Ukrajna belefáradt a háborúba

Lassan már három éve annak, hogy Ukrajna terrorelhárítási hadművelet néven belháborút indított a Kijevtől függetlenedni szándékozó, Oroszország által katonailag támogatott donbaszi régió lakosai ellen. A háborúnak súlyos ára van. Kijev ezt nyögi az Euromajdan óta. Vajon még meddig?

Az elmúlt időszakban egyre erősebbek azok a hangok, miszerint ha áldozatok árán is, de jobb volna befejezni a konfrontációt a kelet-ukrajnai térség orosz ajkú lakosaival és a mögöttük álló moszkvai vezetéssel.

Az ország egyik leggazdagabb oligarchája a tekintélyes The Wall Street Journalban jelentetett meg erről cikket.
Viktor Pincsuk – aki nem mellesleg a még most is igencsak befolyásos Leonyid Kucsma volt államfő veje – elemzésében kimondja: bele kell törődni a Krím elvesztésébe. Szerinte rövid távon szünetet kell tartani az EU- és NATO-integrációs közeledési politikát illetően, főként, hogy a jelek szerint Brüsszelben sem várják annyira tárt karokkal a korrupcióval, botrányokkal, hatalmas gondokkal átszőtt 40 milliós közösséget.

Visszatérve Pincsuk írásához, a donbaszi konfliktus kapcsán az a javaslata, hogy mihamarabb meg kell tartani ott a választásokat, mert csak egy legitim, minden fél számára elfogadott és tiszteletben tartott vezetés lehet képes a helyzet stabilizálására, arra, hogy viszonylagos békét teremtsen. Az oligarcha szerint Ukrajnának fájó kompromisszumokat kell hoznia, a Krím tekintetében területi engedményeket szükséges tennie, hogy normalizálja kapcsolatait Oroszországgal, mert különben nem lehet sikeres, ráadásul állandó bizonytalanságban marad az ország, ami senkinek sem jó.

Ismerve az ukrajnai oligarchia összefonódásait, elképzelhetetlen, hogy a médiabirodalommal is bíró Pincsuk Petro Porosenko elnök tudta nélkül jelentette volna meg ominózus cikkét. Több elemző szerint is arról lehet szó, hogy Kijevben így próbálták megszondáztatni a közvéleményt, mit szólnának egy kiegyezéshez.

Egyébként is, a normandiai négyek legutóbbi tanácskozásán világosan Kijev értésére adták: ne húzza a végtelenségig a kelet-ukrajnai konfliktus rendezését, a minszki paktumban foglaltak szerint tegyenek valós lépéseket a helyzet megnyugtató rendezéséért. Rögvest persze nem tudnak és politikai okokból nem is akarhatnak visszatáncolni a korábbi éles hangvételtől, ezért az államfői hivatal kabinetvezető-helyettese szintén a The Wall Street Journal hasábjain reagált Pincsuk cikkére.

Konsztantin Jeliszejev volt külügyminiszter-helyettes szerint nem szabad gyengének mutatkozni, s ki kell állni az ország szuverenitása és területi egysége mellett. Úgy fogalmazott: a félelem és a gyengeség rossz tanácsadó. Úgy véli, ha azt követnék, amit Leonyid Kucsma volt elnök veje javasol, az csak növelné Oroszország étvágyát.

Mindeközben egy másik propagandafogásnak is tanúi lehetünk. Nagyobb gyárak kollektívái intéznek felhívást az ország vezetőihez, amiben arra kérik őket, normalizálják a kapcsolatokat Oroszországgal, merthogy az ország gazdasági érdekei ezt kívánják. Egy felmérés rámutatott, hogy növekszik azok száma, akik már beletörődnének a területvesztésbe, csak legyen béke. Megszólalt az 1991-ben függetlenné váló Ukrajna első elnöke is.

Leonyid Kravcsuk arra szólította fel Kijevet, teremtsen végre békét Donbaszon. A konfliktust Ukrajna és Oroszország közötti háborúnak nevezte. Ez az új retorika nyilvánvalóan nem az utolsó az ország elitjének útkeresésében. Nehéz megmondani, hogy Porosenkónak mi a jobb, a háború vagy a béke. Amikor 2014 májusában államfővé választották, azt ígérte, egy héten belül elhallgatnak a fegyverek.

Nem történt meg, sőt súlyosbodott a válság, de őt ez mégsem zavarja abban, hogy édességipari birodalma az agresszornak nevezett Oroszországgal üzleteljen.

Ameddig tart a háború, ezzel takarózhat, ha a gazdasági és szociális javulás hiányát kérik számon rajta. Ugyanakkor a béke beköszöntéig szemernyi esély sincs arra, hogy stabilizálódjék az ország, és a fejlődés esélyét kínálja. A háborús háttér rossz ajánlólevél az eurointegrációs úton is.

További nagy kérdés, hogy az idén esedékes német és francia elnökválasztás milyen eredményt hoz, hiszen a normandiai négyek két meghatározó szereplőjéről van szó, akiken nagyon sok múlhat a kelet-ukrajnai helyzet – és általában Kijev jövője – szempontjából.