Nehogy már az ukránoknak legyen igazuk!


Az ukrán sajtó inkább értékelte a saját szemszögéből pozitívnak az alsószlatinai ukrán-magyar megbeszélést, mintsem a magyar média. És ez nem véletlen. Egyre inkább úgy tűnik, az ukránok mintha helyzeti előnybe kerültek volna…

Szinte valamennyi ukrán beszámoló azt emeli ki, hogy a magyar fél visszavett a követeléseiből, és a NATO-ügyek blokádja terén is engedett Budapest, hiszen Petro Porosenko ukrán elnök mégis ott lehet a közelgő észak-atlanti csúcson. Ráadásul ezért cserébe Kijev – az ígérgetéseken túl – nem adott semmit. Márpedig a kijevi ígéreteket eltehetjük egy bizonyos polcra. Emlékezzünk csak a 4 évvel ezelőtti Porosenko-ígéretre:

önálló magyar tankerület, magyar többségű közigazgatási egység, garantált parlamenti képviseleti jog.

Aztán most ott tartunk, hogy kőkeményen kell harcolnunk azért, hogy az iskoláinkban megmaradhasson a magyar szó. Önálló tankerületről ki beszél már itt?…

Mondani sem kell, ha a magyar külpolitika, avagy érdekvédelmi szervezeteink beveszik az ukrán fél ígérgetős meséjét, az egyenlő a vereséggel. A budapesti diplomáciának ugyanolyan keményen és kitartóan kellene viselkednie Kijevvel szemben, mint tette azt az április 8-i magyarországi országgyűlési választások előtt. Mert azóta bizony azt érzékelni, hogy visszavettek a stílusból, a keménységből. Bedőlni látszanak Kijev tárgyalásos cselének. Nehogy már az ukránoknak legyen igazuk, akik a választások előtt jelezték:

április nyolcadika után már más retorikát fog megütni Magyarország.

Jelenleg sajnos ez kezd érvényesülni.

Amint az Ukrajinszka Pravda ukrán hírportál a magyar-ukrán kormányközi egyeztetéssel kapcsolatban azt írta, “a magyar kormány már nem követeli Ukrajnától az oktatási törvény nyelvi cikkének hatályon kívül helyezését”. És ezt a kijelentést még senki sem cáfolta, utasította el magyar részről.

Olyan háttérinfók is kiszivárogtak, miszerint vannak, akik már feladták ezt a harcot, és inkább azt szeretnék elérni, hogy a nyelvhasználatot korlátozó törvény hatálya ne terjedjen ki a magánintézményekre. Egyrészt óriási hiba volna ilyen könnyen lemondani az ukrán állami oktatási rendszerben működő magyar iskolákról, ami még a szovjet érában is biztosítva volt. Másrészt a kárpátaljai magánoktatási rendszer megszervezése hatalmas terheket róna az anyaországra is.

Arról meg végképp nem beszélve, hogy Kijevben majd hoznak egy újabb törvényt, amivel államosítják a magyar pénzből épült iskolákat…

Az előzmények alapján ez minden további nélkül elképzelhető, sőt, inkább egyenesen valószínűsíthető, hogy aztán jót röhögjenek a markukban.

A kialakult helyzetben csakis egy út járható: a kőkemény álláspont képviselete, ami, április nyolcadikáig működött is. Kár, hogy csak addig…

k.e