Koldusok az utcán: adjunk vagy ne adjunk? (Videó)

Gyakorlatilag nem múlik el úgy nap, hogy a megyeszékhely központjában ne látnánk kéregető hajléktalanokat, akik többnyire valamilyen testi fogyatékossággal kénytelenek együtt élni.

A gépkocsivezetők sem kerülhetik ki őket, egy-egy pirosra váltó közlekedési lámpánál rendszeresen feltűnnek kalapjukkal. Hiába az önkéntesek, a rendvédelmisek próbálkozása, a jelenség jó ideje létezik és a szociális segélyek folyamatos megnyirbálása miatt csak tovább terebélyesedik.

Az emberek két csoportra oszlanak: vannak akik adnak, ők a szociálisan érzékenyek és többnyire hívő emberek, és vannak, akik leszegett fejjel száguldanak el a koldusok mellett. Előbbiek azzal érvelnek, hogy sokan önhibájukon kívül kerülnek ilyen kilátástalan helyzetbe, s még akkor is dobnak néhány hrivnyát a kalapjukba, ha tudják, az a legközelebbi kocsma pultján landol. Utóbbiak nem éreznek sajnálatot a kéregetők iránt, mert úgy vélik, nem létezik olyan, hogy valaki teljesen önhibáján kívül kerül az utcára, hisz mindenki a saját sorsának kovácsa. Arról nem beszélve a koldulás egy szervezett, jól jövedelmező vállalkozás, könnyű üzlet, ráadásul adózni sem kell utána.

Könnyen elérzékenyülünk, ha földön fekvő koldusok esedeznek alamizsnáért, s kinyílik a pénztárcánk, ha egy kisgyerekkel lévő nő kéreget, holott lehet, ezzel a koldusmaffia kezére játszunk. Talán meglepő, de a szociológusok, társadalmi szervezetek azt ajánlják, ne adjunk pénzt, hanem világosítsuk fel őket a legközelebbi ételosztási helyszínről, vöröskereszt irodáról, téli időszakban a melegedőről.

Utóbbiakat látszik igazolni az az eset is, amelyet Andrij Lejko Facebook-felhasználó osztott meg oldalán a minap. A megyeszékhely Korzó sétálóutcáján figyelt meg egy rokkant, láb nélküli, s valószínűleg vak idős embert, aki csendesen várja, hogy megszánja valaki a járókelők közül. Igen ám, de úgy tűnik, igyekezete hiábavaló, napi bevételét egy roma asszony dézsmálja meg rendre. A videók tanúsága szerint még a kolduló ember zsebeibe is benyúl, s a zakója alá rejtett kenyeret, zsömlét is elveszi az esőben, szélben kolduló férfitól, aki – legalábbis az egyik hozzászólásból legalábbis az derül ki –, szerednyei lakos, s a fia szokta kihozni a Korzóra. De az is lehet, hogy a romák tartják „rabságban”, s kényszerítik a kéregetésre. Nehéz eldönteni, vajon a néhány hrivnyás alamizsnával rajta segítünk vagy az őt kizsebelő koldusmaffiát támogatjuk.