Zelenszkij ukrán elnök a franciákat is megkörnyékezte harci repülőgépért. Emmanuel Macron elnök állítólag beleegyezett, hogy többtucatnyi Mirage 2000-est adjanak az ukránoknak, és harminc ukrán pilótát, repülőgépmérnököt francia források szerint már tanítanak a használatukra – írta a Le Figaro.

Ezekről a gépekről indíthatók hatékonyan a SCALP-EG francia gyártású  cirkálórakéták, pillanatnyilag a leghatékonyabb, legnagyobb hatótávolságú ukrán fegyverek. Féltonnás robbanófejük igen nagy részt foglal el az 1,3 tonnás összsúlyú fegyver tömegéből, ezt viszonylag rövid (500 kilométeres) hatótávolságuk is magyarázhatja.

Ez bőven elég az orosz intervenciós erők utánpótlási vonalai, objektumai, raktárai, mindenekelőtt a Krím-hidak támadására.

Ukrán és nyugati fegyvertechnikusok gyors sufnituningja nyomán ezek a fegyverek elindíthatók az ukrán légierő szovjet időkből származó, az 1960-as évek technológiáját képviselő Szu–24-es változtatható szárnyállású taktikai bombázógépekről, de ez a megoldás nem optimális. Mindenesetre ilyen típusú cirkálórakétákkal támadták idén augusztus elején a Krím félsziget két nyugati közúti bejáratának egyikét, a Csongar hidat.

Rémálommá válhat

Ismeretes, hogy az ukránok Gripenekre és F–16-osokra is kaptak ígéretet. Ezek a gépek legkorábban jövőre érkezhetnek meg Ukrajnába. Bevetésük körülbelül egy év múlva kezdődhet. Hogy ez a tarkabarkaság az ukrán többcélú vadászbombázó-parkban mire vezet, arról megoszlanak a vélemények. Ha mindhárom ügylet megvalósul,

Ukrajna örökli az európai NATO egyik legnagyobb problémáját

– ami nemcsak a légierőre vonatkozik, de a szárazföldi csapatok felszerelésére, a harckocsikra, páncélozott harcjárművekre, a csöves és a rakétatüzérségre, a lég- és rakétavédelemre is –, a sokféle gyártmányú eszközt, gépet, szerkezetet. A karbantartásuk, alkatrész-utánpótlásuk, lőszerigényük kielégítése a téma ismerői szerint akár rémálom is lehet.

Legnagyobb számban (50-60 gép) a dánoktól és a hollandoktól származó F–16-os gépek szerepelnek a szállítási listán. Ezek nagyon jó állapotúak, rendszeresen karbantartották őket – de

a múlt század nyolcvanas évei technikai színvonalát tükrözik, nagyjából a szovjet-orosz MiG–29-esek szintjét.

Jobb a helyzet a JAS–39-es Gripenekkel. Egyszerűbbek, és az európai, ukrán viszonyokra alkalmasabbak az amerikai F–16-osoknál. Lényegesen könnyebb a karbantartásuk és olcsóbb a fenntartásuk. Egy repült óra költsége a Gripennel a töredéke az F–16-osénak. És a Gripenek, ellentétben a másik két géptípussal, le-fel szállnak akár egy egyenes, két-három kilométer hosszú autópálya betonját-aszfaltját használva.

Más történet a Mirage 2000-eseké. Az F–16-osok és a Gripenek vitathatatlanul a harci gépek negyedik generációjába tartoznak, ugyanakkor sokan kétségbe vonják, hogy a Mirage 2000-eseknek kijár-e ez a kategória, vagy maradnak a harmadik generációs kosárban. A francia titkosszolgálathoz kötött Intelligence Online szerint Párizs visszavásárolná Katartól a Mirage 2000-9-eseket, hogy azokat tovább adja Ukrajnának. Ám az ügy több hónapja húzódik – legalábbis az érintettek az erre vonatkozó összes információt titkosították, miután Zelenszkij ukrán elnök Párizsban Macronnal tárgyalt. Mont-de-Marsanban, a sors különös fintora révén Konstantin (Kosztya) Rozanoffról (egy orosz bevándorló család sarjáról) elnevezett légibázison és Nancyban (az Ochey légi támaszponton) a Le Figaro értesülései szerint folyik mintegy 30 ukrán pilóta, földi kiszolgáló képzése. Párizs, úgy látszik, Berlin nyomdokaiba lép, és a francia Ukrajna-politikát ért korábbi kritikákat a Kijevnek nyújtott katonai segítség fokozásával igyekszik ellensúlyozni.

Jobbak a MiG-ek?

A három géptípusból ez idő szerint az F–16-os szállítása látszik bizonyosnak. Ám ez sem csodafegyver. A levegőben nagyjából annyit tud, mint az oroszországi légierő régebbi MiG–29-esei.

Az orosz gép alacsony sebességű manőverezési képességei jobbak, míg az F–16-os radarrendszere ígéretesebb.

Az egy hajtóműves F–16-os jóval kisebb, mint a kétmotoros MiG–29-es. Ám a döntő szempont a gépekre integrált rövid és közép-/nagy hatótávolságú levegő-levegő rakéták teljesítménye. E tekintetben a helyzet kiegyensúlyozott, ám a fedélzeti gépágyúrendszert illetően az oroszországi gép előnyét hozzák ki. Az F–16-os Vulcan (Gatling-rendszerű) 20 milliméteres gépágyújának tűzgyorsasága a döntően fontos kezdeti tizedmásodpercekben alulmarad a MiG 30 milliméteres gépágyújával szemben.