Egy elmaradt minisztériumi konzultáció margójára

A magyar kisebbség képviselői közölték, hogy nem vesznek részt az oktatás nyelvéről február 14-ére tervezett konzultációkon – jelentette ki Lilija Hrinevics ukrán oktatási miniszter a kormány szerdai ülésén. Mint Hrinevics jelezte, a kisebbség képviselőivel tervezett találkozó az oktatási törvény nyelvi normájával összefüggő válságból kivezető utak keresését szolgálta volna. „Konzultációt folytatunk a magyar közösséggel. Már voltak találkozók Beregszászban, Ungváron és Kijevben. A következő, kulcsfontosságú fordulóra február 14-én került volna sor.”

– Miért is maradt el valójában a tervezett találkozó? – kértünk kommentárt dr. Zubánics Lászlótól, az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség elnökétől.

– A múlt héten Ungváron sorra kerülő ukrán-magyar külügyminiszter-helyettesi találkozón a felek megállapodtak arról, „hogy a kárpátaljai magyar közösség vezetői február 14-én tárgyalásokat kezdenek Kijevben Lilija Hrinevics oktatási miniszterrel az ukrán parlament által szeptemberben elfogadott oktatási törvény alkalmazásáról” (MTI). A találkozó előkészítésével kapcsolatban 2018. február 9-én Pavlo Hobzev miniszterhelyettes aláírásával meghívó érkezett a címünkre, amelyben felkérték az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetséget, hogy delegáljon szakembereket az Oktatási és Tudományos Minisztériumban február 14-én sorra kerülő konzultációra, „amelyen Ukrajna őshonos nemzetei, illetve nemzeti kisebbségeinek képviselői megvitatják Ukrajna „Az általános középfokú oktatásról” szóló törvénytervezetének megfelelő cikkelyét, amely az oktatás nyelvével foglalkozik (a cikkely tervezetét mellékeljük)”. Mint a fentiekből is látszik, a tanácskozás napirendjén nem a már elfogadott oktatási törvény 7. cikkelye, vagy a Velencei Bizottságnak ezzel kapcsolatban megfogalmazott ajánlásai szerepeltek (volna), hanem egy „hivatalosan még nem létező” törvénytervezet (annak is egyetlen cikkelye), amelyet a minisztérium valamikor tavasszal készül beterjeszteni parlamenti megvitatásra.
A Oktatási és Tudományos Minisztérium által megküldött tervezet kiragadott cikkelye az alábbiak szerint rendelkezik a kisebbségi nyelven zajló oktatásról (megfelelő kapacitások hiányában a fordítástól egyelőre eltekintünk):

