Ugye, nem?!


Ijesztően nagy a csend a magyar diplomácia részéről annak kapcsán, hogy ukrán hírforrások szerint Magyarország felhagy az ukrán euroatlanti törekvések gátolásával és inkább visszavonulót fúj.

Mint azt portálunk is megírta, a többnyire kifejezetten jól értesült Rikard Jozwiak lengyel újságíró úgy tudja, Magyarország beleegyezik abba, hogy július 11–12-én megtarthassák a NATO–Ukrajna munkabizottság ülését. Az információt ugyan hivatalos helyről még senki nem erősítette meg, de nem is cáfolta. Holott korábban a magyar külügy rendre reagált az ukrán sajtóban megjelent találgatásokra, aljas hazugságokra. Valamennyiszer világosan kijelentették: a

míg Ukrajna nem vonja vissza az új oktatási törvény kifogásolt nyelvi cikkelyét, addig nincs is miről tárgyalni. Most azonban elmaradt az újabb budapesti bejelentés, cáfolta.

Nagyon reméljük, hogy csupán arról van szó, hogy a parlament, az új kormány megalakulása előtti időszakban egyszerűen elkerülte a figyelmüket ez a hír. És még véletlenül sem lesz igazuk azoknak az ukrán politikusoknak, akik már április nyolcadika előtt megmondták, a magyarországi választások után megváltozik a budapesti diplomácia álláspontja.

Még belegondolni sem jó, ha Budapest mégis engedne a nemzetközi nyomásnak és elbukna Kijevvel szemben, mert hiszen

az a kárpátaljai magyarság nagy bukása is lenne.

Tudjuk, az ukrán szakminisztériumban továbbra sem történik semmi a nyelvi jogok garantálása terén, sőt, az új közoktatási törvény csak magániskolákban engedélyezné teljesen a kisebbségi nyelvek használatát. Kijev tehát semmiben sem enged, hiába az Európa Tanács elmarasztaló határozata, hiába a Velencei Bizottság ajánlása és szintén hiába Magyarország diplomáciai blokádja. Újra és újra bebizonyosodik, Magyarországnak még Ukrajna EU-s társult tagsága előtt és a vízumliberalizáció bevezetését megelőzően kellett volna jogi garanciákat kérnie a kárpátaljai magyarság számára. Úgy, ahogy azt a Jobbik javasolta számtalanszor, de mindhiába…

Utólag már nagyon nehéz helyzetben van a magyar kormány, ezt igyekszik kihasználni az ukrán vezetés. Egyre nagyobb a nyomás Budapesten, s bizony könnyen előfordulhat, hogy más előnyökért cserébe, vagy csak pusztán azért, hogy

kissé leszálljanak a nemzetközi politika alakítói az orbáni Magyarországról, cserébe beáldozhatják a kárpátaljai magyarság anyanyelvhasználati jogát.

Ám bízzunk benne, erről szó sem lehet. Magyarország valóban nem hagyja cserben az itt élő honfitársait. Hiszen megígérték: minden körülmények közepette, jöjjön bármilyen nyomás vagy zsarolás is, blokkolni fogják Ukrajna európai politikáját, egészen addig, amíg nem törlik el a botrányos és kirekesztő 7. cikkelyt az ominózus törvényből.

És ezen az sem változtathat, hogy a magyar országgyűlési választások – amelyen a kárpátaljai kettős állampolgárok 96 százalékban szavaztak a Fideszre! – óta a nyugati közvélemény és az EU részéről minden korábbinál erősebb kritikaözön zúdul a magyar kormányra. Az Európai Bizottság például olyan új rendszert dolgozott ki, amelynek segítségével könnyedén elzárhatják a brüsszeli pénzcsapokat a korrupt kormányok számára.

Amennyiben a magyar kormányzat meginogna az eddig sziklaszilárdan képviselt ukrajnai álláspontját illetően, az orbitális pofont jelentene a kormánypárt mögött majd száz százalékban felsorakozó kárpátaljai magyarok számára…

K.E