Növekvő magyarellenesség, zsugorodó kisebbségi jogok

Miközben Magyarország forintmilliókat költ vidékünk és Ukrajna támogatására, az országban egyre inkább felerősödnek a kisebbségünk ellen irányuló hangok. A sajnálatos jelenség okairól kérdeztük a parlament magyar képviselőjét.

A KISZÓ riportja Brenzovics Lászlóval, az Ukrán Legfelső Tanács képviselőjével, a KMKSZ elnökével

– Mi lehet az oka az erősödő magyarellenességnek?

– Magyarellenes kirohanások, cikkek, nyilatkozatok korábban is előfordultak. Emlékezhetünk rá, hogy többször megrongálták a vereckei emlékművet, meggyalázták Petőfi Sándor beregszászi és ungvári szobrát, számos lapban, internetes portálon tettek közzé minket bíráló cikkeket, fogalmaztak meg súlyos vádakat. Az egész talán ez év márciusában csúcsosodott ki, amikor szélsőséges csoportok rendeztek felvonulást a megyeszékhelyen a magyarok kiirtására buzdító jelszavakat skandálva. Hogy mi váltja ki ezeket? Az ilyen megnyilvánulásokra mindig akkor került sor, amikor közeledés volt tapasztalható az ukrán–magyar viszonyban, vagy épp felsőszintű találkozónak az előkészítése folyt. Most is ez lehet az egyik ok. Köztudott ugyanis, hogy november 24-én lesz Orbán Viktor és Volodimir Grojszman budapesti találkozója. A kormányfők számos fontos kérdést készülnek megvitatni, köztük a határ menti együttműködést, az infrastruktúra fejlesztését, a beregszászi elkerülő út építését. Ukrajnában sajnálatosan megerősödtek a szélsőséges radikális erők, amelyek általánosan kisebbségellenesek. Az időzítés is érdekes, mert pont akkor jelennek meg a magyarellenes kirohanások a kárpátaljai és az országos sajtóban, amikor csak két hét maradt a találkozóig. Egyes belső és külföldi politikai erők abban érdekeltek, hogy feszültséget gerjesszenek a nemzetiségek közötti toleranciájáról, békességéről közismert vidékünkön. Illetve kárt okozzanak a két szomszédos ország viszonyában.

– Kiknek jó ez? Mi értelme haragban lenni a szomszédokkal?

– Mint mondtam, országon belül és kívül vannak olyan erők, amelyek abban érdekeltek, hogy ne legyen békés a viszony. Ezt tőlük kellene megkérdezni. A politikában ez már csak így van.

– Ebbe a vonulatba sorolható a kisebbségek oktatására vonatkozó törvénymódosítás is?

– Ez kissé más kérdés, inkább általános tendencia. A parlament és a kormány tagjainak egy jelentős része rosszul fogja fel Ukrajna és az ukránok érdekeit. Ennélfogva a kisebbségek jogait korlátozó, szűkítő intézkedések születnek. Ilyen volt közvetlen a kijevi eseményeket követően a nyelvtörvény eltörlésére tett kísérlet. Ez jelentős mértékben hozzájárult ahhoz, ami a Krímen és Kelet-Ukrajnában történt. A kérdéses jogszabály végül maradt és elvben ma is hatályos. Ám később is történtek intézkedések, melyek az anyanyelvi oktatás és a kisebbségi jogok szűkítésére irányultak. Például a közalkalmazottakról szóló törvény, amely a hivatalokban az államnyelv használatának kizárólagosságát tartalmazza. Ide sorolható a felsőoktatási törvény is az előzőhöz hasonló tartalommal. A legsúlyosabbak azonban az elmúlt hetekben az oktatási törvénytervezetben fogalmazódtak meg. Ezt a parlament első olvasatban elfogadta. A benne lévő passzusok, ha nem is teljes mértékben, de elfogadhatóak számunkra, ám a nacionalisták és egyes parlamenti képviselők egy, a 7. cikket módosító javaslattal álltak elő, amely jelentősen szűkíti a nemzeti kisebbségek oktatási jogait. Ebben a törvény már nem garantálja, és a hangsúly ez utóbbi kifejezésen van, csupán jogot biztosít az anyanyelven való tanulásra. Olyan szűkítést tartalmaz, ami veszélyes lehet: lehet tanulni a kisebbségi nyelveken az ukrán mellett és csak ott, ahol az adott kisebbség tömbben él. Jogilag azonban nincs definiálva, mit jelent az utóbbi kifejezés. Ennél fogva ez a cikk lehetőséget ad arra, hogy korlátozzák a jogainkat.

