Igazi szurkolók Kárpátaljáról

Vasárnap este Európa bajnoki selejtezőt játszott Budapesten a Magyar Labdarúgó válogatott. Az ellenfél az a görög együttes volt, akik egy pontjukkal utolsó helyről várták az összecsapást. A 22000 néző helyenként nagyon jól, míg máskor kicsit visszafogottan buzdította kedvenceit. Erre a mérkőzésre sikerült eljutnia néhány kárpátaljai magyar futballszurkolónak, akik elmondták hogyan élték meg egészen közelről a mérkőzést.

Sápi Zsolt, Badaló
Minden tekintetben örömteli eseményen vehettünk részt. A hangulatra nem lehetett panasz, és a stadion már a mérkőzés kezdete előtt zsúfolásig megtelt. A játékosokat külön felkonferálták, és az észrevehető volt, hogy a legnagyobb ováció Dárdai Pál vezető edző nevének elhangzásakor volt. A mérkőzés megkezdése után egészen a lefújásig a szurkolásra nem lehetett panasz. Szinte megállás nélkül hallatszott a hajrá Magyarország, és Ria Ria Hungária. Felemelő érzés volt a tömeggel együtt kiáltani. A mérkőzés nagy részében a görögök birtokolták a labdát. A magyar csapat kontrákra rendezkedett be. Pattanásig feszült volt a légkör, ez a pályán is látszott a játékosokon, de nem csoda, hisz nagy volt a tét. Sajnos ránk nézve rosszkor váltottak edzőt, mert nagyon jól összerakta a csapatot. Szervezettek és motiváltak voltak. A magyar válogatott legjobb játékosa Dzsudzsák Balázs volt. Roppant veszélyesen játszott. Sajnos nem sikerült nyernünk, de az egy pontért is hálát kell adni. Továbbra is van esélyünk a továbbjutásra, de innentől kezdve hoznunk kell a mérkőzéseket. A közönségen azért érezhető volt egy pici csalódottság a döntetlen miatt, mert úgy érezték, hogy többet is ki lehetett volna hozni az összecsapásból. A stadiont viszont mindenki ezekkel a szavakkal hagyta el: szép volt fiúk! Mi is úgy jöttünk haza Kárpátaljára, hogy egy nagy és felemelő élménnyel lettük gazdagabbak.

Samók Attila, Beregszász
A hangulat nem volt rossz, de a szurkolást főleg a görögök művelték. Nagyon rossz szervezett szurkolói csoportok nélkül. Néha össze-vissza kiabáltunk. Nem tudom tévéből, hogy látszott, de a helyszínen mindenki nagyon csalódott volt, hogy nem nyertünk, mert helyzeteink csak nekünk voltak, hiába birtokolták többet a labdát a görögök. A kapunkra gyakorlatilag veszélytelenek voltak. Szerintem a legjobb játékosunk Stieber Zoltán volt. Szalai viszont messze a leggyengébb. Úgy látom, Dárdainál kezd bevált szokássá válni, hogy az utolsó 15 percet mindig megnyomjuk. Most is így történt. Ekkor nem védekeztünk annyit, viszont ésszel támadtunk. Ezekben a percekben volt Pintér bődületes lövése is, amit a görög kapus nagy bravúrral hárított, majd Nikolic ajtó-ablak helyzete 4 méterről, amiből gyertya lett. De ha viccesek akarunk lenni, akkor azt mondjuk, hogy” 4 méterről EB selejtezőn nem illik”.
Ami érdekessége még az utazásunknak és magának a beléptető rendszernek, hogy többször is ellenőrizték a Kárpátalja feliratú magyar zászlónkat. Nem tudtuk, hogy ennek is van valamilyen normája, így kicsit féltünk, hogy nem engedik be, de végül sikerült bejutnunk, ahol büszkén lengettük azt. Hazafelé azért megbeszéltük, hogy a Románok elleni presztízs csatára mindenképpen szeretnénk eljutni szeptemberben.

U.I.
Aki még nem volt soha Magyar válogatott mérkőzésen, annak csak ajánlani tudjuk. Az egyik legfelemelőbb érzés a világon az, amikor 22000 torokból zendül fel nemzeti himnuszunk. Ahol mindenkinek egy a célja. Ahol nincsenek másod, vagy harmadrangú magyarok. Ahol a Dunaszerdahelyiek, Csíkszeredaiak, Beregszásziak, és Budapestiek mind egy célért küzdenek.

Hajrá Kárpátalja

Hajrá Magyarok