A Kárpátalján élő belső menekültek ötöde munkanélküli, 42 százalékuk depressziósnak tekinthető

A Kárpátalján élő belső menekültek 42 százaléka tekinthető depressziósnak, ez az arány Magyarországon 8 százalék – derül ki a MedSpot Alapítvány kutatásából, amiben a Kárpátalján élő menekültek lelkiállapotát mérték fel. A kutatásnak voltak korlátjai: a belső menekültek körében 4 közösségi szálláshelyen összesen 119 menekült töltötte ki az alapítvány kérdőívét. A TechSoup Digitális Aktivizmus Program támogatasával készült kutatásban résztvevők 65 százaléka nő, 45 százalékuk 55 év feletti. A felmérés alapján a kérdőívet kitöltők sokkal rosszabb fizikai és lelki állapotban vannak, mint a Magyarországon élők.

Ukrajnában 3,5 millió ember él belső menekültként. A belső menekült kifejezést azokra használják, akiknek el kellett hagyniuk az otthonukat, de az országon belül találtak menedéket. Ukrajnában a belső menekültek többsége keleten (Dnyipropetrovszki és Harkivi területen), illetve Kijevben él, de több tízezer ember lakik Kárpátalján is.

A téma különös aktuális most, hogy a kormány módosította az ukrajnai menekülteket érintő kormányrendeletet. A rendelet szerint két fontos elem változik az amúgy is kivéreztetett rendszerben: egyrészt ezentúl csak bizonyos ukrajnai régiókból érkezők kaphatnak majd állami segítséget Magyarországon, másrészt pedig a Máltai Szeretetszolgálat kivételével minden magyar segítőszervet kiszórtak az eddigi rendszerből. A rendeletben új fogalmat vezetett be a kormány, az úgynevezett háborús területet, amely „Ukrajna katonai műveletekkel közvetlenül érintett közigazgatási egységeit” takarja.

Ezzel a kárpátaljai menekültek véglegesen kiesnek a magyar állami menekültrendszerből.

A belső menekültek közül a Kárpátaljára menekülők 34 százaléka a Luhanszki, 32 százaléka a Donyecki területről érkezett, 16 százalékuk Harkivból menekült. Tízből kilencen több mint egy éve élnek távol otthonuktól.

30 százalékuknak felsőfokú végzettsége van, 39 százalékuknak középfokú. Ennek ellenére csak minden ötödik (21 százalék) talált munkát, többnyire a képzettségükhöz képest jóval alacsonyabb presztízsű takarítói vagy betanított állást. A menekülteknek korábban 9 százaléka volt munkanélküli, most 21 százalékuk.

A menekültek anyagi helyzetét jól jellemzi, hogy közel negyedük (24 százalékuk) egy főre eső háztartási jövedelme a legalsó jövedelmi decilisbe esik – azaz ők az ukrán társadalom legszegényebb tizedébe tartoznak.

A lakóhelyhez nem csak a munkahely és ezáltal a jövedelmi helyzet, hanem az emberi kapcsolatok is kötődnek. A menekültek többségének semmilyen helyi kapcsolata nem volt: 80 százalékuk senkit nem ismert, mikor Kárpátaljára érkezett. A menekülők körülbelül fele közeli családtagjával hagyta el korábbi otthonát.

Az elszigetelődés mértéke jól látszik abból is, hogy a menekülés előtt a válaszadók közel fele (45 százalékuk) egy átlagos hétköznap legalább 10 emberrel került kapcsolatba, Kárpátalján ez a menekültek 28 százalékára igaz. A válaszadók ötödén látszódnak a magány tünetei: hiányzik nekik a társaság, elszigetelődtek másoktól, úgy érzik, kimaradtak valamiből.

Más országokban élők adataival összehasonlítva látszik, mennyire nagy a baj: az ukrán belső menekültek 19 százaléka mondta azt, hogy legalább jó az egészségi állapota egy ötfokú skálán. Ez az arány Magyarországon 58, az EU-ban átlag 69 százalék.

Ezzel párhuzamosan talán nem meglepő, hogy a Kárpátalján élő menekülteknél nagyobb arányban fordulnak elő a krónikus betegségek, mint a Magyarországon élőknél. Itt óriási különbség volt a depresszió esetében: a belső menekültek 27 százaléka mondta azt, hogy depressziótól szenved, Magyarországon ez az arány öt százalék.