Mikola Rjabcsuk ukrán író és eszmetörténész volt az idei első Nyugat-eurázsiai Szalon vendége, melyet Budapesten, az Országos Idegennyelvű Könyvtárban rendeztek meg. Az 1990-ben színre lépő posztszovjet ukrán írónemzedék mestere Koljadzsin Natália ukrán és orosz referens, valamint Körner Gábor József Attila-díjas műfordító közreműködésével értekezett az ukránok szabadságtörekvéseiről, ukrán történelemről, kultúráról, identitásról.
A függetlenségi harcát vívó Ukrajna meglepően kevés nemzetközi figyelmet kap, ha pedig mégis, többnyire geopolitikai spekulációk tárgyaként szerepel a hírekben, elemzésekben. Mikola Rjabcsuk 2015-ben megjelent, a beszélgetés címével megegyező A két Ukrajna című esszékötete hiánypótló irodalom az ukrán kultúra megértéséhez, mutatott rá Körner Gábor. Ahhoz képest, hogy egy közel ötvenmilliós népességű szomszédos országról van szó, gyakorlatilag évszázadokig teljes ismeretlenség övezte nem csak magyar, európai szemszögből is, és ez a helyzet csak napjainkban mutat javuló tendenciát.
Rjabcsuk szerint ez a fajta láthatatlanság a mentális térképek problémájára vezethető vissza, melynek két aspektusa van. Objektív szempontból megállapítható, hogy mind Ukrajna, mind Magyarország az első világ központjaitól távol eső perifériához tartoznak, így viszonylag kevés figyelem esik rájuk.
Hiába igyekszik a tudományos irodalom hiteles képet festeni Kelet-Európa országairól, a Nyugat központú világ a médiából szerzi ismereteit. Amíg egy ország az európai időjárási térképeken sincs megnevezve vagy egyáltalán feltüntetve, addig nem számíthat nemzetközi érdeklődésre, hangzott el.
Szubjektív szempontból pedig az állapítható meg, hogy sem a magyar, sem az ukrán társadalom nem tesz lépéseket a másik megismerésére, figyelmük a központi országokra orientálódik.
Ukrajna számára ez az úgynevezett láthatatlanság kellemetlen, és bizonyos szempontból érthetetlen, főként azokat a közép-európai országokat tekintve, melyek történelmileg hasonló szituációban voltak. Az ukrán önazonosság megértéséhez fontos, hogy a posztkolonializmus szempontjából is vizsgáljuk helyzetét. Úgy tűnik, Oroszország alulértékelte az ukrán identitásban zajló folyamatokat, hiszen az nem vesztette el létjogosultságát, nem vált az asszimiláció áldozatává. Szociológiai szempontból három csoportot különböztethetünk meg jelenleg az országban: etnikai oroszokat, orosz anyanyelvű ukránokat, valamint ukrán anyanyelvű ukránokat. Ennél a három csoportnál korreláció figyelhető meg ugyan az etnikum és a nyelv között, ám ez mégsem egyenlő a determinizmussal.
