A modern kor leggyakoribb munkahelyi ártalma: a kiégés

Manapság olyan világban élünk, ahol az egyik legértékesebb dolog az idő, hisz általában ebből van a legkevesebb. Reggeltől estig megállás nélkül rohanunk, és ritka kincsnek számítanak az olyan pillanatok, amikor élvezhetjük az édes semmittevést. Csakhogy ez az állapot hosszútávon igencsak káros.

Amikor az “elfoglalt” lesz az állandó jelző

Persze nem máról holnapra történik az, hogy valaki a munka általi lelkesedéstől odáig jut, hogy a részt kell vennie a Swan Lake Központ kiégést kezelő terápiáján, de ez az állapot gyakoribb, mint hinnénk. Hisz az emberek nagy része rendre túlvállalja magát.

Új munkahely, jófej kollégák, egy hatalmas adag bizonyítási vágy, rentegeg motiváció, feladatok tömkelege szoros határidőkkel… Mindez meglehetősen gyakori jelenség manapság. Eleinte pedig még úgy érezzük, hogy mindezzel nem lesz semmi gond, csak hajtunk és hajtunk, gyakran feláldozzuk a pihenésre szánt időt is a karrierünk egyengetése érdekében. 

Nemcsak a kikapcsolódásról mondunk le, hanem a baráti, családi eseményekről is, hisz reggeltől estig csak dolgozunk, majd mikor pár órára bezuhanunk az ágyba, azon kapjuk magunkat, hogy hiába vagyunk hullafáradtak, nem tudunk pihenni, mert folyamatosan a munkával kapcsolatos feladatok körül forognak a gondolataink. 

A mentális erőfeszítések lassan a tűrőképességünk határait ostromolják, de még ez sem elég ahhoz, hogy megálljt parancsoljunk magunknak. 

Hogyan vehetjük észre, hogy baj van?

A kiégés lassan, alattomosan kúszik be az életünkbe, eleinte csak apró jelek árulkodnak arról, hogy valami nincs rendben, majd szép lassan átveszi az irányítást az életünk felett. Ha például azt vesszük észre, hogy állandóan fáradtak vagyunk, noha esténként korán lefekszünk, és eleget alszunk, ha a reggeli készülődés sokkal több időt vesz igénybe, mert egyszerűen belassultnak érezzük magunkat, az mindenképp figyelmeztető jel.

Ugyanígy azt sem szabad félvállról venni, ha a kisebb teendőkre is úgy gondolunk, mint az energiáinkat meghaladó, hatalmas feladatokra, illetve ha előre rettegünk a ránk váró következő munkanaptól. A kiégés enyhébb esetben még különösebb kezelés nélkül is visszafordítható, de egy bizonyos szinten túl már szakértő bevonására van szükség. 

A súlyos kiégés

Súlyos állapotnak tekinthetjük azt, amikor a kiégés már arra a szintre jutott, hogy egyszerűen mondva nem érdekel semmi. Amikor már közönyösen, valahogy túléljük a napokat, de mindeközben nem érdekel a munka, a szakmai előmenetel és a magánéleti dolgok sem foglalkoztatnak.

Nincs kedvünk a barátokkal közös programokon részt venni, nem akarunk beszélgetni, sőt akár a telefont sem vesszük fel, vagy csak gyorsan lerázzuk a vonalban lévő felet arra hivatkozva, hogy épp nem érünk rá. 

Napközben a fáradtságtól elcsigázottan várjuk, hogy eljöjjön az este, majd mégis álmatlanul forgolódunk csak az ágyban, és testileg, lelkileg és mentálisan is kimerültnek érezzük magunkat. Ilyen helyzetben már mindenképp segítséget kell kérni.