a felkelők, vagy az orosz csapatok lőtték volna szitává a Donbászt. Aki nem tudná, még azt is hihetné, hogy az ukrán fegyverek hallgattak…

De nem is ez a legérdekesebb, vagy inkább a legveszedelmesebb.

Itt az a lényeg, hogy Kijev törvénybe foglalta a konfliktus katonai rendezésének a tervét, s ezzel párhuzamosan kizárta a tárgyalásos rendezés esélyét.

Hiszen a kelet-ukrajnai népköztársaságokat nem tekinti tárgyalópartnernek, s Moszkvának sem ajánl semmit, csak ultimátumot szab: mihamarabb szolgáltassák vissza a szóban forgó területeket.

A moszkvai diplomácia jelezte, az új kijevi törvényt úgy tekintik, hogy azzal Ukrajna végleg kilépett a minszki egyezmény folyamatából, de a normandiai négyek tárgyalásai is okafogyottá váltak. A kijevi kormánypárt egyik képviselője nem is titkolta, parlamentjük soha nem iktatta semmilyen hivatalos formában a minszki megállapodásokat, ennél fogva az semmilyen kötelezettséget nem ró rájuk.

A reintegrációs törvényben le sem írták Minszk vagy a normandiai négyek nevét, és nem véletlenül… Az egyre inkább nacionalista beállítottságú kijevi rezsimnek az első perctől nem állt szándékában végrehajtani azt, amiről Minszkben tárgyaltak. Ugye ennek a legfontosabb pontja az volt, hogy Kijev különleges önkormányzati státuszt biztosít az ott élők számára, s minden fél számára világos, átlátható, törvényes választások útján áll fel Donyeck és Luhanszk megye új vezetése. Nos, ebből most már biztosan nem lesz semmi…

Még leírni is ijesztő és félelmetes, de nagyon úgy tűnik:

Kijev a háborút választotta a béke helyett! Ukrajna józanságában már rég nem lehet hinni, erről újabb tanúbizonyságot kaptunk most.

Csak reménykedni tudunk, hogy Moszkva és a nemzetközi világ józanabbul tud gondolkodni. Mondjuk az Egyesült Államoktól ez szintén nem várható el, hiszen azzal, hogy halált okozó fegyvert adott Ukrajnának, azzal voltaképp felhatalmazást nyújtott a háború kiújulására. Ez viszont csak Amerikának érdeke, az EU vezető tagállamainak nem lehet az. Kijev ámokfutását elnézve csak Brüsszel, Berlin és Párizs józanságában bízhatunk.

Kijev makacsul és bután megy a saját feje után. Egyre inkább látni, a nacionalista érzelmű őrültek körében kivívandó szimpátiával akar hatalmon maradni a mostani elit. Ez több, mint ijesztő. Lassan nem marad más hátra, mint imádkozni, könyörögni, hogy valaki állítsa már meg őket. Jól felfogott, saját érdekükben is, mert ha minden így folytatódik, még annyi sem marad ebből az országból, amennyi ma van…

Nemes István