Bátorságból jeles! De hogyan süllyedhettünk idáig?


Tele volt a média Vona Gábor erdélyi látogatásával. Az elvakult fideszes oldalak csak úgy osztogatták a képsorokat arról, miként támadtak neki az ott élők és mondták szemébe a frankót. Miközben az elvakult Orbán-hívők az alpári stílust sem mellőzve hőzöngtek, bennem kérdések sora fogalmazódott meg.

Legelőbb is: honnan, miből táplálkozik ez a vak és borzalmas gyűlölködés? Magyar a magyar ellen. Nem ilyenek vagyunk, nem szabad ilyennek lennünk. Még akkor sem, ha erre okunk lenne, de ebben az esetben az sem volt. Mert mi rosszat is tett Vona Gábor és a Jobbik a határon túl élő magyaroknak? Semmit. Sőt, ahol és amikor csak tudta, támogatta és támogatja a külhoni magyarok törekvéseit, határozottan kiáll stratégiai céljai mellett.

Még a kormányzó Fidesznél is elismerik, nemzetpolitikai tekintetben a teljes magyar ellenzék közül csak a Jobbik az, amelyikre számítani lehet a sorsmeghatározó kérdésekben.

A többi ellenzéki párttól merőben eltérően az egyetlen nemzeti ellenzéki erő soha nem kérdőjelezte meg a határon túli magyar közösségek kiemelt támogatását, az állampolgársághoz tartozó szavazati jogot. Még akkor sem ágálnak ellene, hogy jól tudják, az kizárólag csak a Fidesznek kedvez. A Fidesz egyik korábbi megmondóembere már évekkel korábban tudatta: megadjuk az állampolgárságot és azzal örökre „bebetonozzuk” magukat…

Sajnos azt látom, a magyar–magyar gyűlölködés elhintésében a kormányzó oldalt legalább akkora felelősség terheli, mint Gyurcsányék pártját. A leszerepelt miniszterelnök az anyaországiakat hergeli a külhoni nemzettársak ellen, a regnáló kormányfő körei pedig ugyanezt teszik, csak fordítva. A végeredmény ugyanaz.

Ugyan mit vétett a Jobbik a székelyföldieknek, vagy mondjuk a kárpátaljaiaknak. A Jobbik csupán kiigazítaná a kormány nemzetpolitikai mulasztásait. Merthogy azok nagyon is léteznek, s azokat még a soha korábban nem tapasztalt külhoni támogatások sem fedik el. Hiszen ha csak Ukrajnát, Kárpátalját nézzük, éppen hogy a Jobbik volt az, amelyik

számtalanszor figyelmeztette a budapesti kormányt, ne higgyenek ilyen naiv módon Kijevnek, s kössék írásbeli garanciákhoz a vízummentességüket és az európai társulási, kereskedelmi egyezményüket, vakon ne írjanak alá semmilyen paktumot a Porosenko-féle bagázzsal. A Fidesz nem hallgatott a Jobbik, konkrétan akár Szávay István intelmeire, s csak most, az ukrán oktatási törvény elfogadása után próbálja kétségbeesett módon helyrehozni, amit elhibázott.

Vagy akár Székelyföld esetében. A Jobbik azt mondja, nem elég, ha csak egymás közt beszélünk a székelyeket jogosan megillető autonómiajogokról, a témát Brüsszel és a nemzetközi közösség elé kell vinni. Csak úgy van értelme, csak úgy lehet valós eredményeket elérni.

Persze jól tudjuk, hogy a Fidesz stratégiai külhoni partnerei miért hadakoznak kézzel-lábbal a Jobbik ellen. Két ok miatt is. Féltik a jussukat és a valódi munkából sem igen kérnek. Jó és kényelmes a látszattevékenység, a fő, hogy ellenőrizetlenül dől a pénz. Mert mit is mondanak a Fidesz-uralom legfőbb kihívói? Azt, hogy világos, áttekinthető, ellenőrizhető, a paritás elvén alapuló támogatási rendszert akarnak meghonosítani. Mert lássuk be, a külhoni vidékekre juttatott pénzek jelenleg a határon túli „mészároslőrincféle” strómanok zsebében kötnek ki. A Jobbiknak deklarált ígérete a támogatási rendszer megőrzése, csak igazságosabbá tennék, hogy abból ne csak egy szűk elit kör részesüljék, mint ahogy Kárpátalján is történik.

