Nacionalista beállítottságú förmedvény

Torzításokkal és hazug állításokkal van tele az az írás, amit Ukrajna függetlenségi évfordulója kapcsán írt Olekszandr Havros ukrán újságíró. A szerző annak örül, hogy Kárpátalján elfogynak a magyarok, a németek és a többi nemzetiség.

Azt próbálja meg elmagyarázni, hogy az elmúlt 25 évben Kárpátalján természetes módon nőtt az ukránok száma. Szerinte egy magától értetődő folyamat az elukránosodás ebben a régióban. Az ukrán érát a második világháborútól számítja.

A nacionalista érzelmű zsurnaliszta szerint nincs már értelme holmi magyar meg csehszlovák időkről beszélni, mert elhanyagolható azok száma, akik akkor éltek, más pedig már nem számít.

Statisztikai adatok tömkelegével próbálja meggyőzni az olvasókat arról, hogy Kárpátalja az elmúlt évtizedekben egy természetes folyamat hatására lett ennyire ukrán közegű. Egyes települések és járások 1936-os statisztikai nemzetiségei adatait hasonlítja össze a 2001-es népszámlálás számaival. Azt írja, hogy amíg Ungváron és Munkácson a második világháború előtt csupán 25 százalék volt az ukrán nyelvűek száma, addig 2001-re 78 százalékra nőtt az arányuk.

Egész Kárpátalját nézve pedig 60-ról 80 százalék fölé nőtt az ukránok aránya.

Azt írja a szerző, hogy a zsidókat a magyar hatóságok deportálták a háborúban, majd később a magyarok és a németek önszántukból hagyták el szülőföldjüket. Örömmel jegyzi meg, hogy

a 13 kárpátaljai járás közül csak kettőben – az Ungváriban és a Beregszásziban – van 70 százalék alatt az ukránok aránya.

De szerinte hamarosan itt is változni fog a helyzet. Csak azt sajnálja még, hogy egyedül a Bereg-vidéken vannak még mindig kisebbségben az ukránok. Örömködik, hogy az Ungvárhoz közeli falvakban kisebbségbe kerültek a magyarok, mint ahogy az is megelégedéssel tölti el a soviniszta szerzőt, miszerint Csapon 1-ről 46 százalékra nőtt az ukránok száma, Bátyúban szintén egyről 33 százalékra, Beregszászban tízről negyvenre emelkedett százalékarányosan a számuk.

Végkövetkeztetésként leírja, hogy ma már senki sem kérdőjelezheti meg Kárpátalja Ukrajnához való tartozását és azt, hogy ez a vidék ukrán többségű. Örül ennek. A gyomorforgató írását azzal fejezi, hogy a titkosszolgálatok azért maradjanak résen, mert egyesek itt is azt szeretnék, ha Kárpátalján is megismétlődnének a krími és a donbászi cselekmények.