„Van jövője Kárpátaljának, és ez most is tőlünk függ”
A többórás áramkimaradások, a gyakori légiriadók mellett a kényszersorozások nehezítik meg a kárpátaljai magyarok életét. Sokan élnek félelemben, de még többen vannak, akik inkább hallgatnak, tartva az ukrán hatóságoktól. A hirado.hu-nak mégis sikerült beszélnie egy férfival, aki részletesen beszámolt a megrázó kárpátaljai mindennapokról, de arról is, hogy mindazok, akik maradtak az országban, maradásukat misszióként élik meg, próbálnak tenni a közösségekért.
„Teljesen ismeretlen élethelyzetet teremtett a háború az országban, és itt, Kárpátalján. A helyzet azóta is mélyrepülésben van: lelkileg, pszichésen, gazdaságilag és a lakosság fogyását tekintve is” – mondta lapunknak – nevezzük így – K. „Engem és a családomat is érint a háborús helyzet. Három fiam van. Kettő még kiskorú, de a legidősebb nem volt már itthon majdnem három éve a háború miatt. Külföldön kellene egyetemistának lennie”
– sóhajtott szomorúan.
A háború kitörését követően a kárpátaljai magyarság abban reménykedett, hogy pár hónap alatt megoldódik a helyzet, emlékezett vissza a kárpátaljai férfi.
„Az első riadalom után, amikor a pánik csitult az emberekben, úgy éreztük, egy kicsit fellélegezhetünk, de ez nem tartott sokáig. Megkezdődtek a sorozások, mindenki, aki elhivatást érzett, jelentkezett önként »a haza« védelmére. Ezután kezdődtek a kényszersorozások, aminek a szelét mi is éreztük, és érezzük a mai napig is Kárpátalján, a városainkban és a falvainkban.”
„Jómagamnak 47 év kellett ahhoz, hogy megértsem, miért kaptam Istentől születésemkor kombinált szembetegséget, ami gyógyíthatatlan. Ennek okán egy hónapja felmentettek a katonai kötelességeim alól. Így egy kicsit könnyebb az elviselhetetlen. Szabadabb lettem. Mostanában találkozhattam a rég nem látott fiammal is”
– idézte fel K.
A férfiak munkájukat, családjukat hátrahagyva mentek el egy számukra biztonságot jelentő országba, de nem túl messzire, bízva abban, hátha vége lesz nemsokára a háborúnak.
„Azok a férfiak, akik itthon maradtak, azok a nagycsaládosok, és akik egészségügyileg korlátozottak, mindennap bizonytalanságra ébrednek. Általában nem lehet hosszú távra tervezni. Ami meghatározó, az a folyamatos aggódás és állandó készenlét az irányváltásra, az újratervezésre. Ebben a lelkiállapotban kell teljesíteni a feladatokat, elvégezni a munkát.”
Nem könnyíti meg az emberek életét az sem, hogy 8–16 órás áramkimaradások vannak. A kórházakban és iskolákban generátorokkal próbálják folytatni a betegellátást és az oktatást. Sokat rontanak a helyzeten az állandó légriadók is: a menhelyre vonulás kötelező.
Misszióként élik meg a maradást
„A családok vannak a legnagyobb próbatétel alatt. A család egy elválaszthatatlan egység, most mégis elszakítva élnek egymástól, akik megtehették, elmentek a férjük, az apák után. Amit eddig ketten vittek, azt most egyedül kell vinni, vagy itt, vagy ott.”
Mindazok, akik maradtak az országban, maradásukat misszióként élik meg, próbálnak tenni a közösségekért, és ebben a legfőbb szerepe az egyházaknak van. Nagyon felerősödött az emberekben a lelki éhség, az Istenhez kötődés, „mert az élet él és élni akar”, ahogy Ady Endre írja egy versében. Az erősnek segítenie kell a gyengét a békében reménykedve, ez a fő motiváció, ami hajtja előre Kárpátalja magyarságát – véli K.
„Akik itthon maradtunk, okkal tettük. Elhívásból, szeretetből, kötelességből itthon gondozzuk a felnövekvő nemzedéket, hogy nekik is legyen értelme élni, tanulni, alkotni itt, Kárpátalján. Okkal születettem ide, Isten itt akar használni”
– mondta.
„Így voltak dédszüleink, nagyszüleink is, akik átéltek nehezebb időket is. Ők is tették a dolgukat, hogy nekünk legyen, jövőnk, már csak az emlékek tisztelete sem engedi számomra, hogy feladjam, feladjuk. Van jövője Kárpátaljának, és ez most is tőlünk függ.”
A kárpátaljai férfinak a vallás, Isten és egy kiemelt bibliai szakasz ad erőt nap mint nap a nehéz helyzetek megoldásához: „De ha újra meggondolom, reménykedni kezdek: szeret az ÚR, azért nincs még végünk, mert nem fogyott el irgalma: minden reggel megújul. Nagy a te hűséged!” (Jer. 3: 21-23)
„Az Isten erőt, bizakodást ad, és még nem volt olyan, hogy ne a javunkra fordítsa a dolgokat, legyen az bármilyen kilátástalan. Így élni, látni, maradni, alkotni már teljesen más” – magyarázta K. „Amit a majdnem három év alatt megtanultam, az a türelem és a kitartás. Még most nem látom mindennek a célját, de ha jobban belegondolok, reménykedni kezdek! Mindenkinek kitartást és hitet kívánok tiszta szívből.”
Forrás: Hiradó/KH
