Porosenkónak és miniszterelnökének, Volodimir Grojszmannak egyre inkább csökken a támogatottsága. Felerősödtek azok a hangok, miszerint még az idén előre hozott választások lehetnek.
Ukrajnában óriási a társadalmi megosztottság, a politikai instabilitás, a gazdasági és szociális kilátástalanság. Már az is csodaszámba megy, hogy egyáltalán működik az állam – jól érzékelni a fogaskerekek egyre erősebb csikorgását, egyre több politológus hajlik rá:
újra kellene olajozni, ami politikai olvasatban előre hozott parlamenti választásokat jelenthet.
Lehetséges forgatókönyvnek tűnik, hogy hatalma megtartása érdekében Porosenko beáldozza miniszterelnökét; Volodimir Grojszman kormányának menesztésével időt nyerne az elnök. A Jacenyuk–Grojszman csere nem hozta meg a várt áttörést, azzal is csak időt nyert. Ruszlan Bortnik kijevi elemző rávilágított, gyakorlatilag illegitim a törvényhozás, mert nincs stabil többség, egy-egy jogszabály elfogadása más és más többséggel történik, a háttérbeli oligarchikus csoportosulások alkuira alapozva. A parlament gyengélkedését bizonyítja az elfogadott törvények, határozatok rekordalacsony száma és a látogatottság: megesik, hogy alig százan jelennek meg a 450 fős kijevi rada ülésein.
Ha jobban belegondolunk, a mostani kormánynak nincs is lehetősége a valódi kormányzásra. Folyamatosan támadásokat kell kivédenie. A legújabb ilyen a donbaszi vasúti blokád, amit a kelet-ukrajnai fronton harcolt veteránok szerveztek, de azóta bizonyos politikai erők is mögé álltak, mert ezzel nyomást tudnak gyakorolni a kijevi elitre. Az akció lényege, hogy teljesen megbénították a vasúti kereskedést a kelet-ukrajnai népköztársaságokkal, mondván, ne pénzeljék a felkelőket. Csakhogy a blokád Ukrajna számára eredményez nagyobb veszteségeket. A fellépő szénhiány miatt az energetikai szektorban már szükségállapotot kellett hirdetni. Petro Porosenko azt mondta, amennyiben folytatódik a blokád, több százezer ember veszítheti el a munkáját, a büdzsé pedig kétmilliárd dollártól eshet el.
A blokádhelyzet ugyanakkor jól mutatja az ország energiafüggőségét és az elmúlt három év reformjainak a kudarcát. Arra is rávilágít, milyen könnyű sarokba szorítani a regnáló hatalmat, amely nem tud mit kezdeni a belső frontokkal. Fél tőle, hiszen nagyon jól tudja, mihez vezethet a népharag és az, ha a kritikus tömeg utcára vonul.
