Továbbra is kitartanak Miheil Szaakasvili hívei, s még mindig a kijevi kormánynegyedben, a parlament közelében „sátoroznak”.
Azt mondják, nem mennek el mindaddig, amíg nem teljesülnek a követeléseik: új választási törvényt akarnak, korrupcióellenes bíróság felállítását, valamint azt, hogy vonják meg a képviselők mentelmi jogát.
Ruszlan Bortnik elemző szerint azonban akár irányíthatatlanná is válhatnak az események. Elképzelhető, hogy a tüntetők radikálisabb követelésekkel állnak elő, mint például az előrehozott választásokkal, vagy mondjuk az államfő menesztésével, környezetének korrupcióellenes átvilágításával.
A politológus szerint az sem zárható ki, hogy a hatalom elégeli meg a tágítani nem akaró tüntetőket, és megpróbálja erővel eltakarítani őket a kormányzati kerületből. Persze ez magában hordozza annak a veszélyét, hogy válaszul még többen mennek majd az utcára, mint ahogyan 2013 telén történt, ami végül 2014 februárjában véres hatalomváltáshoz vezetett.
A történelem megismételheti önmagát – Porosenko Janukovics útján?
A Miheil Szaakasvili által szervezett kijevi ellenzéki tüntetés arra mindenképp jó volt, hogy emlékeztesse Petro Porosenko ukrán elnököt és környezetét arra, milyen módon jutottak hatalomra és egyúttal figyelmeztesse is a nép haragja általi bukás veszélyére. A volt grúz elnök által kitalált kijevi megmozdulás ugyan nem indított el egy harmadik Majdant, de mégsem lehet elmenni mellette szótlanul.
