A leszegényített urán úgy keletkezik, hogy a természetes uránból kivonják a hasadóképes, atomfegyverek, atomerőművek alapjául szolgáló U-235 izotóp nagyobbik részét. Ami marad, főként az U-238-as, nem hasadó, kevésbé sugárzó anyag, az a DU. Hatalmas viták dúlnak körülötte: ártalmas-e az emberek egészségére, az élővilágra, a mezőgazdaságra? A rövid válasz: igen. Kismértékben de sugárzó anyag, amely különösen a robbanófej becsapódásakor keletkezett füst, por formájában veszélyes. Az emberek belélegzik, a sugárzó por leülepedik, az eső bemossa a talajba. Az izotópok felezési ideje néhány száztól milliárd évekig tart… A viták most azon is folynak, mennyiben legális (ha ennek a szónak még van tartalma) a DU, mint fegyver?

Mismásolás

A tisztánlátást az agyonpolitizálás, a hírmanipuláció, az információs hadviselés is gátolja. Az orosz sajtó eltúlozza a leszegényített urán veszélyeit, nyugaton pedig hajlanak a kérdés bagatellizálására. Noha több évtizede ismert (a második világháborúban a német tudósok fedezték fel a leszegényített urán előnyeit-hátrányait), alig tudunk érdemi kutatásról. Gyanítják, hogy ebben a „fékezésben” az ellenérdekelt hadseregek, a katonai vezetés is szerepet játszhatnak.

Az amerikaiak nem szállítanak DU-lőszert Ukrajnának a 2023 őszére ígért, Abrams M1A2 tankok 120 milliméteres harckocsi-ágyújához. Az ukránoknak szánt Abramsokban nem lesz benne az egyes modellekbe beépített Chobham-páncél, amely a harckocsi legkritikusabb részeit védte „szendvics” páncéllal, azaz két acélötvözet/más anyag lemez közé sajtolással beépítettek egy különlegesen kemény, leszegényített uránból készült lemezt. A britek másként gondolkodnak: ők ígértek DU-lőszert az ukránoknak a szállítandó Challenger-2 tankjaikhoz.

Először a leszegényített uránt tartalmazó páncéltörő lőszereket az amerikaiak a két Öböl-háborúban (1991 és 2003) alkalmazták nagy mennyiségben az iraki hadsereg T-72-es páncélosai ellen. Afganisztánban (2002-től) és Jugoszláviában (1999-ben) is tonnaszámra bevetették a DU-magvas lőszereket. Ezeket az amerikai hadiipar gyártotta a könnyű (20, 25, 30 milliméteres) gépágyúkkal felszerelt páncélozott harcjárműveihez, a haditengerészet 20 mm-es Gatling-rendszerű, a légi és tengerfelszíni támadók közelről való megsemmisítésére használt gyorstüzelő automata gépágyúihoz (CIWS), a légierő 25, 30 mm-es gépágyúihoz és a tankokhoz (105, 120 mm-es űrméretben). A britek gyártanak űrméret alatti DU páncéltörő „nyíl-lőszert” a Challenger-2-esek 120 mm-es huzagolt lövegeihez. Ezekből fognak az ukránoknak szállítani.

Ukrán földön marad a sugárzás

Hogyan hatnak a leszegényített urán-páncéltörő lövedékek? Egyfelől nagy tömegsúlyukkal (egy köbcentiméternyi anyag súlya 19,1 gramm, szemben a vas 7,8 grammjával) becsapódáskor sokkal nagyobb energiamennyiséget közölnek a célponttal. A DU, mint fém roppant kemény. Másfelől a páncélba behatolva úgy törik, hogy a becsapódáskor nem fröcskölődik szét, hanem mindig tűéles formája marad. Harmadsorban a becsapódás hőhatására por és füst keletkezik, a por a páncélon ütött résen át behatol a tankba és ott felrobban.

Urándúsításnál a nem dúsított „maradék”, a leszegényített urán (DU), amely több mint kilencszer több, mint a dúsított anyag, mint az atomipar, az atomfegyver-gyártás mellékterméke, viszonylag olcsó és bőségesen rendelkezésre áll. Sugárzása a természetes uránénak a 60 százaléka – ami nem magas, de ha tartósan hat az emberre, megbetegíti. Ami talán a legnagyobb egészségügyi kockázatot jelenti: a leszegényített urán oxidálódik, ha közvetlenül érintkezik a levegővel, vízzel. Ekkor olyan anyagok, sók keletkeznek, amelyek egy része a vízben oldódik – és sugárzik.

Emiatt is figyelmeztetik az ukránokat, hogy a DU-lövedékek, amelyeket feltehetően ukrán földön fognak használni, ilyen hosszú távú veszélyforrást jelentenek.

A repülőgépgyártás is használja

Nemcsak a hadiipar, hanem más ágak is használják. Például a vitorlások tőkesúlyaként („szendvicsként”, két acéllemez közé préselve), mert vékonyabb, mint a hagyományos tőkesúlyok. Hasonlóképpen repülőgépek kiegyensúlyozását is DU-val oldják meg.

Egy Boeing 747-es Jumboban másfél tonnányit használnak fel ilyen célokra.

Amíg a DU nem érintkezik vízzel, párával, levegővel, kisebb a kockázat. Például a ki nem lőtt DU-gránátok (amelyekben a DU-mag más fémekkel, acéllal, rézzel van bevonva) kevésbé veszélyesek, kevésbé sugároznak, mint a kilőtt ilyen gránátok, amelyeknél a DU-mag elveszti a fémbevonatot.