„Mi mindig a külhoni magyarok szövetségesei leszünk!”

Rendhagyó dolgot tettünk, három külhoni, nemzeti portál, a DélHír.info, az ittHON.ma és a KárpátHír.com közös évértékelő interjút készített Sneider Tamással, a Jobbik Magyarországért Mozgalom elnökével. Nagyjából mindenről igyekeztünk megkérdezni, amiről úgy gondoljuk, hogy érdekelhet Titeket, a rázósabb kérdéseket sem mellőzve, így például a baloldali pártokkal való együttműködésről vagy a Jobbik gyengüléséről is szót ejtve. De ha szerintetek valami mégis kimaradt, akkor azt írjátok meg nekünk kommentben és ígérjük, rákérdezünk majd!

Nem is értem a kérdést, már hogyne létezne. Aki követi a parlamenti közvetítéseket, nézi a Facebook-oldalunkat vagy részt vesz a rendezvényeinken, az láthatja, hogy a Fidesz által kézivezérelt Állami Számvevőszék gigantikus, majdnem 1000 millió forintos büntetése ellenére sem adtuk fel. Nekünk nem voltak milliárdos vállalkozóink, akik ebben a helyzetben a hónunk alá nyúltak volna. Talán éppen ezért tudunk továbbra is

kérlelhetetlen ellenfelei maradni a kiépülő diktatúrának.

A számunkra sikeres önkormányzati választás és az azóta eltelt időszak közvélemény-kutatásainak számai pedig egy nagyon dinamikusan visszaerősödő Jobbikot mutatnak.

Nem erős kijelentés egy kicsit diktatúráról beszélni? A magyarországi ellenzéki pártok előszeretettel kiáltanak úton-útfélen diktatúrát, miközben szabad választások vannak (október 13-án például sok nagyvárost és Budapestet is megnyerte az ellenzék), számos ellenzéki újság, rádió és televízió működik, ott vannak a bíróságok és még sorolhatnánk.

Aki ott volt az utcákon október 13-án és a megelőző hetekben, az pontosan látta, hogy milyen aljas módszerekkel próbálta a hatalom megfélemlíteni és lejáratni az ellenzéki polgármester- és képviselőjelölteket és miképp szavaztatta például a cigányság szociálisan hátrányos rétegét. Az, hogy ennek ellenére is földcsuszamlás-szerű győzelmet arattak az ellenzéki pártok azt mutatja, hogy az embereknek jóval több mint a fele elégedetlen a fennálló viszonyokkal. Tehát a változást még ilyen alvilági technikákkal sem tudta a Fidesz megakadályozni. Több helyütt egyébként még a választási eredményeket is megtámadták, például Jászberényben meg is kellett ismételni a választást. Így ott a jobbikos Budai Lóránt végül kétharmados győzelemmel ütötte ki kormánypárti ellenfelét. Fájó vereségek ezek a Fidesznek, hisz így például nem fogja tudni Budapesten minden aluljáróban ingyenesen terjeszteni az adófizetői pénzből kiadott gyűlölködő propagandalapját, a Lokált, amit például jobbikos politikusokról való gátlástalan hazudozásra is előszeretettel használtak fel. Ennek ellenére azonban továbbra is nyomasztó a kormánypárti médiatúlsúly.

Ahogy említette, több helyen is győzött az ellenzéki pártok koalíciója, ebben pedig a Jobbik is benne volt. Mennyire zökkenőmentes most ez az együttműködés? Egyáltalán hogyan lehet együtt dolgozni egy Gyurcsány-féle DK-val vagy egy MSZP-vel?

Helyben azért többé-kevésbé minden más, mint az országos politikában. A legtöbb esetben az ideológiai különbségek ki sem ütköznek, hisz nincs jobb- vagy baloldali utcaaszfaltozás, járdaépítés vagy éppen óvodaüzemeltetés, gyermekétkeztetés.

Súrlódások természetesen vannak, de ezeket tudjuk kezelni.

Legutóbb például azért fordult nyílt levélben Bencsik János, a Jobbik Nemzetpolitikai Kabinet elnöke, országgyűlési képviselőtársam Karácsony Gergely budapesti főpolgármesterhez, hogy eszébe ne jusson visszahelyeztetni a kommunista filozófus Lukács György szobrát a XIII. kerületi Szent István parkba és ne akadályozza Szent István királyunk szobrának felállítását sem ugyanott. A budapesti főpolgármester pedig azt válaszolta, hogy csak a helyiekkel szeretne egyeztetni a Szent István szobor pontos helyével kapcsolatban, Lukács pedig nem kerül vissza. A szoborcserére egyébként korábbi jobbikos képviselőtársunk, Szávay István javaslatára került sor.

