Kárpátaljai választások: kigyomlálható-e a Fidesz sárkányfog-veteménye?

Elgondolkodtató és őszinte írást közölt a kárpátaljai magyar összefogásról Szávay István. A Jobbik alelnöke szombat esti Facebook bejegyzésében nagyon alaposan kielemezte a háttérben meghúzódó viszonyokat. Az együttműködèst üdvözli, de megkèsettnek tartja. Mindenkit arra kér, menjen el szavazni a magyar ügyért! 

Két évtizednyi totális háború, a gazdasági, oktatási, kulturális érdekszférák teljes kisajátítása és elhatárolása, és ezzel az egyébként sem túl acélos kárpátaljai magyar közélet kettészakítása és szembefordítása után a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) és az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség (UMDSZ) együttműködik (részben legalábbis) az október 25-i helyhatósági választásokon. Ezt egyébként mi, a Jobbik részéről elsőként üdvözöltük annak idején.

Miért? Azért, mert ha nincs együttműködés, akkor a Kijev által 3%-ról 5%-ra (kisebbségbarát és européer módon) felemelt megyei közgyűlési bejutási küszöb miatt és a helyi magyar lakosság ukrán pártokra történő brutálisan magas arányú átszavazási hajlandósága mellett biztosan nem lenne magyar képviselő novembertől a Kárpátalja Megyei Tanácsban. Ez pedig maga lenne a katasztrófa, nem véletlen, hogy egyes felmérések szerint a kárpátaljai magyarok elsöprő többsége támogatta és támogatja most is a létrejött összefogást. Nagyon fontos tehát, hogy minél több magyar részt vegyen a választásokon, és hogy magyar jelöltekre, listákra szavazzanak. Feleségem is ezért utazott haza a hétvégére, magam is erre buzdítottam a kárpátaljai jobbikosokat és minden ottani barátomat, ismerősömet.

Persze a mostani összeborulás még véletlenül sem jelenti azt, hogy most már őszinte barátság lenne a két szervezet között. Nem véletlen, hogy miközben papíron vezetőik megállapodtak, ez a gyakorlatban csak a közös megyei listára, illetve Beregszászra és Técsőre korlátozódik. Elsősorban egyébként azért, mert a KMKSZ már középvezetői szinten megtiltotta a közös indulást és a közös jelölteket, hiába lehetett volna tető alá hozni még számos más, helyi megállapodást is. Az évtizedekkel ezelőtt képződött törésvonalakat ugyanis a Fidesz (őt megelőzően pedig az MSZP, csak a másik párt vonatkozásában) nemhogy betemetni igyekezett volna az elmúlt években, hanem kifejezetten tovább mélyítette azokat teljesen elhibázott nemzetpolitikájával és támogatási gyakorlatával. Így az eddigi megosztó politikájukon most hirtelen 180 fokot fordító Orbánék összefogást parancsoló hatalmi szava is csak valamiféle tessék-lássék szövetséget hozhatott, de valódi és széleskörű együttműködést nem. Ennek pedig súlyos következményei lehetnek vasárnap.

A magyar kormány ugyanis ahelyett, hogy sikeres nemzetpolitikát folytatott volna az elmúlt években, inkább durván beleavatkozott a kárpátaljai (és más külhoni) magyar bel- és pártpolitikába, nyakló nélkül támogatva mindent, ami a KMKSZ-é és gáncsolva bármit, amin UMDSZ-es címke volt. Tegyük hozzá, nem volt alapjában más az MSZP-s gyakorlat sem annak idején, csak fordított előjellel; igaz azonban az is, hogy messze nem volt ekkora a különbség, az előző kormány nem akarta teljesen kinyírni, földbe döngölni a nem baráti szervezeteket és intézményeket, most viszont éppen ez történik. Pedig messze nem igaz az, hogy az egyik „nagyobb magyar” lenne, mint a másik, az pedig főleg nem, hogy valójában csak egyik szervezet magyar, a másik pedig nem. Pláne nem igaz ez az egyes települések, közösségek, szervezetek vagy személyek szintjén. Politikai okokból nem kaphatott támogatást Kárpátalja egyik legjobb, legpatinásabb középiskolája, a beregszászi Bethlen Gábor Gimnázium, de az Ungvári Nemzeti Egyetemet vagy a Kárpátaljai Magyar Művelődési Intézetet sem kényeztették el. Eközben forintmilliárdokkal tömték ki a beregszászi főiskolát és tízmilliók jutottak az ott bejegyzett, nagyrészt egyébként egy szűk kör érdekeltségébe tartozó ilyen-olyan egyesületeknek, valamint a Pravda színvonalán működő, bolsevik szerkesztési elveket és újságírói etikát alkalmazó Kárpátalja hetilapnak meg a hozzá tartozó portálnak is.

