Hazatér a beregszászi főkonzul

Június 30-án véget ér Szalipszki Endre beregszászi magyar főkonzul ukrajnai kiküldetése, és hét évnyi Kárpátalján eltöltött diplomáciai szolgálat után visszatér Magyarországra, ahol információink szerint már nem vállal több megbízást és nyugdíjba vonul.

Az elmúlt napok már a búcsúztatásáról szólnak. Csütörtök délelőtt a kárpátaljai önkormányzat vezetői köszönték meg neki a kétoldalú kapcsolatok fejlesztéséért végzett munkáját. Az ungvári megyeháza kandallótermében sorra került baráti légkörű találkozón Mihajlo Rivisz, a megyei tanács elnöke egy egyedi karórát, egy oklevelet és egy Tisza konyakot ajándékozott a diplomatának. A Kárpátalja egyik névjegyének számító Tisza konyak kapcsán elmondta, a Tisza folyó fontos és jelképes kapocs a két szomszédos ország között.
Hennagyij Moszkal kormányzó pedig egy banderista ukrán nemzeti visivankával lepte meg a főkonzult, aki azon nyomban fel is próbálta azt. Moszkal humorosan megjegyezte, Szalipszki Endre már olyan sok időt töltött itt, hogy azt gondolja, titokban az ukrán állampolgárságot is megszerezte már. A megyei önkormányzat sajtószolgálata azt is közölte, hogy Szalipszki kapott még Moszkaltól egy Soltész István-festményt, valamint egy humoros, egész életére szóló ukrán vízumot.
Ezt megelőzően, még június 27-én, kedden a távozó diplomata búcsúfogadáson látta vendégül Jánosiban, a Helikon Hotelben a kárpátaljai politikai, üzleti, egyházi, művészeti és tudományos élet képviselőit, közöttük a megyénben élő magyar közösség vezetőit. A Kárpátalja tudósítása szerint Szalipszki Endre négy évig első beosztott konzulként teljesített szolgálatot Magyarország Ungvári Főkonzulátusán, majd három éven át főkonzulként irányította a beregszászi konzulátust.
A Helikon Hotelben több száz barátja és tisztelője búcsúzott a diplomatától, aki ez alkalomból elmondta: „Elődömmel, Bacskai Józseffel az volt minden törekvésünk, hogy a Kárpátalja és Magyarország, a Magyarország és Ukrajna közötti kapcsolatokat a lehető legjobban elmélyítsük, és minél szorosabbá tegyük. Természetesen kiemelt fontosságú volt számomra a kárpátaljai magyarság, ugyanakkor annak is tudatában voltunk, hogy sorsukat jelentős részben a többségi, ukrán nemzet határozza meg. Ezért minden egyes apró lépés, amit ebbe az irányba megtettünk, azt a célt szolgálta, hogy Kárpátalján a magyarok komfortosan érezzék magukat, hazájuknak tekintsék, ne utazzanak el innen.” Végezetül az volt a főkonzul kérése, hogy mindenki a maga módján tegyen meg minden tőle telhetőt a magyar–ukrán, a magyar–kárpátaljai kapcsolatok ápolásáért, gyarapításáért.