Adódik a kérdés, hogy akkor a 2022-es országgyűlési választásokon is együttműködnek majd?

Ennek a technikai részletei még nincsenek pontosan tisztázva, de én azt gondolom, hogy csak így van esélyünk leváltani a mostani kormányt. A magyarországi választók pedig – köztük milliónyi nemzeti, konzervatív érzelmű polgárral – változást akarnak, ez legkésőbb október 13-án világossá válhatott mindenki számára. Ha marad minden így, akkor

2022-ben borítékolható a Fidesz veresége.

Egyszerűen matematikai esélye sem lesz Orbánéknak a győzelemre. A Fidesz önkényeskedése és elképesztő mértékű korrupciója ugyanis egyre többeknek, köztük egyébként a konzervatív, keresztény értelmiségnek is egyre elfogadhatatlanabbá kezd válni. Miközben nemzeti retorikát folytatnak, aközben a nemzetet meglopják és teljesen egyértelmű, hogy

egy párt, amely magát nemzetinek vallja, az csak akkor lehetne igazán nemzeti, ha nem rabolná ki módszeresen a saját nemzetét.

Külhonban sokan félnek egy kormányváltástól, hisz 2004. december 5-én Gyurcsány Ferenc, valamint az általa vezetett MSZP még a kettős állampolgárságot sem volt hajlandó elfogadni, sőt ellene kampányolt, nemhogy a szavazati jogot vagy a gazdaságfejlesztési, kulturális és oktatási támogatásokat. 2022-től azzal számoljunk, hogy véget érnek a bő esztendők?

Az a helyzet, hogy ha valóban veszít a Fidesz, akkor nem tudok elképzelni egy olyan kormányzást, ahol nincs jelen nagyon komoly súllyal a Jobbik. Tehát féken fogjuk majd tartani az esetlegesen külhoni honfitársaink ellen fenekedőket, legyenek bármely párt képviselői. A mi nemzeti elkötelezettségünk pedig egyértelmű, hisz alapításunk óta a kettős állampolgárság, a szavazati jog és a különféle támogatások, (beleértve a gazdaságfejlesztési támogatásokat is) összegének növelése mellett állunk és ezeket egytől-egyig meg is szavaztuk, sőt számos ügyet mi magunk kezdeményeztünk. Mint például a Magyar-székely összetartozás napját. Engem például a politikába is a Trianon-kérdés vitt, először még gyerekfejjel. Ezért is mondom el mindenütt, ahol járok külhonban, hogy az ottaniak

nem csak a Fideszre számíthatnak.

A Jobbik a jövőben is mindig mellettük fog állni, egyébként sokkal határozottabban is mint a Fidesz. A mi támogatásunk, szolidaritásunk, érzékenységünk lelkünkből fakadó parancs, ezért független attól, hogy például kire szavaznak határon túli honfitársaink.

Értsük ezt úgy, hogy Önök majd meggyőzik Gyurcsányt, hogy ne támadjon bennünket?

Kellő súlyunk lesz ahhoz 2022-ben, hogy a kormánykoalíció egyben tartása érdekében – függetlenül attól, hogy ő vagy más baloldali politikusok mit gondolnak ebben az ügyben – senki ne támadjon olyan ügyet, ami számunkra fontos. A nemzetpolitika, az elszakított területeken élők segítése pedig ilyen.

Furcsa kérdést fogunk feltenni: miben lenne esetleg jobb egy ilyen koalíciós magyar kormány nekünk, kárpátaljai, délvidéki, erdélyi magyaroknak?

A válasz is furcsa lesz. Szerintem azért, mert így

jobban képviselhetjük majd a külhoni magyar közösségek autonómiaigényeit.

Ellenzéki pártként a Jobbik ez ügyben nem sokat tudott tenni néhány konferencián vagy épp dél-tiroli látogatáson kívül, de kormányzati pozícióban más a helyzet. A Fidesz erről eddig mindig csak beszélt, de például kétoldalú tárgyalásokon soha nem vetette fel ezt az ügyet, mert félt tőle, hogy majd rosszban lesz a románokkal, szlovákokkal, szerbekkel. Egyébként azt tudják, hogy a Jobbikon kívül egyedül az MSZP és a Párbeszéd programjában van benne a határon túli magyar közösségek autonómiaigényének támogatása?

Ezzel most azt akarja mondani, hogy egy DK-s külügyminiszter határozottabban fog fellépni a székely autonómia mellett, mint Szijjártó Péter vagy Semjén Zsolt?

