Hétfőn reggel öt órakor ismét megjelentek a munkácsi járási Csongoron a hadkiegészítő parancsnokság emberei. Egészen elképesztő, hogy milyen időt és módszert választottak ismét. A helyi önkormányzatnál dolgozó személy, akinek kötelessége széthordani a behívókat, reggel 5 órakor arra ébredt, hogy két terepruhás férfi kötelezi arra, hogy elkísérje és megmutassa nekik azoknak a személyeknek a lakhelyét, akiknek behívójuk érkezett.
Miután megnézte a névsort, rögtön tudta, hogy ezek a srácok mind a koruk miatt hadkötelesek, nem pedig a mobilizáció áldozatai. Több szemtanú is látta, hogy a terepruhás férfiak miként hagyják ott a behívót azoknak, akiket nem találtak otthon. Volt olyan, akinek a kerítésére akasztva, míg másoknak az ablakpárkányon hagyták, míg volt olyan is, akinek a kocsija szélvédőjére helyezték a „szeretetcsomagot”, vagy egy kővel letakarva hagyták a ház bejáratánál. Sajnos, otthon is találtak fiatalembert, aki azóta átesett a kötelező orvosi vizsgálaton, de mivel pár hónapos kisbabája van, így eltolták a bevonulás időpontját.
Közben kiderült az is, hogy nemcsak a sorköteles katonáknak a neve szerepelt a listán, hanem olyanoké is, aki már szolgált korábban. A Kárpáthír megtudta azt is, hogy több faluban is jártak aznap a katonaság emberei, Barkaszón, Szernyén, Izsnyétén, vagy Makarján.
Pár kérdés felmerül azért az emberben. Vajon milyen jogon mennek be udvarainkba? Hogyan tehetik házunk lépcsőjére a behívókat, ha mi nem engedjük be őket saját udvarunkba? És persze az is felmerül, hogy vajon mi lesz a következő helyszín és időpont?
Azonban ne feledjük: a lényeg, hogy személyesen ne vegyük át a „povesztkát”! Ha bárkinek is otthagyják, az jogilag semmire sem kötelezz. Nyugodtan ki lehet dobni… A kukában a helye!
