Tizennégy évvel ezelőtt, 2006. október 15-én, délután fél ötkor Olaszliszkán egy a falun keresztülhaladó autó kishíján elsodort az úton váratlanul átszaladó gyermeket. Az autót vezető férfi fékezett és kiszállt, hogy megnézze a kislány jól van-e. A gyermek jól volt, nem érte sérülés. Azonban a kislány rokonai pillanatokon belül körbevették a férfit és az autót. Hatalmas üvöltözés és rikoltozás kezdődött. A falu asszonyai hergelték a tömeget. A férfit pedig száznegyven rúgással és ütéssel, a kocsi hátsó ülésein utazó gyerekei szeme láttára kivégezték. Ez az ember Szögi Lajos volt.
Azóta a perek lezajlottak, a bűnösök szabadlábra kerültek, sőt, a börtönben elszenvedett megaláztatások, az embertelen bánásmód ürügyén kirobbantott kártérítési pereiket is megnyerték Strasbourgban. A tragédiának hatalmas, aggasztó közéleti hullámai lettek, az egyébként is botrányos, a teljes, az akkor regnáló politikai elit árulásáról elhíresült 2006-os év az újkori magyar időszámítás kezdete. Az „öld meg a magyart, meghalt a gyerek” a gyilkosság helyszínén, egy cigány nő szájából elhangzó ukáz volt, amely a magára hagyott, elvadult vidék és az akkori Magyarország irtóztatóan jellemző segélykiáltása. Ugyanúgy, ahogyan az akkori miniszterelnök szájából a „Elk*rtuk! Nem kicsit, nagyon!” cinikus tételmondat.
