Papíron Moszkvát is lőhetné az új rakéták egy típusával Ukrajna, de van itt egy bökkenő

Sokáig tabu volt a német-svéd szuperfegyver, fel sem merült, hogy ilyen rakétákat kaphatnak az ukránok. Kérdés, milyen típust kapnak az ukránok a Taurusból? És miért pont most?

Az angol Storm Shadow (Viharárnyék) rakéták után Ukrajna szeretné a német Taurus (Bika) nevű alacsony észlelhetőségű cirkáló rakétákat is megkapni. A hírek szerint azért, mert a német-svéd rakéta hatótávolsága nagyobb, mint az angol-franciáé.

Egy igen jellemző megnyilvánulásban Dmitro Kuleba ukrán külügyminiszter német kollégájával, Annalena Baerbockkal folytatott tárgyalásai után a közös sajtótájékoztatón kifakadt.

„Nem értem miért húzzák az időt. Úgyis oda fogják adni (a rakétákat).”

Erre a német diplomácia furcsa kijelentéseiről elhíresült vezetője csak annyit válaszolt: „mint minden szállításunk esetében, most is minden kérdést előre tisztázni kell.”

De miért is zajlott le a pengeváltás a két vezető között? Az angol-francia fejlesztésű Storm Shadow-nál akár harmadával nagyobb hatótávolságú Taurus cirkálórakéta szállítása Ukrajnának sokáig egyfajta tabu volt, és még szóba sem került. A háború előrehaladtával azonban ahogy a harckocsik átadása, ez is egyre inkább kész ténynek tűnik. Egyedül az időpont és a mennyiség a kérdés.

De mit tud a „Bika”? A kialakításában, méretében, súlyában és képességeiben a Storm Shadowra nagyon hasonlító eszköz egyedül meghajtásában tér el brit-francia társától. Mindkettő valamivel másfél tonna alatti súlyú, öt méter hosszúságú, sebességük pedig éppen hangsebesség alatti, 1100-1200 km/óra. Robbanófejük is hasonló méretű, valamivel 500 kilogramm alatti.

De mint mindig az ördög most is a részletekben lakozik. A Wikipédián a Storm Shadownál még 550(!) kilométeres hatótávolságot írnak,

a többi forrásban már „csak” 250-400 kilométert.

Hírek szerint – elkerülendő az eszkalációt –

Ukrajna a kisebb, 250 kilométeres hatótávú változatot kapta Nagy-Britanniától.

De a poklok lakója máshol is felüti szarvas fejét. A Taurus nagyobb hatótávolságot lehetővé tevő, egyébként amerikai gyártmányú turbofan hajtóműve 500 és 1000 km/h sebességtartományban a leghatékonyabb. Ezért élhetünk a gyanúperrel, hogy a megadott 0,95 Mach a maximális elérhető sebesség, mint versenytársa esetében. Tartósan éppúgy 700-850 kilométer/órás sebességgel halad, mint a hasonló hajtóművel felszerelt utasszállító gépek. Viszont, ha Nagy-Britannia nem adta a nagyobb hatótávolságú változatot akkor miért pont Németország akarná tovább feszíteni a húrt?

Ráadásul az itt-ott felbukkanó hírekkel ellentétben mindkét európai eszköz ugyanazokkal a modern vezérlési rendszerekkel van felszerelve, a becsapódást irányító infravörös képalkotó eszköztől, a centiméteres pontosságú katonai GPS-n át, egészen a tehetetlenségi vezérlésig és a terepfelismerőig (TERCOM). Ez utóbbit hívják TRN-ek és TERPROM-nak is, de az elve ugyanaz, mint a nyolcvanas évek Tomahawk szárnyasrakétáiba szerelt rendszernek. Az alacsonyan, 30-70 méter magasan repülő rakéta az előre beprogramozott terepviszonyokat kameráin követve halad a célja felé, éppen ezért a GPS jelek elektronikai zavarása nem hat rá. Mindezeken túl a Taurus fejlett elektronikai hadviselési ellenintézkedésekkel is fel van szerelve, amelyek jellegüknél fogva titkosak.

Fentiek miatt, és figyelembe véve a nyugati államok törekvését, hogy az orosz területekre való támadást ne tegyék lehetővé Ukrajnának,

egyetlen logikus érv látszik csak a Taurus átadása mellett: kifogyóban vannak a britek által átadott cirkálórakéták.

Mivel a német arzenálban kb 600 darab van a darabáron egymillió eurós fegyverből, akár jelentős képességekhez is juthat ezáltal északkeleti szomszédunk.

Két kellemetlen kérdés azonban továbbra is fennáll. Az egyik, hogy a vezetési pontok, hidak(!), bunkerek, lőszerraktárak, kikötőben horgonyzó hajók és repülőterek ellen kifejlesztett Storm Shadow-okat miért nem a kritikus szárazföldi támadás támogatására vetették be? Miért az egyértelműen másodlagos célpontnak számító partraszállító hajó és a tengeralattjáró ellen? Valószínűleg a nagyon hasonló képességű Taurusok fő célpontjai is az orosz Fekete-tengeri flotta egységei és a Kercsi híd lesznek.

A másik, ami ennél sokkal érdekesebb, hogy természetesen az Egyesült Államok is rendelkezik hasonló kategóriájú fegyverrel. A világ első szárnyas rakétáját a Tomahawkot váltó JASSM (AGM-158) ráadásul 2000 darab feletti számban áll rendelkezésre, és gyártója a Lockheed Martin hamarosan akár évi 1 000 darab gyártásra is képes lesz.

Ennek átadásáról azonban egyelőre szó sincs. Vajon miért?