Betelt a pohár!!!


Egyre nagyobb a társadalmi elégedetlenség Kárpátalján, ezt leginkább azon lehet lemérni, hogy gyakorlatilag heti rendszeréggel szerveznek tiltakozó megmozdulásokat a megyében. Többnyire lokális problémák miatt mennek utcára, zárnak le utakat az emberek.

Első számú „slágertémának” számítanak a járhatatlanul kátyús utak, de előfordul, hogy a korrupt rendvédelmi szervek és bíróságok, vagy a közösségek akaratát – a kistérségi egyesülést – akadályozó megyei hatalom ellen tüntetnek az emberek. A lényeg az egészben, hogy saját problémáiknak igyekeznek ily módon hangot adni.

Az embereknek elegük lett a beváltatlan ígéretekből, abból, hogy semmibe veszik őket, sőt gyakran előfordul, hogy megkérdezés nélkül döntéseket hoznak a fejük felett.Hivatalos beadványaik, leveleik és megkereséseik rendre a fiók mélyén landolnak, vagy el sem jutnak az illetékesekhez. Hogy felhívják problémáikra a figyelmet, és hogy kisajtolják gondjaik megoldását egyre többen és egyre többször mennek utcára az emberek. Egyre csak dagad az elégedetlenségi hullám.

Vannak érdekes kettősségek ezekben a tüntetésekben, például, amikor a járhatatlan utak miatt szerveznek megmozdulást az emberek azt Hennagyij Moszkal két kézzel támogatja, sőt biztatja az embereket, hogy álljanak ki a jogaikért. Ezzel szemben, amikor pont ellenne, tüntetnek, gondolok itt a Homoki Kistérség létrehozásának kálváriájára, akkor azt hangoztatja, hogy nem hagyja magár megzsarolni,

sőt büntetőjogi felelősségre-vonással fenyegette meg az érintett községek polgármestereit az útlezárásos tüntetés miatt. ergo a kettős mérce alkalmazása itt is megtalálható.

Ennek ellenére az egyesülni akaró nyolc település – Minaj, Homok, Ketergény, Koncháza, Őrdarma, Tarnóc, Sislóc és Botfalva – lakói hajlandóak harcolni az igazukért.

Az eddigi forradalmak  nem váltották be a hozzá fűzött reményeket, talán most már kapizsgálják, hogy a kormányok és az államfők megbuktatása nem vezet eredményre, a narancsos és a majdan-téri forradalommal igazából másnak kaparták ki a gesztenyét, érdemi változások egyik a nép által hatalomra juttatott erő sem tudott eszközölni. Az elhangzott ígéretek nem valósultak meg és csak tovább romlottak az életkörülmények, a végsőkig elhatalmasodott a korrupció. Valószínű egy újabb forradalom sem változtatna a helyzeten. Így most az emberek magukért, a jobb életkörülményekért, a szociális ellátásért, a korrupció ellen kezdtek el demonstrációkat szervezni. Saját lokális problémáik megoldását igyekeznek ezzel a módszerrel megoldani, ezek hellyel, közzel be is szoktak válni.

Sokaknál betelt a pohár, ám a Majdan-tér és egy újabb hatalomváltás helyett a saját lokális problémáik megoldásáért demonstrálnak.

Nem akarnak még egyszer abba a hibába esni, hogy másnak kaparják ki a gesztenyét, majd a hatalomra juttatott a bársonyszékben hátat fordít a szövetségnek.

Az emberek kezdenek rádöbbenni arra, hogy ők vannak többségben és akaratukat demonstrációk révén, polgári engedetlenséggel próbálják elérni. Nagy háborúk helyett kis lokális csatákat vívnak, amelyek kevesebb „áldozattal”, kisebb anyagi ráfordítással járnak, ráadásul jóval produktívabbak.

B. S.