Külhoni testvérgyülekezetek találkozója Salánkon

Kárpát-medencei református gyülekezetek – az erdélyi négyfalusi, a vajdasági pacséri, a felsőrási és alsófalusi felvidéki testvéregyházak küldöttségei jöttek össze a kárpátaljai Salánkon október 2-5-ig, hogy a találkozó keretében erősödjenek hitükben, ismerkedjenek, barátkozzanak, segítsék, támogassák egymást – olvasható a Vajdaság.Ma oldalán.

A vasárnapi, ünnepi istentiszteleten Zán Fábián Sándor, a Kárpátaljai Református Egyház püspöke hirdetett igét. A megjelent vendégeket, köztük Csányi Erzsébet pacséri, Márk László Gyula négyfalusi lelkészt és Krizma Imre nyugalmazott lelkipásztort, Miklós Aladárt, a felsőrási egyházközség gondnokát, Klobusinszki Györgyöt, az alsófalui református gyülekezet képviselőjét, Aljohin Viktor salánki polgármestert Balogh Attila házigazda lelkipásztor köszöntötte, és köszönte meg az egyházuknak juttatott támogatást.

A vendégek köszöntői után a település polgármestere Kölcsey Ferencet idézve – “ Az ember önmagában semmit sem ér, ha nincs barátunk,elvisz a szél!” – az összefogás és hit erejére hívta fel a figyelmet. Kész Ferenc, a salánki egyház gondnoka kiemelte, hogy Kárpátalján egyházuk a külhoni magyarok összefogásával úttörő szerepet vállalt.

A vendégek kirándulás keretében Kárpátalja legnevezetesebb és legszebb műemlékét, a magyar történelemben jelentős szerepet játszó munkácsi várat tekintették meg. Ellátogattak a beregszászi idősek otthonába, majd a szomszédságban levő Kárpátaljai Református Egyházkerületi Levéltárba és Múzeumba, amely ma már egyháztörténeti kutatóközpontnak is számít, hisz a tárgyi emlékeken, sákramentumokon, ereklyéken kívül a kárpátaljai reformátusság számos írásos forrása megtalálható itt. A település polgármesterének meghívására borkóstolón vettek részt Salánk legrégebbi pincéjében, mely Barkóczi György egykori vadászkastélyához tartozott, melyben II. Rákóczi fejedelem tanácsosaival 1711. február 17-én és 18-án utolsó gyűlését tartotta.