Egyébként az eddig fideszes nemzet- és támogatáspolitika az elmúlt hetekben, hónapokban látványosan megbukott másutt is. Délvidéken nagy bajok vannak a mutyilistába keveredett Vajdasági Magyar Szövetség háza táján, erőteljesen inog Pásztor István pártelnök széke is. Erdélyben – az új állampolgárokért cserébe – Orbánék kiegyeztek a korábban általuk démonizált RMDSZ-szel, miközben magára hagyták az ellenzéknek felépített Erdélyi Magyar Néppártot és annak valódi változást, hatékonyabb nemzeti érdekképviseletet akaró vezetőit. Nem sikerült beszántani a Magyar Egyesültek Szövetségét Horvátországban és helyettük helyzetbe hozni a rivális magyar érdekképviseletet, mint ahogyan továbbra is erősen kérdéses, hogy a Fideszt elvtelenül és szervilis módon kiszolgáló, a felvidéki magyarság problémáiról Budapesten azonban mélyen hallgató pártvezetés vissza tudja-e juttatnia a Magyar Közösség Pártját tavasszal a szlovák parlamentbe.

Miután Kárpátalján a Fidesz megegyezésre utasította a KMKSZ-t, úgy tűnik, most már az ellenzékinek tartott intézményeket, így pl. a Bethlen Gimnáziumot is támogatni fogja a kormány. Ezt én mindenképp fontos és előremutató változásnak tartom, főleg, hogy évek óta mondjuk: úgy, ahogy a Fidesz csinálja, nem lehet sikeres külhoni politikát folytatni. Ugyanakkor félek, nagyon megkésett már ez az észhez térés. Félek, hogy a mostani összefogás sokkal szélesebb körű kellene legyen ahhoz, hogy a magyar szavazatokat a lehető legtöbb településen és legtöbb testületben maximalizálva az elérhető legerősebb magyar érdekképviseletet eredményezze. Ez pedig jelen helyzetben létérdek volna! Ehhez persze elegendő szavazó kellene. De a magyar kormány által éveken át szított gyűlölet, a nemszeretem magyarok szervezeteinek letiprása, kirekesztése és vezetőik megalázása, a kárpátaljaiak A és B kategóriás magyarokra osztása következményekkel jár. A Fidesz sárkányfog-veteménye az elmúlt években bizony termőre fordult. Az elmondottakból következő apátia, illetve az egymás iránti mély bizalmatlanság sokba kerülhet még a magyar közösének a vasárnapi eredmények megállapításakor. És akkor arról még nem is beszéltünk, hogy az ukrán választásokat ismerve az 5% se biztos, hogy elég lesz a sikerhez, 5,5-6%-ig kellene legalább eljutni, mert a „számolásnál” ugye sok minden megtörténhet még…

A mindenkori ukrán államhatalomtól pedig csak és kizárólag támadást és ellehetetlenítést várhat a kárpátaljai magyarság. Kijevben bízni bármilyen ügyben dőreség volna. Teljesen mindegy, hogy az államfőt Janukovicsnak vagy Porosenkonak hívják, az őshonos nemzeti kisebbségekkel szembeni politika jottányit sem változik.

Mondjuk ki, a kárpátaljai magyarok csak magukra és a magyar kormány támogatására, lobbierejére számíthatnak, ha érdekeik érvényesítéséről van szó. Értük sem az ENSZ, sem az Európai Unió, de még a kárpátaljai fideszes EP-képviselő, Bocskor Andrea sem áll ki túlzottan, ő inkább a francia kamionsofőrök problémáival foglalkozik Brüsszelben. Annyit sem tudott elérni a magyar diplomácia Kijevvel szemben, hogy ne vigyenek el magyar katonákat a kelet-ukrajnai pokolba és azok, akiket bevonultattak, azok Kárpátalján teljesíthessenek szolgálatot. Az önálló magyar közigazgatási és választókörzetről, a nyelvtörvényről, esetleg a legfontosabbról, az autonómiáról már nem is beszélve.