ПРОЕКТ
Стаття . Мова освіти в закладах загальної середньої освіти
Мовою освітнього процесу в закладах загальної середньої освіти є державна мова.
Кожен, хто здобуває освіту в закладі загальної середньої освіти в Україні, вивчає у цьому закладі державну мову відповідно до державних стандартів загальної середньої освіти, які мають передбачати вільне володіння державною мовою всіма випускниками закладів загальної середньої освіти.
Кожному здобувачеві загальної середньої освіти гарантується і забезпечується право на здобуття повної загальної середньої освіти державною мовою в державних, комунальних і корпоративних закладах освіти.
Особам, що належать до корінних народів або національних меншин України, гарантується право вивчати мову відповідного корінного народу або національної меншини в комунальних і корпоративних закладах загальної середньої освіти або через національні культурні товариства.
Особи, які належать до корінних народів України, мають право здобувати повну загальну середню освіту в комунальному чи корпоративному закладі освіти мовою відповідного корінного народу поряд з державною мовою.
Особи, які належать до національних меншин України, мають право здобувати початкову освіту в комунальному чи корпоративному закладі освіти мовою відповідної національної меншини поряд з державною мовою.
Особи, які реалізують права, передбачені частинами 4 та 5 цієї статті, здобувають у комунальних та корпоративних закладах освіти відповідно до вимог державних стандартів початкову освіту державною мовою в обсязі не менше 10 відсотків річного обсягу навчального часу з поступовим збільшенням такого обсягу до 20 відсотків.
Особи, які належать до національних меншин, мови яких є офіційними мовами Європейського Союзу, та реалізують право на навчання мовами відповідних національних меншин, здобувають в комунальних та корпоративних закладах освіти відповідно до вимог державних стандартів:
базову середню освіту державною мовою в обсязі не менше 20 відсотків річного обсягу навчального часу у 5 класі з щорічним збільшенням такого обсягу (не менше 40 відсотків у 9 класі);
профільну середню освіту державною мовою в обсязі не менше 60 відсотків річного обсягу навчального часу.
Особи, які належать до інших національних меншин, здобувають у комунальних та корпоративних закладах освіти відповідно до вимог державних стандартів базову та профільну середню освіту державною мовою в обсязі не менше 80 відсотків річного обсягу навчального часу.
Перелік навчальних предметів, що вивчаються державною мовою і мовою національної меншини, визначається освітньою програмою закладу освіти згідно з вимогами відповідних державних стандартів середньої освіти та з урахуванням особливостей мовного середовища.
Право на навчання мовою корінного народу чи національної меншини України реалізується шляхом відкриття окремих класів з навчанням відповідною мовою поряд із державною мовою і не поширюється на класи з навчанням українською мовою.
Клас з навчанням, поряд з державною, мовою корінного народу чи національної меншини України, відкривається відповідно до вимог цього Закону за наявності достатньої кількості заяв про мову навчання від здобувачів загальної середньої освіти (або їх батьків), які належать до відповідного корінного народу чи національної меншини.
Особам з порушенням слуху забезпечується право на навчання жестовою мовою та на вивчення української жестової мови.
Освітні програми закладів загальної середньої освіти можуть передбачати викладання одного чи декількох предметів поряд з державною мовою англійською чи іншою офіційною мовою Європейського Союзу.
Приватні заклади освіти, які забезпечують здобуття повної загальної середньої освіти за кошти фізичних та/або юридичних осіб, мають право вільного вибору мови освітнього процесу (крім тих закладів, що отримують публічні кошти) та зобов’язані забезпечити оволодіння здобувачами освіти державною мовою відповідно до вимог державних стандартів загальної середньої освіти.
Держава сприяє створенню та функціонуванню за кордоном закладів загальної середньої освіти, в яких навчання здійснюється українською мовою або вивчається українська мова.

A miniszterhelyettesnek megküldött hivatalos levelünkben jeleztük, hogy a rendelkezésre álló egyetlen munkanap nem teszi lehetővé, hogy szakértői szinten felkészüljünk egy teljesen új törvénytervezet megvitatására, ennek ellenére üdvözöljük a kezdeményezést.

Ami a megküldött törvénycikkelyt illeti, írásban számos kritikai megjegyzést megküldtünk, lévén, hogy „Az általános középfokú oktatásról” szóló törvénytervezet kiragadott passzusa továbbra is figyelmen kívül hagyja mindazokat a megjegyzéseket és ajánlásokat, amelyeket „Az oktatásról” szóló törvény 7. cikkelye kapcsán megfogalmaztunk, s amelyek továbbra is aktuálisak. Ezek az alábbiak:

– megfosztják az állampolgárt az oktatás nyelve szabad megválasztásának jogától;
– felszámolják az állampolgárok azon alkotmányos garanciáit, amelyek lehetővé teszik az oktatás valamennyi szintjének anyanyelven történő elvégzését, hiszen a kisebbségi nyelveken való oktatás a jövőben csupán a kommunális tulajdonú oktatási intézmények, s csupán az óvodai és elemi oktatás szintjén valósítható meg, ott is kizárólag az államnyelv mellett;
– felszámolják az anyanyelven történő oktatás intézményi alapjait, lévén, hogy a jövőben az anyanyelven történő oktatás (az óvodai és elemi oktatás szintjén) nem a nemzeti kisebbségek nyelvén oktató intézményekben zajlik, hanem a törvénynek megfelelően létrehozott külön osztályokban;
– megfosztják a magán oktatási intézmények tulajdonosait azon joguktól, hogy megjelöljék az oktatási folyamat nyelvén.

