Egy nagyköveti levél margójára


Amint azt már közöltük, Ukrajna magyarországi nagykövete igencsak kiakadt a magyar sajtóra. Kifogásolja, hogy azok nem engednek kellő teret az ukrán álláspontok ismertetésére, s egészen addig elment tiltakozó hangvételű írásában, hogy kijelenti: igazán észrevehetnék a magyarok is, kiknek lehet az érdeke az indulatok szítása.

Ljubov Nepop meggyőződése, hogy minden józan gondolkodású ember számára teljesen nyilvánvaló, hogy a KMKSZ-székház elleni akció és a nemzetiségi ellentét szítása nem áll az ukrán fél érdekében. Úgy véli, az is teljesen egyértelmű, kinek az érdekeit szolgálják az ehhez hasonló akciók. Szerinte az, hogy a kulturális szövetség irodája elleni első támadást oroszbarát lengyel radikálisok követhették el, amelynek tagjai az orosz agresszor oldalán harcoltak Kelet-Ukrajnában, azt a tényt bizonyítja, hogy azok az erők, akik Ukrajna és Magyarország kapcsolatainak rombolására törekednek, nagyon aktívan dolgoznak.

Kitér arra a videofelvételre is, amelyen ismeretlen személyek, akik ukrán nacionalistáknak és hazafiaknak mutatkoztak be, magyar és lengyel zászlókat égetnek. A diplomata számára ez felvet egy retorikai kérdést: senkiben sem merült fel az a gondolat, hogy ez a videó túlságosan szépen illeszkedik az ukránok magyarokkal szembeni negatív hozzáállásának képébe, amelyet valaki nagyon igyekszik összeállítani?

Ljubov Nepopnak nincs kétsége afelől, hogy Ukrajnában nincs magyarellenes hangulat. Nem kételkedik abban, hogy a nacionalista és a soviniszta jelzők az ukránokkal vagy az ukrán kormánnyal szemben nem felelnek meg a valóságnak. Leszögezi: határozottan fel kell lépnünk a radikalizmus bármely megjelenése ellen, aminek célja a nemzetiségi ellentétek szítása.

„Ma rendkívül fontos, hogy megállítsuk a negatív érzelmek elburjánzását”

– áll a levelében.

És itt van az a pont, amivel azt hiszem, teljes mértékben egyetérthetünk a nagykövet asszonnyal. Sokadmagammal együtt én is azt mondom: rendkívül fontos az egyre csak terjedő radikalizmus féken tartása. Ugyanakkor megsúgnám, ennek érdekében éppen, hogy Kijev tehet a legtöbbet. Tehát Nepop asszony ezen intelmét jobb volna az ukrán főváros irányába címezni, nem pedig a magyar nyelven íródó sajtónak. Ugyanis a mostani kijevi politikai elit tetteivel, retorikájával egyebet nem tesz, mintsem bátorítja a szélsőséges eszméket valló nacionalistákat. Vitán felüli, hogy csak melengeti ezeknek a szívét, amikor az ország vezetői kijelentik:

Ukrajnában mindenkinek kötelező ukránul beszélnie, ezért semmi szükség a nemzetiségi iskolákra.

Vagy itt a legújabb bátorító cselekedet. Mondvacsinált alibi okokra hivatkozva leszámoltak a kisebbségbarát nyelvtörvénnyel. Oda lett a kisebbségi nyelvek regionális státusa, ezentúl semmi kiváltság nem jár a hivatali ügyintézés során. Azt is tudjuk, a készülő új nyelvtörvények csak az ukrán, mint államnyelv szerepének a megerősítésére törekednek a kisebbségi nyelvhasználat drasztikus szűkítésének a rovására.

De egy ukrán hazafi vajon miként értékeli az oktatási törvény körüli hivatalos ukrán álláspontot? Vagy mi a reakciója az eddigi, számunkra kedvező nyelvtörvény alkotmánybírósági eltörlésére? Mert akárhogy is nézzük, én azt látom, a legmagasabb szinten adták ki a parancsot: annyi a kisebbségeknek, éljen az ukrán!

Tehát ahhoz, hogy mérséklődjék a terjedő nacionalizmus, bizony legelőbb Kijevnek kell változtatni a retorikáján. A kisebbségellenes döntések helyett megengedő lépésekre lenne szükség, és akkor talán nem történtek volna meg a magyarság elleni támadások, merthogy a székházrobbanás nem az egyetlen, az csak a jéghegy csúcsa, vagy még inkább jobb lenne, ha az lenne, mert az azt feltételezné, nem lesz több…

Azt is mondja a diplomata, nem igaz, hogy Ukrajnában kisebbségellenes a közhangulat. Lehet, hogy Budapestről rosszul érzékeli, de a valóság az, hogy
csak úgy ömlik a központi médiából és a közösségi felületeken a kisebbségellenesség, különösen a magyarellenesség. Egy teljes naphosszat nézhetné az ilyen tartalmú műsorokat, olvashatná újságcikkeket, annyi van belőle. Mert a jelek alapján ezek nem jutottak el hozzá, ha ilyeneket állít…

S az, hogy kinek az érdeke a provokáció, csak akkor derül ki hitelt érdemlő módon, ha az ukrán hatóságok megcáfolhatatlan bizonyítékokat tesznek le az orosz szál vonatkozásában, nem pedig olyanokat, mint a lengyel légiósokról. De hogyan is várhatjuk ezt el, ha arra sem voltak képesek, hogy megakadályozzák az újbóli támadást a KMKSZ-székház ellen.

Jelzem, március 17-én masírozást hirdettek Ungvár utcáin a nacionalisták. Szokásuk szerint maszkokkal, fáklyákkal. Igazi európai módon. Mi ez, ha nem nyílt provokáció a kisebbségek felé. Most bizonyíthatnak az ukrán hatóságok, kedves Ljubov Nepop asszony, mert ha az ön logikáját követjük, ezek orosz megrendelést teljesítenek. Akkor pedig itt a remek alkalom, hogy a hatóságok valamennyi masírozóval szemben a törvények teljes szigorával lépjenek el.

Az volna a legjobb, ha a tisztelt nagykövet asszony Ungvárra utazna március 17-én és személyesen győződne meg arról, mi folyik itt! És akkor talán a magyar sajtóban megjelenő írásokat sem furcsállná annyira…

Nemes István