Sokszor elmondtuk már, hogy a Jobbik szerint a mindenkori magyar kormánynak az volna a feladata, hogy diplomáciai, gazdasági, kulturális, oktatási, művelődési eszközökkel, a lehető legnagyobb konszenzusra törekedve, és a külhoni magyar pártokat egyenrangúként, partnerként kezelve próbálja elősegíteni az egyes külhoni magyar nemzetrészek jogos törekvéseit. Úgy vélem, hogy a mostani kárpátaljai összefogás kikényszerítése és az eddig stigmatizált szervezetek, intézmények levétele a tiltólistáról némi reményt adhat az ez irányú elmozdulásra, ezért jómagam a továbbiakat tanácsolnám még:

1. Szóljon már legközelebb valaki a Fideszből kárpátaljai stratégiai partnerének, hogy igénytelenül megszerkesztett, zavaró színvilágú szórólapok, valamint harmatgyenge, rosszul beállított és megvágott, néhol pedig konkrétan hazug kampányvideók elkészítése közben jó lenne a több ezer külföldre kényszerült kárpátaljai magyart is megszólítani és hazahívni. Gyakorlati szempontból kampánytechnikai katasztrófának, nemzeti szempontból pedig erkölcsi botránynak tartom ugyanis, amit a feleségemnek KMKSZ-es tisztségviselők mondtak alig több mint egy héttel a választás előtt. Szerintük azért nem volt meg sehol az interneten (akkor még) a mostani választásokon induló magyar jelöltek névsora, bemutatkozása, programja, bármije, mert nem volt rá kapacitás, hogy lefordítsák magyarra (!), helyben pedig úgyis mindenki tudja, kik a jelöltek, meg egyébként is voltak kampánygyűlések, a netről senki sem tájékozódik, akik távol vannak, azok kedvéért meg nem érdemes feltenni, mert úgysem fognak sokan hazajönni. Aki mégis, az keresse meg a hivatalos ukrán választási portálokon, ami őt érdekli. Elképesztőnek tartom ezt a hozzáállást és ezt a fajta szervezést, de hogy ne legyek igazságtalan, el kell ismernem azt is, hogy a hajrában egész jól összeszedte magát a kampánystáb, kár, hogy már nem az elejétől volt ekkora lendületük. A kulturális szövetség csapatában tudtommal dolgoznak politológusok (vagy legalábbis is olyanok, akik politológusnak mondják magukat) szerintem az ő szakmai imidzsüknek sem tesz különösebben jót, hogy a KMKSZ helyett Orbán Viktor miniszterelnöknek kellett hétfőn kérnie a külföldön élő kárpátaljaiaktól, hogy menjenek haza most vasárnap szavazni. Fontos és helyes, hogy megnyilatkozott ez ügyben, de neki itt csak rásegítenie kellett volna, ha lett volna mire. Ráadásul a KMKSZ kommunikációs titkára arról beszél a köztévében, hogy ők a külföldön élő kárpátaljai magyarokat is megszólították, amikor erre még csak értékelhető törekvés sem volt. Pedig bizony akár ezen is múlhat a megyei jelenlét. És ha már a Orbán Viktornál járunk: felháborítónak tartom, hogy a Fidesz még most sem volt képes túllépni saját magán, még ebben a helyzetben is éreztetik, hogy ki a jó, vagy a jobb magyar, hogy mennyire nem tekintik egyenrangú feleknek az összefogó pártokat, és ezáltal nem tekintik egyenrangú magyaroknak a szervezetek mögött álló szavazókat sem! A hétfői miniszterelnöki eszmecserén és az azt követő sajtótájékoztatón ugyanis csak Brenzovics László és Orosz Ildikó vett részt, az UMDSZ képviselői nem kaptak meghívást.

