Belső menekültek keserű sorsa Ukrajnában

Egyáltalán nem irigylésre méltó azoknak a szerencsétlen ukrán állampolgároknak a sorsa, akik a háború elől menekülve Ukrajna békésebb vidékein telepedtek le. Ez ua-reporter írása szerint erről Dmitro Lubinec ukrán emberjogi biztos számolt be.

Az ombudsman állítása szerint egyre több ukrajnai belső menekült tér vissza a háború miatt elhagyott otthonába. Az sem számít, ha az adott térségben még harcok dúlnak, vagy az már az oroszok által megszállt területen van. Lubinec szerint az emberek a veszélyt is vállalva elsősorban azért igyekeznek haza térni, mert idegeneknek érzik magukat Ukrajna más vidékein.
Másrészt alamizsnának is kevés állami támogatásban részesülnek. A felnőttek havi 2 000, a gyermekek és a fogyatékkal élők 3000 hrivnya támogatást kapnak. Ezt is csak a kérelmezést követő 6 hónap során folyósítják számukra. Ennyiből ma nem lehet megélni Ukrajnában.

A portál emlékeztet Zelenszkij hangzatos helyreállítási és lakás támogatási programjára, amely az átlag ukrán állampolgárok, és főleg a belső menekültek számára elérhetetlen.

Aki mégis pályázni próbál az állami segélyre, az töméntelen mennyiségű igazolást, különféle bizonyítékot kénytelen beszerezni. Ami szinte megoldhatatlan feladat a háborús időkben.
Marad tehát a belső menekült státusz, az idegenben lakás. Pénz nélkül azonban ez sem megoldás. A lakbért és a rezsit miből fizessék azok, akiknek mindenük odaveszett a lebombázott otthonaikban? Kijevben manapság havonta legalább 10 000 hrivnyába kerül egy szoba bérlése, amihez még a rezsi költségei is hozzá adódnak.

A nyugati megyékben még ennél is többe kerül a lakbér.

A keleti régiókból elmenekültek helyzetét jelentősen rontja a helyi ukrán „patrióták” hazafiasnak aligha nevezhető hozzáállása. A többnyire oroszajkú embereknek ugyanis helyben szembesülniük kell az oroszok elleni gyűlölettel. Nem beszélhetnek az anyanyelvükön, nem látogathatják moszkvai patriarchátushoz tartozó templomokat és még sorolhatnánk a belső menekültekre vonatkozó tilalmakat.
A portál információjában keserűen konstatálja, hogy az ukrán állam csak követel, mindent elvesz és semmit nem ad a szerencsétlen állampolgárainak.