Kijev úgy tesz, mintha minden rendben lenne


Túl vagyunk nemzeti ünnepünk méltatásán, valljuk meg őszintén az elmúlt hetek, hónapok történései alapján, kissé félve tekintett Kárpátalja magyarsága 2018. március 15-e elé. Végül ugyan feszült hangulatban és soha nem tapasztalt biztonsági intézkedések mellett, komolyabb atrocitásoktól mentesen emlékeztetettünk meg nemzeti hőseinkről. Feszülten figyeltük a Huszt melletti Vörös Mezőn állított emlékműnél a Kárpát-Ukrajna hívei által tartott megemlékezést, két napra rá az ukrajnai szélsőségesek ungvári és huszti masírozását. Viszont az ilyentájt szokásos Vereckei emlékmű megrongálása, és a „késhegyre a magyarokkal” stílusú és tartalmú jelszavak skandálása ezúttal elmaradt. Az hogy ezekben a napokban nem történt komoly atrocitás, korántsem jelenti azt, hogy minden rendben lenne Kárpátalján.

Ungváron a Petőfi téren Brenzovics László, a KMKSZ elnökének, az ukrán parlament képviselője ünnepi beszédében elhangzott, hogy sokáig az emlékezések megtartása is erősen kétséges volt. Mint kiderül hosszas egyeztetések után a megemlékezés reggelén döntöttek arról, hogy megtartják az eseményeket, miután az erőszakszervezetek vállalták, hogy garantálni tudják a résztvevők biztonságát.

Aggasztó, hogy idáig jutottunk, nagy valószínűséggel, Ukrajna függetlensége óta először merült, fel, hogy elmaradhatnak a nemzeti ünneppel kapcsolatos rendezvények.

A rendvédelmi szervek állták a szavukat, elképesztő számú egyenruhás és vélhetően civil ruhás vigyázta a rendet Ungvár belvárosában. Egyik részről biztonságérzetet nyújtott, ugyanakkor félelmet ébresztett az emberben. Pár éve négy-öt vígan szotyolázó rendőr mellett csendült fel nemzeti imádságunk a himnusz, ezúttal, viszont nyomasztólag ható rendőrkordon vette körül az ünneplőket. Szomorú, hogy őshonos nemzetként a karhatalmi szervek védelmére szorulunk, ami akár azt is jelentheti, hogy nemcsak nyelvünk és kultúránk van veszélyben, hanem már testi épségünk is. Az egyetlen és talán a legfontosabb pozitívum ebben a történetben, hogy a korábbi évekhez képest nagyobb volt az ünneplő tömeg, ami azt üzente, hogy a kárpátaljai magyarokat nem lehet megfélemlíteni.

Azért akadtak vészjósló történések is, a megemlékezés reggelén baseball ütőkkel, boxerekkel és késekkel felszerelkezett 29 fős bagázst kapcsoltak le a megyehatárt képező Alsóvereckén, a gyanús egyének minden bizonnyal nem turistáskodni indultak Kárpátaljára. Másnap ismeretlen tettesek, magyar rendszámú autókat rongáltak meg Beregszászban. A hatóságok szimpla huliganizmusnak minősítették az esetet, miközben az ott parkoló ukrán rendszámú autókban nem tettek kárt. Tehát azért nincs minden rendben. Annak ellenére is, hogy elmaradt a „késhegyre a magyarokkal” stílusú és tartalmú jelszavak skandálása a Karpatszka Szics hagyományos ungvári felvonulásán. Ugyanakkor nincs az rendjén, hogy náci jelképekkel, arcukat fekete álarccal eltakaró, füstbombákat robbantgató nacionalista alakulatok a hatóságok jóváhagyásával masírozgatnak Kárpátalján. Attól, hogy ezúttal nem hangoztatták, még nem tagadták meg elveiket a sziccsesek.

Az, hogy nem történt súlyos magyarellenes provokáció és rendbontás, legfőképp annak tudható be, hogy Kijev továbbra is fenn akarja tartani azt a látszatot, hogy a Kárpátalján az elmúlt időszakban történt incidensek nyomai Moszkvába vezetnek. Egy az ukrán nacionalisták által elkövetett magyarellenes kirohanás alapjaiban aláásta volna ezt a sztorit. Így viszont ráerősítettek erre a forgatókönyvükre, azt próbálták sugallni, hogy az ukrán radikálisok nem jelentenek semmilyen veszélyt a magyar közösségre. Kijev úgy tesz, mintha minden rendben lenne…

Bálint Sándor