2. Ma már közhely, hogy a kárpátaljai magyarság az utolsó órában van, hisz a munkaképes korú lakosság egyre nagyobb arányú külföldre telepedésével az eljelentéktelenedés halálos veszélye fenyeget. Hatalmas feladat lesz őket visszacsábítani, ehhez pedig az összes kárpátaljai és magyarországi, a probléma megoldásában és a kárpátaljai magyarság megmaradásában érdekelt erő valódi (és nem csak szavakban tetten érhető) nemzetpolitikai konszenzusára és közös cselekvésére lenne szükség. De ugyanilyen konszenzusra lenne szükség azok ügyében, akik még helyben vannak, hisz őket természetesen támogatni kell azért, hogy maradjanak. A lehető legszélesebb rétegeket, a lehető legtöbb és legdiverzifikáltabb forrást bevonva és a lehető legfenntarthatóbb módon. Hisz minden magyar számít, minden magyarra szükség van és lesz! Nemcsak lelkészekre, nemcsak orvosokra, hanem újságírókra és mérnökökre, vállalkozókra, szakmunkásokra és főként magyar családanyákra, családokra és gyermekekre.

3. Be kell fejezni a Baloga-klán magyarországi adóforintok (tíz)millióival, keleti partnerségből kisikkasztott pénzekkel és egyebekkel történő támogatását! Magyar munkaerőt foglalkoztató, magyar vállalkozásoknak kellene munkát, megrendelést adni Kárpátalján, hisz csak ezek biztosíthatják hosszabb távon a helyben maradást, a megmaradást. Ebben az állami vagy részben állami vállalatoknak kiemelt szerepet kellene vinnie, így ha eddig nem sikerült például az OTP-t rászorítani, hogy bankfiókjaiban (pl. Beregszászon) magyar alkalmazottak dolgozzanak, akkor talán most már ideje lenne elkezdeni!

4. Jobban ki kellene használni a meglévő erőforrásokat! Nem értem, hogy a magyar-ukrán határon miért kell 4-5 órát vesztegelnie azoknak, akik be szeretnének utazni Magyarországra, vagy haza szeretnének jutni Kárpátaljára. Aki megpróbált itt átkelni az elmúlt néhány hónapban, az pontosan tudja, hogy nem igaz Brenzovics képviselő úr kampányvideója, miszerint „megoldottuk a határátkelés kérdését”. Pedig sokat nem kéne az ügyben tenni, egyszerűen csak több, lehetőleg nem korrupt katonát és rendőrt kellene idevezényelni vagy – mint ahogy azt a migránskérdésben már többször javasolta a Jobbik: a határőrséget visszaállítani. Így gyorsulhatna az ellenőrzés, rövidülhetne a határátlépés ideje és ezáltal is növekedhetne a kárpátaljai magyarság biztonságérzete.

5. Elengedhetetlen a sikeres és valódi eredményeket felmutatni tudó kül- és nemzetpolitika! (Ez ügyben például tragédia, hogy a hírek szerint Németh Zsolt nem a szlovák vagy a román, hanem ismét a magyar külügyminiszteri tisztségre ácsingózik.) A Fidesznek fel kell hagynia a nemzetpolitika kisajátításával, az ellenzék és a vazallusnak be nem állt szervezetek kirekesztésével és a legfontosabb nemzeti ügyekben, nemzetstratégiai kérdésekben a lehető legszélesebb konszenzusra, időt álló, ciklusokat is átívelni képes megegyezésekre kell törekednie. Ezt diktálja a nemzeti érdek, ezt követeli meg az elszakított nemzetrészeink érdeke! A diplomáciának a szomszédságpolitikában elsődleges szempontként kellene kezelnie a magyar közösségek helyzetét, minden más csak ez után következhet!

A felsorolást még folytathatnám, de talán most ennyi is elég. A vasárnappal kapcsolatban azonban csak remélni tudom, hogy az elmúlt évek, évtizedek ellentétei és a Fidesz durván megosztó, a meglévő konfliktusokat a végletekig kiélező politikája nem fog teljes apátiát okozni és nem fogja a magyar érdekképviselet totális összeomlását eredményezni. Mindezekkel együtt is mindenkit arra biztatok tehát, hogy menjen el szavazni és támogassa a magyar pártok listáit és jelöltjeit!