Ma 500 éves a reformáció

500 évvel ezelőtt, ezen a napon tűzte ki 95 tételét Luther Márton a wittenbergi vártemplom kapujára, mely reformok sorozatát eredményezte az élet minden területén. A tanok meglepő gyorsasággal terjedtek Európa-szerte. Vidékünk a hit megújulásának fősodrába került. Beregszász szolgált például az egyik első helvét irányú zsinat helyszínéül.

Luther fellépése átalakította Európa korabeli vallási térképét, megújította a hit világát. A reformátor gondolkodása messze túlnyúlik a teológia határain. Luther és a későbbi reformátorok, illetve a reformáció hatása a politika, a gazdaság, a zene, a jogtudomány, az anyanyelv és a modern természettudomány kibontakozása, illetve átalakulása terén is tetten érhető.

Az 1517-ben elindított folyamat több évtizeden át tartott, és kiterjedt Európa legtöbb országára, így Magyarországra is.

Az 1552-es év nagyon fontos szerepet játszott a Beregi Református Egyházmegye életében. 465 éve a Vérke-parti városban került sor az első és második beregszászi zsinatra, melyek az első helvét irányú zsinatok közé tartoztak a történelmi Magyarországon. Ezek legnagyobb érdeme, hogy a Kárpátok alján meghatározták az egyházmegyék hitvallásos arculatát és lefektették a helvét irányú reformáció továbbterjedésének az útját a tanbeli elkülönülés idején.
Beregszász mindig elöl járt e vidék szellemi és társadalmi életében, és a XVI. század óta máig jelentős szerepe van a magyar reformátusságot tekintve. Beregszászon a reformáció kezdetét 1548-ra tehetjük. A reformáció elsőként itt ért el jelentős sikereket Északkelet-Magyarországon. Első lelkipásztoraik nagy része a város férfikolostorainak szerzeteseiből kerültek ki.

A beregszászi zsinatok két legismertebb résztvevője a „helvét reformáció tüzes híve”: Kálmáncsehi Sánta Márton munkácsi és Radán Balázs beregszászi lelkész volt.

Ezt tették kései utódaik is, még a szovjet éra üldöztetései közepette is. Számos református lelkipásztorunk lett a sztálinizmus áldozata. A református és az evangélikus egyház 1945. május 27-én közös memorandumban fordult a magyar kormányhoz, hogy tegyen meg mindent az elhurcoltak hazahozatala érdekében. A helyzet nem javult. Forgon Pál kárpátaljai lelkész, későbbi püspök, aki az ötvenes években maga is lágerbe került, azt írja visszaemlékezésében, hogy a málenykij robotban több magyar református halt meg, mint a világháború idején.

A református egyház különösen Kárpátalján szenvedte meg a Lágerek Főparancsnoksága tevékenységét. Az ateista szovjet hatalom ugyanis hamar felismerte a helyi reformátusság hitvalló és híveik magyar identitását ápoló lelkipásztoraiban a rendszer ellenségét. Ám az egyház mindvégig kitartott, s szolgálta Istenben és magyarságában szilárd híveit. Ezt teszi ma is…

2003-as adatok szerint a kárpátaljai magyar lakosság többsége református. Nem hiába tartja a mondás: „Kárpátalján nem minden magyar ember református, de minden református ember magyar”.