Az ukrán nyelv elsajátítása nem mehet az anyanyelv rovására!

Bocskor Andrea magyar, Svetoslav Malinov bolgár, Traian Ungureanu román európai parlamenti képviselők nyílt levélben fordultak az ukrán oktatási miniszterhez, Lilija Hrinevicshez a kisebbségi nyelvű oktatást hátrányosan érintő ukrajnai oktatási törvénytervezettel kapcsolatban, amire a napokban érkezett válasz. A néppárti politikusok a nemzeti kisebbségek jogainak csorbulására és a kisebbségvédelmi nemzetközi keretegyezmények megsértésére hívták fel az ukrán oktatási tárca figyelmét, ezek ugyanis nem felelnek meg az európai normáknak és a nemzeti kisebbségek diszkriminációját jelentik.

Lilija Hrinevics ukrán oktatási miniszter válaszlevélében tájékoztatta a képviselőket, hogy az oktatási reform fontos prioritása az ukrán állam oktatáspolitikájának. Hosszas társadalmi párbeszéd eredménye és a fő célja, hogy „kibővítse a nemzeti kisebbségekhez és az őshonos népekhez tartozó állampolgárok jogait”, mivel az oktatás nyelvére vonatkozó módosítások arra irányultak, hogy „elősegítsék a nemzetiségek integrációját az ukrán társadalomba”. A miniszter szerint a módosítások a nemzeti kisebbségek érdekeit szolgálják, hogy nagyobb eséllyel sajátítsák el az államnyelvet, mely a felsőoktatás egyetlen nyelve és számos állami tisztség betöltéséhez elengedhetetlen. Az asszimilációs törekvések tehát nyíltan megjelennek az oktatáspolitikai törekvésekben és az ukrán védhatalmi nacionalizmus még mindig a fő jellemzője az oktatás és a nyelvpolitikának.

A válaszlevél ugyan azt sugallja, hogy

az oktatási törvény oktatás nyelvére vonatkozó módosításai kizárólag jó szándékkal kerültek benyújtásra, hogy „mindenki meg tudjon tanulni ukránul”, „egyenlő esélyei legyenek a munkaerő piacon” és „ne kelljen emigrálniuk, különösen a magyaroknak”.

Mivel engedélyezik az alap- és a középfokú oktatásban, hogy az államnyelv mellett megmaradjon az anyanyelvű oktatás ott, ahol kompakt módon él egy kisebbség, Hrinevics szerint Ukrajna tartja magát nemzetközi kötelezettségeihez, az Európai Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Kartájához és a koppenhágai egyezményhez. Ám ez csak részben igaz, hiszen számos pontot figyelmen kívül hagynak. Vagyis elmondhatjuk, hogy Európa felé ismét európai szemléletű és jó szándékú intézkedésként állítják be azt, hogy az ukrajnai nemzeti kisebbségeket meg akarják fosztani az ukrán alkotmány által biztosított anyanyelvi használati jogoktól, minden párbeszéd és konzultáció ellenére sem hallják meg a szakértők véleményét, hogy nem az anyanyelv rovására kell ráerőltetni a nemzeti kisebbségekre az államnyelvet, hanem hatékonyabb oktatási módszerekkel, tankönyvekkel és differenciált tananyaggal lehet eredményeket elérni.

Bocskor Andrea a válaszlevél kapcsán kiemelte:

„A nemzetiségi iskolák esetében figyelembe kell venni, hogy a tanulók anyanyelvükön tudják legjobban elsajátítani a tananyagot, és ezt a lehetőséget az oktatás minden szintjén biztosítania kell az államnak. Az ukrán nyelv megfelelő elsajátítása valóban fontos, de nem az anyanyelv rovására, ez nem lehet indok az anyanyelvi jogok korlátozására. A fentről irányított integrálás a többségi nemzethez az asszimiláció veszélyét hordozza magában az ukrajnai kisebbségekre nézve, ami nem egy európai szemléletű gyakorlat”.

Brüsszel, 2017. január 12.