„Ukrajnában mai napig lehallgatnak egyházi vezetőket”

Trianon 101 – avagy az együttélés és túlélés lehetőségei címmel határon túli magyar református szervezetek képviselőivel szerveztek beszélgetést a Reformátusok Szárszói Konferenciájának szombati napján. Az asztalnál szóba került a magyarság helyzete Felvidéken, Erdélyben és Kárpátalján, a koronavírus-járvány hatása, és a jövőbeli teendők kérdése – olvashatjuk a reformatus.hu oldalon.

A határon túli magyarokkal kapcsolatos témák iránt érdeklődők sem maradtak program nélkül a Reformátusok Szárszói Konferenciáján, szombat délelőtt Trianon 101 – avagy az együttélés és túlélés lehetőségei címmel tartottak beszélgetést, amelyen Sipos József a Kárpátaljai Református Ifjúsági Szervezetet (KRISZ), Gyurcsis Júlia a felvidéki Fiatal Reformátusok Szövetségét (Firesz), Tussay Szilárd pedig az Erdélyi Ifjúsági Keresztyén Egyesületet (IKE) képviselte, Zila Gábor moderált, a teljes beszélgetést ITT olvashatja el.

A résztvevők helyzetértékeléssel kezdtek, amelynek során Sipos József elmondta, hogy Ukrajnában még ma is vannak lehallgatások, és rendre hívnak be beszélgetésre egyházi vezetőket „hárombetűs szervezetek”.

Ahogy fogalmazott, a szabadságot Kárpátalján nem egészen ugyanúgy értik, mint máshol. A magyar-ukrán viszony soha nem volt még ilyen rossz, miközben óriási a kivándorlás mind a magyarok, mind az ukránok között.

A koronavírus-járvány kapcsán Sipos József arról számolt be, hogy érdekes változást láthattunk: korábban az alkalmakon próbálták elvenni a telefont a fiatalok kezéből, és voltak, akik az ördög eszközének gondolták, egy járvány alatt pedig rá kellett venni őket a telefonozásra, és meg kellett próbálni őket bevonni az online istentiszteletekbe.

„Rájöttünk, hogy nem ott kell őket keresni, ahol eddig tettük. Már nem a Facebookon lehet őket megtalálni, hanem például az Instagramon”

– mesélte Sipos.

Gyurcsis Júlia szerint egy idő után már a fiataloknak is elege volt az internetes kapcsolattartásból, ezért amikor csak lehetett, kiscsoportos összejöveteleket tartottak, és elindítottak egy mentorprogramot, ahol szemtől szemben beszélgetnek fiatalokkal.

A lezárás elhozta, hogy jobban oda tudtunk fordulni a saját vezetőinkhez – mondta Tussay Szilárd. A nagy rohanásban mindig az volt a kérdés, hogy rendben van-e a program, megvan-e a mikrofon, kinél van a kábel, de most, hogy nem voltak eseményeik, meg tudták kérdezni egymástól, hogy vagy? Szerinte „időt kaptunk”.