Nem nagyon lesz más választása. Egyébként pedig egyáltalán nem biztos, hogy feltétlenül baloldali politikus kapja majd például a külügyminiszterséget. De nemcsak ebben lenne jobb egy koalíciós kormány, hanem abban is, hogy meg fogjuk szüntetni az elszakított területeinken azt a gazdasági-politikai hűbéri rendszert, ami Magyarországon is kialakult az elmúlt években.

A külhoni magyar pártok mindegyikével együtt fogunk működni,

mert nekünk valóban minden magyar ember, világnézettől függetlenül ugyanolyan fontos. A Fidesz jelenleg nem ezt teszi, a nemzetpolitikából pártpolitikát csinált, és kirekeszti a nemzetpolitikai együttműködésből (és persze a támogatásokból is) azon külhoni szervezeteket, amelyek nem 100%-ig lojálisak hozzá.

Mit gondol azokról, akik azt mondják, hogy a magyar kormánynak nem külhonban kellene templomot, iskolát vagy óvodát építenie addig, ameddig többnapos hullákat találnak az egyik magyarországi kórház WC-jében, szakad le a vakolat az iskolák falairól és emberek százezrei élnek a létminimum alatt Magyarországon?

Először is azt, hogy egy kormányváltás esetén fel tudnánk számolni azt az iszonyatos korrupciót, ami ma van Magyarországon. Ezáltal pedig rendbe tudnánk tenni a hazai oktatást, egészségügyet, nyugdíjakat, ennél is többet tudnánk adni a magyar családoknak. A konkrét kérdésben pedig azt gondolom, hogy ennél sokkal jobban kiveri a biztosítékot az, amikor Mészáros Lőrinc és a többi fideszes oligarcha sokadik balatoni üdülőkomplexumához jut hozzá áron alul miközben magyar vállalkozók százezrei képtelenek egyről a kettőre jutni. A feleségemmel egyébként rendszeresen beszélgetünk egy Székelyföldről néhány évvel ezelőtt Budapestre költözött családdal.

Érdekes tapasztalat volt látni, hogy a korábbi lelkesedés és csodálat után mennyire csalódtak az elmúlt néhány évben az Orbán-kormányban.

Ha tehát közülünk mindenki Magyarországon élne egy kicsit, akkor senki nem szavazna a Fideszre?

Nem ezt mondtam, de az tény, hogy Székelyföldről csak a jó dolgok látszódnak, miközben Magyarországon viszont tényleg sok esetben a közelgő a katasztrófa jelei tapasztalhatóak. Egyébként azt gondolom, hogy mi, magyarok csak akkor lehetünk sikeresek, ha együtt emelkedünk. Ez ugyanis nem egy nulla összegű játszma. Kárpátalja, Erdély vagy Délvidék gyarapodása az anyaország fejlődését is elősegíti és fordítva. Ezért is tartom szomorúnak, hogy hiába a családpolitikai intézkedések,

vészesen fogyunk szinte mindenhol a Kárpát-medencében, különösen az anyaországban.

Ennek oka pedig elsősorban az elvándorlás, ami pedig az alacsony bérekből következik. De amikor elkezdtünk beszélni arról, hogy Kelet- és Nyugat-Európa között az EU-nak ki kellene egyenlítenie a bérszakadékot, akkor Orbán Viktor rögtön sorosozni kezdett. Így viszont rohamosan csökken a demográfiai és a világpolitikai súlyunk is, ami gyengíti az érdekérvényesítő képességünket is.

Jövőre lesz Trianon 100. évfordulója, de nem nagyon látszik, hogy mit akar ezzel kezdeni a magyar kormány. Önök már 2017-ben javasolták, hogy erre készüljön fel Magyarország, hol tart most ez az ügy?

Mi egészen konkrétan azt látjuk, hogy

ezt a szomorú centenáriumot el akarja sunnyogni a Fidesz.

Pedig most lenne rá lehetőség, hogy ország-világ előtt bemutassuk: az utódállamok területén továbbra is elnyomják a magyarságot, tehát hazudik a bukaresti, kijevi, pozsonyi és belgrádi propaganda, ami azt állítja, hogy Trianon jó döntés volt. Biztosak vagyunk benne, hogy egy-egy belső fogyasztásra szánt kiszóláson kívül semmilyen lényeges megemlékezést, vitát vagy párbeszédet nem fog kezdeményezni a Fidesz ezzel kapcsolatban sem a környező országok vezetőivel, sem másokkal. Legutóbb éppen egy Bencsik Jánosnak adott válaszból derült ki az, hogy a kormány ezt kulturális-tudományos eseménynek és nem nemzetpolitikai ügynek tekinti.

Románia előszeretettel hangoztatja, hogy szász az elnök és magyar a miniszterelnök, tehát minden rendben van a kisebbségekkel. Egyetért?