– Arra nem gondolnak az illetékesek, hogy ez olaj lehet a tűzre a különben sem nyugodt helyzetben?

– Kétségtelen, élénken foglalkoztatja a kisebbségek képviselőit, és társadalmi feszültségeket teremt. Ez is abba a kérdéskörbe tartozik, amelyet már érintettem: vannak érdekcsoportok, amelyek a helyzet kiéleződésére törekszenek az országon belül. Arra is jó, hogy eltereljék a figyelmet más, sokkal fontosabb problémákról, mint a gazdaság és a szociális szféra gondjai, vagy épp az egészében vett oktatási bajok. Ez utóbbi helyzete például katasztrofális, a pedagógusok, tanárok körében tömeges a pályaelhagyás. És akkor még nem említettem a keleti háborús helyzetet, a feszült nemzetközi légkört. Ezek egyike sem indokolja, hogy efféle lépésekre kerüljön sor. Másrészt ezek a tervek ellenkeznek Ukrajna nemzetközi kötelezettségvállalásával is.

– A nemzeti kisebbségeket hátrányosan érintő intézkedések nem vezetnek-e Ukrajna még nagyobb elszigetelődéséhez? Nyilván Románia,Moldávia, Szlovákia, Belarusz és Lengyelország sem nézi majd tétlenül itteni nemzetrészük újabb jogfosztását.

– Nyilvánvaló, hogy befolyásolni fogja Ukrajnának a szomszédos országokkal való kapcsolatát. Hisz nemcsak a nemzetközi szerződésekkel, hanem a kétoldalú megállapodásokkal is szemben áll a törvénytervezet. Az ukrán–magyar, az ukrán–román és az ukrán–moldáv alapszerződés is tartalmazza azt a cikket, amely szerint Ukrajna garantálja az itt élő magyarok, románok, moldávok számára az anyanyelven történő oktatást az óvodától az egyetemig. Az új megfogalmazású jogszabály azonban visszalépést jelent, amivel megsértik ezeket az alapmegállapodásokat.

– Parlamenti képviselőként vannak-e lehetőségei, eszközei arra, hogy segítsen megakadályozni a tervezet elfogadását?

– Képviselőtársaimmal mindent megtettünk és megteszünk annak érdekében, hogy ez a törvény ilyen formában ne kerüljön elfogadásra. Folyó év október 25-én például kezdeményezésemre beadvánnyal fordultunk Petro Porosenko elnökhöz. Ennek megfogalmazásában nagy segítséget nyújtott Dr. Tóth Mihály, az UMDSZ tiszteletbeli elnöke. A dokumentumot, melyben felhívtuk az elnök figyelmét az alkotmánysértő intézkedésekre, aláírták a kisebbségek vezetői. Kértük az elnököt, tegyen intézkedéseket, hogy a jogaink korlátozására irányuló kísérletek ne emelkedhessenek törvényerőre.

– Van-e a folyamodványnak kézzelfogható eredménye?

– Megbeszélést folytattunk az oktatási tárcát vezető miniszter asszonnyal. A kérdést indítványom nyomán tárgyalta a kisebbségi és emberi jogi bizottság, melynek tagja vagyok. Itt komoly vita alakult ki. Végül a bizottság elfogadta azt a javaslatot, amely szerint az oktatási tárcához és a parlamenthez fordul beadvánnyal, amelyben kéri, hogy ne támogassanak olyan javaslatot, amely alkotmányellenes, és sérti a nemzeti kisebbségek jogait. Javasoltuk, hogy az oktatási és az emberi jogi bizottság tartson együttes ülést. Mindennek az a lényege, hogy most már nem az én és képviselőtársaim különvéleményéről van szó, hanem a kérdés mellett kiállt a parlament egyik bizottsága is. És ennek így jóval nagyobb súlya van.

– Mire lehet számítani?

– Remélem, a józan ész kerekedik felül…