Vagy itt a másik ok: a Jobbik szakítana a látszatpolitizálással. Ez az a párt, amelyik a világpolitika asztalára kívánja tenni a székelyek önrendelkezési jogát, a kárpátaljai magyarok jogbiztonságát, nem pedig csak a magyar–magyar fórumokon beszélni erről és megveregetni egymás vállát. Dolgozni kell. Elég volt a semmire sem jó nyilatkozatgyártásokból Kijev felé, ennél sokkal hatékonyabb és bátrabb kiállásra van szükség. Nem elég csak beszélni a problémáinkról, a magyar mikrofonokba panaszkodni, végre illene már tenni is ellene, a minket érő folyamatos jogfosztások és megaláztatások ellen!

Miközben a legtöbben talán csak jót kacagnak a Marosvásárhelyen és Székelyudvarhelyen történtek kapcsán, számomra óriási bátorságról, őszinteségről árulkodik, hogy Vona Gábor oda mert állni a provokátorok elé. Állta a pofonokat, amit Orbán Viktor soha nem tesz meg.

Hiszen ő nemhogy nem mer elmenni ellenzéki szimpatizánsok közé, nem vitázik a legerősebb ellenzéki erő miniszterelnök-jelöltjével, de még csak kritikus újságírói kérdéseknek sem veti alá magát.

Sőt, testőrei és médialakájai még egy gyomrost is kiosztanak annak, aki valahogyan mégis kérdezni merne. Vagy egy nőt is bántalmaznak, csak mert fütyülni mert Orbán Viktor jelenlétében. Összehasonlíthatatlan a különbség.

Vona Gábornak persze brutálisan nekimentek Erdélyben. Felhozták a törökországi allahozását is, de már annak részleteire nem voltak kíváncsiak. Csak annyit tudnak – hamisan – az évekkel ezelőtt ott történtekről, amit az m1, a Kossuth rádió propagandagépezet villant. A Jobbik első embere a jelenlévők nem kis megrökönyödésére elmondta, hogy azt tudják-e, hogy akkor és ott azokkal a török egyetemistákkal székely zászlót ragadtak és kimentek a román nagykövetség elé, ahol a Székelyföld autonómiája mellett demonstráltak. Merthogy ezt a propagandamédia nyilván elhallgatja… Meg oly sok rengeteg mást is…

Vona Gábor Vásárhelyen és Udvarhelyen is kijelentette: mindenkit szavazásra buzdít. Tette ezt úgy, hogy tudja, az pártjának semmi jót nem hoz… De mégis. Mert valódi demokrata.

A botrányos és szégyenteljes események ugyan másutt játszódtak el, de simán megtörténhetne Kárpátalján is. Mert az agymosás már itt is túlment minden józan határon. Mifelénk is mit látni? Sorra tartják a szokásos KMKSZ közgyűléseket, ahol csak azt szajkózzák, mindenkinek regisztrálnia és szavaznia kell. Tudunk olyanról is, hogy a szó legszorosabb értelmében zsarolással félemlítik meg az embereket.

Odáig mennek el az aktivistáik, hogy azt a bődületes hazugságot terjesztik, miszerint ha nem mennek el szavazni a Fideszre, ha veszítenek, akkor elesnek minden támogatástól.

Döbbenetes hazugság ez! Sőt, már állítólag olyan is elhangzott, hogy az Egán Ede-pályázaton nyert támogatást is vissza kell majd fizetni, ha rosszul alakulnak a választások eredményei. Ez sajnos nem vicc… Annyira elhatalmasodott ez az egész fideszes gyűlöletkampány, hogy nagyon nehéz lesz helyrehozni a magyar-magyar (v)iszonyt…

P.S.: Bizonyára elárasztják a gyűlölködő, söpredékező, indulatoktól fröcsögő kommentek ezt a cikket, ami már természetes és megszokott tőlük… A szerző és felmenői emlegetése helyett kíváncsibb lennénk a feltett kérdések érvek és tények melletti megválaszolására…

Kovács Emil