Aki ezzel magyar emberként egyetért, az nyugodtan visszaadhatja az állampolgárságát. A Kárpát-medencében nem ritka, hogy valakinek több etnikumhoz tartozó ősei vannak. De ez még nem jelenti azt, hogy bármilyen módon kötődik is az adott néphez, nemzethez. Jól mutatja ezt a román elnök, a szász származású Klaus Iohannis vagy az unitáriusként konfirmált miniszterelnök, Ludovic Orban is, sőt. Még túl is kompenzálnak, hisz

bizonyítani akarják, hogy ők a legjobb románok.

Ez látszik a marosvásásárhelyi magyar gimnázium ügyében, Úzvölgye kapcsán, de a magyar szimbólumok üldözésében is. Én azt látom Romániában, hogy minimális hangulatváltásoktól eltekintve ugyanaz a nóta megy: asszimilálni, elüldözni a magyarságot. Nagyon kevés ezért a kézzelfogható eredmény is, hiába volt az RMDSZ számos cikluson keresztül kormányon. Autonómiáról Bukarest hallani sem akar, de a magyarság nyelvhasználati és oktatási jogait sem hajlandóak biztosítani, pláne nem szélesíteni azokat.

Szerbiából olyan vélemény hallatszik, hogy Belgrádnak két külügyminisztere van és az egyiket Szijjártó Péternek hívják.

(Nevetés :) ) Hát igen, ezt már én is hallottam. Mi is támogatjuk, hogy Szerbia uniós taggá váljon, de csak azzal a feltétellel, hogy széleskörű, koszovói szerb típusú területi autonómiát ad az ott élő magyaroknak. Enélkül támogatni tűzön-vízen át az uniós csatlakozást, mint ahogyan a magyar kormány most is teszi – történelmi bűn. Ugyanolyan bűn, mint amikor Orbán Viktor 2004-ben megígérte, hogy székely autonómia nélkül nem lesz román uniós csatlakozás, aztán pedig 2005-ben – megjegyzem az MSZP-vel együtt – vígan megszavazták, így ma sincs székely meg érmelléki autonómia.

Szerbiától most mézes-mázos szavakat kapunk, de ahogy megtörténik a csatlakozás, rögtön belénk rúgnak majd.

Ez történt egyébként Ukrajna esetében is. Miután aláírták az EU-val a társulási megállapodást, szinte azonnal megindult a magyarság ellen Kijev támadása. Nem kéne ezeket a hibákat újra és újra elkövetni.

Ha már Ukrajna. Kárpátalján a titkosszolgálatok állandóan vegzálják a magyar politikusokat és gazdasági szereplőket, legutóbb ösztöndíjasok munkáját lehetetlenítették el. Az SZBU rögtön ugrik már az autonómia említésére is, nem kellene ezt a retorikát itt egy kicsit lejjebb tekerni?

Igen, jelenleg sajnos Kárpátalján a legnehezebb a magyarság helyzete és nemcsak azért, amit említett, hanem az ukrán gazdasági mélyrepülés miatt is. Ezért is támogattuk a kormány segítségnyújtását, sőt, eszközeinkhez mérten

mi is rendszeresen viszünk adományokat, én magam is többször jártam Kárpátalján,

hogy adományokat vigyek helyi óvodáknak, iskoláknak, civil szervezeteknek. Mi, a Jobbik részéről többször világossá tettük már, hogy támogatjuk egy erős Ukrajna megteremtését, ami ütközőállam lehet Oroszország irányába. De ennek az Ukrajnának ismérve kell legyen egy megengedő nemzetiségi politika is, a szerzett jogok maradéktalan betartása és bővítése. Világossá kell tenni az ukrán és egyébként román és szerb partnereknek egyaránt, hogy az autonómia nem szeparatizmus. Örök példánk Dél-Tirol, ahol az ott élők pontosan azáltal jártak jól, hogy nem egyesültek Ausztriával. Jelenleg ez a régió Svájcnál is fejlettebb és gazdagabb, továbbra is Olaszország része, de egyedül itt gyarapszik a német lakosság miközben a németek és az olaszok is előszeretettel látogatják, hisz mindkét nyelven folyékonyan beszélnek a helyiek. Ne vegyék érzelgőségnek, de nekem az az álmom, hogy

egy gyarapodó és sikeres Magyarországot egyszer majd gyöngyfüzérként vesznek körül ilyen dél-tiroli típusú magyar autonómiák Felvidéken, Kárpátalján, Erdélyben és Délvidéken egyaránt.

Nem vagyok naiv, tudom, hogy ez nem holnap lesz, de mi, jobbikosok ezért dolgozunk!

Forrás:

delhir.info – itthon.ma – karpathir.com, Fotók: Béli Balázs