Köldökzsinóron


Megvalósul a Magyar Kormány támogatásával, olvasható a különböző fesztiválokat és rendezvényeket hirdető plakátokon, felújított oktatási kulturális és egyházi intézmények falán, újságok, hírportálok – ha lejjebb görget még nálunk is – és hamarosan egy tévécsatorna impresszumában.

Nagyon úgy fest, hogy a magyarországi hathatós támogatás nélkül semmi nem történne, a kárpátaljai magyarság nem állna meg a lábán. Ami egyébként csípi is egyesek szemét Kijevben, és ezt úgy próbálják kommunikálni, hogy Budapest elkezdte virtuálisan annektálni az egykori Magyarországhoz tartozó területet. Különös, hogy csak utóbbi 4-5 évben a politikai felfordulás után vált fontossá a régió az államvezetés számára, mintha az ezt megelőző negyed évszázadban át sem láttak, sőt át sem léptek a Kárpátok magas bércein. Most is csak a kritika és a gyanúsítgatás üvölt Kijevből a segítségnyújtás helyett. Felesleges sorolni tisztában van azzal, hogy mennyit segített és segít a magyar kormány a kárpátaljai magyarokon. De kanyarodjunk vissza az eredetei gondolatmenethez, a jelenlegi támogatási rendszernek az a legnagyobb hibája vagy inkább következménye, hogy

elkényelmesítette a magyarságszervezeteket és a magukat érdekvédőnek nevező emberkéket, sőt egyenlőtlenségeket okoz és megosztó.

Tapasztalatból sejtem, hogy lesznek olyanok, és nem kevesen, akik ezután a mondat után, nem is folytatják az olvasást, hanem billentyűzetet ragadnak és vérben forgó szemekkel elkezdenek nemzetárulózni, gúnyosan savanyúszülőzni. A maradókhoz szólva, rögtön az elején tisztázzuk fontos, sőt megkockáztatom az elmúlt évtizedekben soha még nem volt ilyen életbevágó az anyaországi szerepvállalás. Ne azzal foglalkozzunk, mi lenne, ha nem kapnánk mentőövet Budapesttől, inkább azzal, hogyan lehet a lehető legjobban kamatoztatni ezt a segítséget, hogy a megfelelő irányba haladjon a kárpátaljai magyarság. Mintapélda erre az óvoda-és iskolafejlesztési programra. Viszont akadnak olyanok, akik visszaélnek a magyar kormány jóságával. A legkirívóbb esetek egyike, amikor Magyar kormányzati támogatással építettek guggolós vécét Mezőgecsében.

Lesznek, akiket utóbbi kijelentés borít majd ki, ők valószínű csatlakoznak majd a kommentelőkhöz, és bejegyzésükkel dobnak egy jókora lapát szenet a szidalmazások robogó gőzmozdony tűzterébe. Bízom abban, hogy van olyan, aki hasonlóképpen látja, csak épp gőzmozdony elé feküdni biztos öngyilkosság. Nem szállunk le erről a témáról sem, mert változatlanul az az álláspontunk, hogy ez a magyar nemzetpolitika megcsúfolása. Persze lehet ezt sokféleképpen magyarázni, de a lényeg politikai hátszéllel még pottyantósra is nyerhető támogatás. A Facebookon most születnek az újabb kommentek: „már megint a KMKSZ-t szidjátok!”. Ez nemcsak mostanra igaz UMDSZ sem makulátlan ebben a tekintetben. Igen az a fránya szélirány, ha megváltozik, nem dagadnak úgy azok a bizonyos vitorlák, így egyértelmű mindig úgy kell kormányozni a hajót, hogy az szélbe álljon. Előfordult már, hogy a KMKSZ vitorlájából fogták ki a szelet, és azt is láttuk, amikor az UMDSZ hajója hánykolódott a nyílt vízen.

Mostanra kicsit megváltozott a helyzet utóbbi szervezet a tilt-tűr-támogat besorolás szerint először tiltott majd megtűrt lett, jelenleg pedig a harmadik fázisban jár, de még messze nem rendelkezik olyan források felett, mint a másik szervezet.

Homokba dughatjuk a fejünket,

de a jelenlegi finanszírozási egyenlőtlenségek megosztják a kárpátaljai magyarságot.

Azzal hogy elindult egy egyfajta közeledés a másik szervezet felé ez valamelyest csillapodott, de még mindig jelen van. Teljesen csak úgy lehetne megszüntetni, ha Budapest tisztába lenne azzal hová és mire adja a pénzt. Ehhez elengedhetetlen a személyes tájékozódás, véget kell vetni annak, hogy a kárpátaljai helytartók mondják meg ki érdemes és ki nem a támogatásra.

Nem hiszem, hogy bármelyik magyarságszervezetnek is alapszabályába lenne foglalva a magyarországi pénzek elosztása.

Itt az ideje, hogy azt tegyék, ami a valódi feladatuk, ezen a téren pedig akad tennivaló gondoljunk csak az oktatási törvényre és a készülő nyelvtörvényre. Forintköldökzsinóron van Kárpátalja, ha mondjuk holnaptól elvágnák ezt, akkor több tucat intézmény, rendezvény, újság, hírportál stb. szűnne meg, és tévé sem indulhatna. A kárpátaljai farmergazdákat, vállalkozókat és vállalkozásokat segítő Egán Ede gazdaságfejlesztési program előírja a 20 százalék önrészt támogatás esetében. Ilyen alapon nekik is járna a 100 százalékos finanszírozás.

Az anyaországtól való függés, valamint belső, feszítő ellentét nem viszi előre ezt a maroknyi magyarságot. A szervezetek Kijev kezére játszanak a folyamatos szembenállással és konfliktussal, amit kimondva, kimondatlanul a pénz generál.

Természetesen jó az, ha van egy olyan szövetséges, aki befolyása révén nyomást tud gyakorolni Kijevre. Viszont a magyarságszervezeteknek meg kell mutatniuk, hogy Budapest anyagi és elvi támogatása nélkül is képesek megvédeni a magyarságot és fel tudják venni a kesztyűt az erőszakos ukránosítással szemben. Mert ha nem ezzel foglalkoznak, akkor hamarosan bezárnak a magyar iskolák, nem lesz kinek fesztivált és koncertet tartani, újságot kiadni, hírportált és tévécsatornát üzemeltetni.

De tudjuk, aki ma kritikát fogalmaz meg, az nemzetárulást követ el.

Pedig a kritika fontos, mert előre visz, de ehhez el kell ismerni a hibákat, ki kell javítani az elrontott dolgokat, amire viszont nagyon kevesen képesek. Az írás szülte kommentek is kritikák, egyetértenek és kiegészítik vagy megcáfolják és megmagyarázzák a leírtakat. Persze lesz, aki miután végigolvasta csatlakozik a többiekhez és csak annyit fűz hozzá, hogy elmész a …

Ez is egy vélemény, csak épp nem visz előre.

B. S.

Nyitókép: adriaholiday