Nagydobronyi Junior: lelkesedésen alapuló focisuli

A tehetség utat tör magának, tartja a mondás. Ám ha nincs, aki felfedezze, gondozza és csiszolja, akkor elvész. Ez hatványozottan igaz a labdarúgásra – ahol nincs sportiskola, akadémia, ott a gyerekek elkallódnak. Néhány éve pusztán lelkesedés és tenni akarás jóvoltából működik a Nagydobronyi Junior Focisuli – írja a Kárpáti Igaz Szó aktuális számában.

Nagydobronyi kirendeltségét 2005-ben nyitotta meg az ungvári járási sportiskola. A szakmai munkával Zán Attilát bízták meg, aki nagy odaadással és szakértelemmel kezdte meg az utánpótlás-nevelést. Idővel a szülők meghívására a méltán ismert és elismert tréner, Fülöp Sándor érkezett a helyi tehetségek csiszolására. Később az ukrán első osztályban is bemutatkozó labdarúgó került ki kezei alól. Sanyi bácsitól – aki jelenleg a Zinedine futballiskolában kamatoztatja tudását – a stafétát egykori növendéke, Hidi Sándor, majd 2015-től Molnár Róbert vette át. A munka töretlen volt, ám idővel megszűnt a struktúra. Magyarországi labdarúgó karrierje miatt tavaly Molnár Róbert idejébe már nem fért bele a fiatalok edzése, így szeptembertől a korábban is segédkező Kupás Zoltán és Molnár Péter vette át ezt a nemes feladatot.

– A Nagydobronyi Junior sem állami, sem pedig magán struktúrához nem tartozik. Természetesen szeretnénk ezt hivatalos formába önteni, de még nem döntöttük el, melyik irányba induljunk el – kezdte a beszélgetést Kupás Zoltán, aki Nyíregyházán a Bozsik József Labdarúgó Akadémián nevelkedett. – Jelenleg a szülők, a helyi önkormányzat és a jótékonysági szervezet felajánlásaiból működik a focisuli. Sanyi bácsi révén kapcsolatot ápolunk a Zinedine-nel, valamint a tavaly alakult Beregvidék Ifjúsági Sport egyesülettel. Két növendékünk már Beregszászban futballozik. Minden korosztályban van 3-4 ígéretes tehetség.

– Jelenleg három korosztályban (2010/2009, 2008/2007 és 2006/2005, van pár 2004-es is) félszáz gyerekkel foglalkozunk, köztük lányok is vannak – vette át a szót Molnár Péter. – Néhány hete toboroztunk egy újabb lánycsapatot, egyelőre hatan látogatják az edzéseket. Kettejüket, akik már másfél éve edzenek, a kisvárdai korosztályos lánycsapat is leigazolta, oda csak meccsre járnak. Az egyik a lányom. Amikor először elém állt ezzel az ötlettel, nem hittem a fülemnek, de mindenben támogattam.

Heti kétszer van edzés, egy hétköznap, egy pedig hétvégén. A körülmények nem épp ideálisak, télen az iskola tornatermében edzenek, ugyanis a focipálya melletti műfüves pálya használhatatlan. Nyáron a nagypályán tartják a tréningeket. Található még itt egy 60×40-es pálya, amit közösen a községben működő roma utánpótlás-csapatattal, amit Kiss László irányít, szeretnének rendbetenni.

A még kiforróban lévő egyesület kevés tornán tud ott lenni, így inkább ide szerveznek barátságos meccseket. Idén szeretnének elindulni a járási gyermek- és ifjúsági bajnokságban, az ehhez szükséges hivatalos lépéseket már megtették.

Az még kérdéses, milyen formában folytatja majd az egyesület. Eléggé képlékeny, merre induljanak el. Nem zárkóznak el semmilyen lehetőségtől, az állami struktúráktól sem ódzkodnak.
A labdákat, megkülönböztető trikókat a szülők vásárolták, a mezeket megörökölték, tavaly pedig az önkormányzattól edzőbójákat, a Nagydobronyi Magyarnak Maradni Szülőföldemen Civil Szervezettől pedig mezeket kaptak. Nagy Ferenc, a szervezet elnöke felajánlotta, hogy a 20 legjobb gyerek, akinek a tanulmányi átlaga is jó, részt vehet Pécsen egy nyári edzőtáborban.

Az edzőpáros azt is elárulta, változó a szülők hozzáállása, van aki mindent megtesz annak érdekében, hogy a gyereke fejlődjön, mások csak azért küldik oda a csemetéjüket, hogy ne üljön otthon a számítógép előtt.