Megy-e harmadszor is börtönbe Timosenko?

Éles szavakkal megtűzdelt bírálattal illette a legutóbbi kormányülésen Volodimir Grojszman Julija Timosenkót. A miniszterelnök sok vihart megélt elődjét „az ukrán gazdasági gyengeség, a korrupció és a populizmus szülőanyjának” nevezte.

Grojszman a gázhercegnőt tette felelőssé az ismétlődő gazdasági válságokért, valamint Ukrajna függetlenségének csorbításáért is. Szavai szerint Timosenko éveken át dolgozott azon, hogy tönkretegye Ukrajnát, és „ebben valaki mindig az útjában állt”. Utóbbival vélhetően arra utalt, hogy a Batykivscsina igyekszik lejáratni politikai ellenfeleit.

Timosenko gyorsan reagált a kormányfő kijelentéseire, amelyeket határozottan visszautasított, és a korrupció vádját Grojszmanra vonatkoztatta. A Newsone ukrán hírtelevíziónak nyilatkozva azzal vádolta meg a miniszterelnököt és a kormányt, hogy „oligarchák és klánok szolgálatában állnak”.

Az újabb politikai vihar előzménye, hogy Timosenko frakciója még múlt pénteken Grojszman lemondatását követelő határozatot terjesztett a parlament elé. Timosenko szerint a dokumentum, amelyhez képviselői aláírásokat gyűjtöttek, eltűnt. Szerinte emögött Petro Porosenko elnök, Andrij Parubij házelnök és maga Grojszman áll. Timosenko és pártjának frakciója 2016 elején lépett ki az addig több mint kétharmados parlamenti többséggel rendelkező, Ukrajna európai integrációját támogató ötpárti kormánykoalícióból.

A miniszterelnök már nem először illette éles bírálattal Timosenkót. Tavaly júniusban a nemzeti érdekek elárulásának nevezte azt a megállapodást, amelyet egykori elődje 2009-ben Moszkvában az Ukrajnának szállított orosz gáz áráról kötött meg.

A megállapodásban az Ukrajnának szállított orosz gáz árát Moszkva ezer köbméterenként 450 dollárban határozta meg, ami Grojszman szerint rendkívül nagy forrásokat vont el az országtól. Kiemelte, a két ország a szerződés miatt több tíz milliárd dollárért pereskedik jelenleg is nemzetközi bíróságokon.

Timosenko és Porosenko között sohasem volt felhőtlen a viszony. Megfigyelők emlékeztetnek arra, hogy a narancsos politikai erők győzelme után miniszterelnökké kinevezett Timosenkót az akkori államfő, Viktor Juscsenko héthónapnyi kormányzás után leváltotta tisztéről, mert vitába keveredett az elnökhöz közel álló személyekkel, főként Porosenkóval, akivel kölcsönösen korrupcióval vádolták egymást. Ezután Juscsenko előrehozott parlamenti választásokat írt ki 2006-ban, majd 2007-ben. Időközben ismét erőre kapott Viktor Janukovics, és a mögötte álló Régiók Pártja, ami oda vezetett, hogy Janukovics Timosenkóval szemben megnyerte a 2010-es elnökválasztást.

Timosenko továbbra sem tett le elnöki ambícióiról, a legutóbbi, 2014-es elnökválasztáson elindult Porosenko ellen, de alulmaradt – világítja meg a mostani történések hátterét az MTI.

Ukrán elemzők szerint Timosenko 2014 februári piedesztálra emelését is csupán a politikai szükség szülte, kiszabadulását nem annyira a Majdan által hatalomra kerülők, hanem a Nyugat szorgalmazta. Más források rámutatnak: eleve egyértelmű volt, s erre a koalícióból való kiválás csak ráerősített, hogy Timosenko soha nem mondott le arról, hogy újra a hatalom csúcsára kerüljön.

Julija Timosenko

19 éves korában férjhez ment Olekszandr Timosenkóhoz, a szovjet kommunista párt (SZKP) egy középvezetőjének fiához, majd a Komszomolban töltött be tisztségeket. A peresztrojka által megteremtett környezetben hamar komoly üzleti sikereket ért el. Meggazdagodásában jelentős szerepet játszott a Pavlo Lazarenko exkormányfőhöz fűződő viszonya. Férjével, Olekszandr Timosenkóval együtt ők szerezték meg az ukrán energia- és nyersanyag-gazdálkodás kulcspozícióit. A politikában 1996-ban jelent meg, képviselői mandátumot szerezve az ukrán törvényhozásban. 1999-től 2001-ig Viktor Juscsenko miniszterelnök-helyettese volt. 2001-ben Leonyid Kucsma elnök, vámokirat-hamisítással és földgázcsempészéssel vádolva, lemondatta posztjáról, sőt börtönbe is záratta. Innen néhány hét múlva szabadult, a vádak végül nem bizonyosodtak be. 2005 júliusában a Forbes magazin a világ harmadik legbefolyásosabb nőjének szavazta meg. 2011. augusztus 5-én letartóztatták azzal a váddal, hogy 2009-ben a kormány jóváhagyása nélkül engedélyezte az orosz gáz magasabb áron történő vásárlásáról szóló szerződések aláírását, amelyek így rendkívüli előnytelenek voltak Kijev számára. Október 11-én hét év börtönre ítélték. Az EU szerint az eljárás mögött politikai megfontolások álltak.