Pedagógustámogatás: nemcsak a tanárok, az ukrán állam is jól jár…

Tekintettel a nehéz és válságos ukrajnai, s azon belül kárpátaljai helyzetre, a magyar kormány korábban úgy döntött, több mint 650 millió forinttal támogatja az itteni közösséget. Pontosabban csak a pedagógusokat és a papokat, illetve részint az óvodások étkeztetését. Semjén Zsolt miniszterelnök-¬helyettes közlése szerint 466,2 millió forintot a pedagógusok jövedelmének kiegészítésére szánnak, 50 millió forintot pedig a lelkészek között osztanak szét. A pedagógustámogatás pontos részleteiről korábban a Kárpáti Igaz Szó közölt pontos részleteket. Cikkükből tudni lehet, hogy csak június 30-a után indulhatnak meg a kifizetések, amit az OTP Bank intéz majd kártyás elszámolás formájában. Ám a nem kicsi levonásokra akkor még senki sem figyelmeztetett…

A teljes összeget alapul véve kiszámoltuk, megközelítőleg százmillió forint nem is a célszemélyekhez kerül, azaz a tanárokhoz, papokhoz, óvodások szüleihez, hanem a testvérháborút vívó Ukrajna központi büdzséjébe. És mindez a rossz lebonyolítás miatt…
Az érintettek természetesen nagyon örülnek a pluszpénznek, hiszen felesleges részletezni, hogy most különösen jól jön minden apró segítség. Eleinte sokan azt gondolták, hogy majd forintban juthatnak a bérkiegészítéshez, ami azért is lett volna jó, mert így kiküszöbölhető lenne az átváltásból adódó árfolyamveszteség. Idővel kiderült, hogy forint helyett hrivnyában érkezik majd a segítség, azaz a váltásból adódóan kicsit már eleve rosszabbul járnak az érintettek. Ám azóta már azt is tudni lehet, hogy még adót is levonnak a bónuszjuttatásból, így a magyar iskolák tanárainak szánt eredeti támogatás összege körülbelül ötödével-hatodával csökken! A jó hírt tehát máris rossz hír árnyékolja be. Több tanár is érdeklődött nálunk, tudjuk meg, miért kell adózniuk a magyar segély után?

Kérésük alapján megpróbáltunk utánajárni ennek a furcsa adózásnak. „A kárpátaljai magyar nyelvű közoktatásban dolgozók támogatása” című pályázatot lebonyolító „KMKSZ” Jótékonysági Alapítványhoz fordultunk azzal a kérdéssel, hogy végső soron mennyi adót vonnak majd le az illetékes ukrán hatóságok, s milyen jogszabályok alapján fog történni ez a levonás? Sajnos, előbb napokig nem kaptunk választ a pedagógusok százait érzékenyen érintő kérdésünkre, s bár nem tudjuk, hogy van-e összefüggés, de csak azt követően jött meg a felvilágosítás, hogy ugyanezzel a kérdéssel megkerestük a nemzetpolitikai államtitkárságot és az Ungvári Magyar Főkonzulátust is.

A „KMKSZ” Jótékonysági Alapítvány válasza leszögezi: a hatályos ukrán törvények (Adókódex) alapján a kifizetett anyagi támogatás, ha az a 2015. év folyamán meghaladja az 1710 hrivnyát egy fő részére, akkor az általános szabályok alapján adózik. Ez azt jelenti a gyakorlatban, hogy az Adókódex 167.1 pontja alapján 15 százalék adót kell levonni az 1710 hrivnyát meghaladó részből. Ezen kívül általánosan 1,5 százalékot kell levonni minden adóköteles jövedelemből „katonai járulék” jogcímen. Ezt az adónemet a teljes támogatásból számítják, nemcsak az 1710 hrivnyát meghaladó összegből. Nem mellékesen ezt a 1,5 százalékos hadiadót egészen mostanáig a valutaváltásnál is alkalmazták. Amennyiben a magyar támogatási pénzt már hrivnyásították, akkor az újabb 1,5 százalékos mínuszt jelenthet.

Ezek után megpróbáltuk kiszámolni, hogy egy-egy oktató mennyivel lesz „szegényebb” a lebonyolítás után. A több, mint félállásban dolgozó tanárok, tanítók évi 180 ezer forintra jogosultak, ami fél évre vonatkozóan 90 ezer forint. Az egyszerűség kedvéért vegyük a teljes összeget. Számításunkat persze nehezíti, hogy nem tudjuk, milyen árfolyamon történik a forint hrivnyára való átszámítása. Jelenleg a piaci árfolyam olyan 75-80 hrivnya között mozog, de a banki kurzusok mindig rosszabbak, tehát már ezzel is veszteség keletkezik. Arról nem beszélve, hogy amikor Budapesten döntés született a kárpátaljai pedagógusok támogatásáról, akkor a forint jóval erősebb volt a hrivnyához mérve, mint most.

Az árfolyam bizonytalansága miatt induljunk ki abból, hogy az adómentes 1710 hrivnya nagyjából 20 ezer forintot jelent. Azaz a többi (180 000 – 20 000 = 160 000 Ft) már adóköteles. Százhatvanezer forintnak a 15 százaléka 24 ezer forint. A 1,5 százalékos hadiadót viszont a teljes összegre vetítik, ami további 2700 forint. Együttesen tehát már 26 700 forintnál járunk, amit a pedagógusok biztosan nem kapnak kézhez, s még azt sem tudni, esetleg lesznek-e még más felmerülő, például kezelési költségek, ami tovább apaszthatja a támogatás mértékét. De már így is kb. kétezer hrivnyának megfelelő összeget elvesznek a tanároktól, ami sokaknál olyan egy havi bérnek megfelelő pénz. Azaz az éves szinten 180 ezer forintból valójában kb. 150 ezer jut csak el a rászorulókhoz.

A lebonyolítás ilyen formája sok-sok kérdést vet fel. A legnehezebb azt felfogni, hogy a magyar adófizetők pénzének egy igen jelentős része miért vándorolhat az ukrán költségvetésbe, ahonnan szinte mindent az értelmetlen háborúra csoportosítanak át. Végső soron az az abszurd helyzet áll elő, hogy az anyaország által a kárpátaljai magyar pedagógusoknak adott támogatás nem kicsiny része, személyenként közel 30 ezer forintnyi pénz, a háborús kiadások miatt mindent elnyelő ukrán büdzsébe vándorol, miközben pedig éppen a Kelet-Ukrajnában zajló testvérháború okán vagyunk most keservesen rászorulva a magyarországi segítségnyújtásra…

Sokak szerint kellő szándék mellett kidolgozható lett volna egy olyan lebonyolítási forma is, hogy abba Ukrajnában működő szervezetet ne vonjanak bele, helyette Magyarország területén oldották volna meg a segélyosztást, hogy azzal akarva-akaratlanul se egy háborúzó országot segítsenek. Vagy lehet, hogy ez is része az Ukrajnának nyújtandó humanitárius programoknak?…