Egyenlőtlenség négy keréken


A 180/90-es szabály tavaly nyár óta tartó szigorú és szankcionált betartatása után, az elmúlt hétvégén újabb kiskaput csuktak be az ügyeskedő kárpátaljai magyarok jelentős többsége előtt.

Ahogy arról írtunk, és más kárpátaljai ukrán és magyar hírportálok is beszámoltak, a megyében működő határátkelőkön szombaton egybefésülték a határőrség és a vámszolgálat informatikai rendszerét. Ami leegyszerűsítve annyit tesz, hogy ezentúl mindkét szervnél kizárólag ugyanazt az útlevelet mutatható. A szombatig törvénytelenül ugyan, de jól működő útlevél-cserélgetős rendszer a külföldi rendszámú autó behozatalára megbukott. A hatóságok komoly fejtörést okoztak ezzel több ezer, hanem tízezer embernek.

Ebben az igazságtalan szituban engedtessék meg populistának és demagógnak lenni. A 180/90-es szabály túllépése vagy az útlevél-cserélgetés, bárhonnan is nézzük törvénysértő. Az ember hajlamos elfogultságra és a saját érdekeit a törvény felé helyezni. Így ebből a megközelítésből nincs okunk felcsattanni, kifogásokat támasztani az amúgy jogosnak tűnő eljárással szemben. Ezek a szabályok eddig is érvényben voltak, csak épp nem alkalmazták őket. Viszont azzal, hogy eddig ezek felett úgymond szemet hunytak, igazából legalizálták a szabálysértést. A törvény betűjét az elfogadás pillanatától be kell tartatni, nem csak akkor, ha abból érdeke, anyagi haszna származik az államnak. Sokkal súlyosabb, hogy az ukrán kormány többnyire elfogult a törvények betartásában és betartatásában, csak azokat alkalmazzák, amelyek a hétköznapi embereket érintik. A kispénzű átlagpolgárt sarcolják és szipolyozzák, mindeközben szinte minden szinten virágzik korrupció, közpénzek és IMF hitelek vándorolnak magánzsebekbe. Így azért teljesen más a leányzó fekvése.

Mert ha az egyszerű ember szív, akkor elvárható minimum, hogy a tehetős, a befolyásos ember is legalább hasonló megítélés alá essen.

A normális az lenne, ha több terhet vállalna magára, de ez az álom kategória Ukrajnában. Ha megnézzük az elmúlt négy évben a politikai és gazdasági krízis ellenére a gazdagok tovább tollasodtak, míg a középosztály menthetetlenül lecsúszott. Így az utóbbi réteg tagjai, ha nem rozsdaette, köhögő motorú roncshalmazon akarnak autózni, nem tehetnek mást, mint külföldről hozza be az ott már leírt, ám az ukrán autóparkhoz képest fiatalnak és „bejáratósnak” számító verdát. Ahogy azt korábban levezettük márt, egy 30 éves ukrán forgalmi rendszámú Lada, majdhogynem ugyan annyiba kerül, mint Lengyelországban, Szlovákiában vagy Magyarországon egy az ezredforduló elején gyártott Audi.

Szerintem nem kérdéses, ha a bérekhez viszonyított, reális és megfizethető összeget állapítanának meg az autók hivatalos behozatalára és forgalomba helyezésére, másnap hosszú sorokban kígyóznának az emberek, hogy legalizálják az autójukat. A jelentős többség azért is trükközik, mert egyszerűen nem tudja kigazdálkodni azt az összeget, ami a legalizáláshoz szükséges. Nem beszélve arról, hogy igazságtalannak tűnek ugyanannyit fizetni az államnak, mint amennyibe az autó külföldön került.

A kormány eddigi látszatintézkedéseiből, a kiszivárgott törvénytervezetekből egyértelműen látszik, hogy az állam a lehető legnagyobbat szeretné kaszálni a külföldi autók legalizálásán. Nem véletlen húzzák az időt, Petro Porosenko ukrán elnök kereken egy éve szólította fel a kormányt, hogy rendezzék a külföldi rendszámú autók ügyét. Az elnök ezzel kapcsolatban még 2017. május 25-én egy rendeletet is kiadott, amely megjelenésének napjától életbe is lépett. De 365 nap kevésnek bizonyult egy tervezet elkészítéséhez, érdemi előrelépés továbbra sincs. Egyértelmű, hogy már eddig is több százezer autót hoztak be illegálisan az országba, amikor a döntéshozók szlovák, lengyel, litván, lett cseh és magyar rendszámú autót látnak Ukrajna útjain, a dollárjelek úgy peregtek a szemük előtt, mint Dagobert bácsinak. Az eddig kiszivárgott tervezetek és javaslatok mindegyike az államot hozza pozícióba, az emberek érdekeit és pénztárcáját figyelmen kívül hagyva. Nagyon úgy fest, hogy ha nem megy szép szóval, megy majd erővel a legalizációs sarc beszedése.

Egy a hét elején kiszivárgott törvénytervezet szerint kíméletlen szankciók és horribilis bírságok bevezetését tervezik a külföldi rendszámú személygépkocsik tulajdonosaival szemben.

Ezzel szeretnék rákényszeríteni az embereket arra, hogy magas összegekért legalizálják külföldi autóikat. Erre megy ki a határőrség és a vámszolgálat informatikai rendszerének összekötése is.

Az újabb csavar sokak számára jelent fejtörést – hasonlót éltek már át tavaly nyáron, amikor a 180/90-es szabály miatt kellet újragondolni a határátkelést –, de ismerve a kárpátaljai magyarok szívósságát és talpraesettségét, rövid időn belül megtalálják azokat a kiskapukat, amelyekkel igazából a gazdagok és a „szegények” közötti egyenlőtlenséget igyekeznek kiegyenlíteni.

Bálint Sándor