A fentieken túl, Ukrajna „Az oktatásról” szóló törvénye 7. cikkelye, illetve a minisztérium által megküldött tervezet nyelvi cikkelye alapján számos állami kötelezettségvállalás is megszűnik majd. Igy a kis létszámú osztályok létrehozásával kapcsolatos normatívák biztosítása, egy, vagy több regionális nyelv oktatásának biztosítása valamennyi középfokú oktatási intézményben, a külső független tudásfelmérés tesztfeladatainak a regionális, vagy kisebbségi nyelvekre történő lefordítása, a pedagógus-továbbképzés biztosítása.

A megvitatásra javasolt nyelvi cikkely tervezete azt mutatja, hogy annak kidolgozói továbbra is figyelmen kívül hagyják Ukrajna nemzetközi kötelezettségvállalásait, így az Európa Tanács által elfogadott és Ukrajna által is ratifikált, a nemzeti kisebbségek védelméről szóló Keretegyezményt, a Regionális vagy kisebbségi nyelvek európai Chartáját, az állampolgári és politikai jogokról szóló nemzetközi megállapodást (26–28. cikkely), az ENSZ-nek a gyermekek jogairól szóló konvencióját (2., 17., 30. cikkely), az Ukrajna és az Európai Unió közötti társulásról szóló megállapodása (4. cikkely 2. szakasz, e) bekezdés). A megküldött tervezet azt is alátámasztja, hogy Ukrajna nem kívánja alkalmazni a Velencei Bizottság által megküldött ajánlásokat, így a nyelvi alapon történő diszkrimináció megengedhetetlen voltáról (45-48. és 106-115. pontok); a meglévő jogok szűkítésének tilalmáról (88-95. pont); mindazon kötelezettségvállalások teljesítéséről, amelyek a nemzeti kisebbségek önmegvalósítását szolgálják a teljes körű kisebbségi nyelvű intézményrendszer fenntartásával, illetve azon intézmények révén, amelyek azok kulturális örökségének részét képezik (97-105. pont).

Az említett hiányosságok tükrében kicsit furcsának tűnik, hogy a minisztérium egy pontban mégis csak hajlik a „velencei ajánlások” alkalmazására, ez a magántulajdonú oktatási intézmények nyelvválasztási korlátozásának feloldását érinti. Azonban itt is találunk megszorításokat, hiszen ezek az intézmények nem kaphatnak nyilvános forrásból («публічні кошти») származó támogatásokat, illetve kötelesek biztosítani diákjaik számára az államnyelvnek az általános középfokú oktatás standartjában előírt szintű elsajátítását. Mindez azért furcsa, mert az ukrán törvényalkotás számára a nyilvános forrás fogalma mindmáig ismeretlen, akárcsak a „korporatív” tulajdon is, amelyeket valószínűleg nem ezzel a törvénnyel kellene bevezetni a jogrendbe. A sort tovább bővíti az a körülmény, hogy ezeket a kötelezettségeket a törvényalkotó kizárólag a kisebbségi nyelveken oktató intézmények számára írják elő.

Ez azonban csak a jéghegy csúcsa lehet, hiszen nem ismerjük a törvénytervezet teljes szövegét. Ahhoz, hogy a kisebbségi szervezetek érdemben (jogi és pedagógiai szempontokat is figyelembe véve) be tudjanak kapcsolódni a tervezett társadalmi megvitatásba, szükséges, hogy megkapják a tervezet teljes szövegét, illetve számukra megfelelő időintervallumot biztosítsanak a javaslatok megfogalmazására. Ellenkező esetben a tervezett konzultáció mindösszesen egyszerű porhintésnek tekinthető.

Summa summárum:

a fentiekből kiindulva a minisztériumi illetékeseknek a konzultáció első körének témája nem egy teljesen új törvénytervezet napirendre tűzése kell, hogy legyen, hanem a Velencei Bizottság ajánlásainak 125. pontja, amely szerint mihamarabb módosításokat kell eszközölni „Az oktatásról” szóló törvény 7. cikkelyében, annak tartalmát kiegyensúlyozottabb, s jóval egyértelműbb szövegre kell cserélni.

UMDSZ-sajtószolgálat